Miért vagyunk beleragadva még mindig?

„Oszd meg és uralkodj” – ezt a mondást II. macedón Fülöpnek tulajdonítják, aki ie. 382-336 között élt.
A Wikipédia ezt a mondást így magyarázza: “Ennek a technikának az a célja, hogy segítse az uralkodót a különböző érdekű alattvalók, populációk és frakciók kontrolálásában, akik együttesen képesek lehetnének szembe szállni uralmával.”

II. Fülöp, biztos, hogy rátapintott valamire, hiszen ezt a stratégiát azóta is alkalmazzák, már több mint 2300 éve, és széles körben elterjedt még napjainkban is.

Csak néhány a végtelen listából, amelyek ebből a koncepcióból táplálkoznak:
vallási fanatizmus
rasszizmus
fasizmus
szexizmus
életkor miatti diszkrimináció
… és a listán a legújabb az oltottsági megkülönböztetés.

Milyen szomorú, hogy az emberek nem ismerik fel, hogy a fentiek egyike sem az emberi természet része, hanem mind bizonyos érdekeket szolgálandó lett megkreálva.

Milyen szomorú, hogy az emberek még mindig nem veszik észre, hogy az ilyen stratégiák soha nem az ő érdeküket szolgálják, hanem a hatalmon lévőkét.
A hatalmon lévőkét, akik minimum hatalmon akarnak maradni, de többnyire még több hatalmat, még több pénzt akarnak.
A hatalmon lévőkét, akik nem igazán törődnek a tömegekkel.
A hatalmon lévőkét, akik minden rendelkezésükre álló eszközt felhasználnak arra, hogy ékeket verjenek embercsoportok közé.
Mindezt azért, mert nagyon is tisztában vannak azzal, hogy ha az emberek egyszer ráébrednének/felismernék saját erejüket, ami az egységben rejlik, akkor nem tűrnék tovább a felülről jövő baromságokat.
Azaz, hogy akkor ki lennének hajítva a hatalmi pozícióikból.

Amikor valakinek nem tetszik valami, nem ért egyet valamivel, akkor ahelyett, hogy megpróbálna körülnézni, minden lehetséges oldalról információkat gyűjteni, nyitott maradni a vitákra, másfajta élettapasztalatokra, a túlnyomó többség elfogadja, amit megetetnek vele, a történetnek csak az egyik oldalát nézi, vagy egyszerűen a régi jó kifogással él, hogy ezt mondja a társadalom, vagy hogy ilyen a társadalom.

Ugyan már!
A ’társadalom’ nem jelent mást, mint emberek tömegét.

Függetlenül attól, hogy melyik kisebb vagy nagyobb társadalom tagja vagy, a társadalmat alkotók legtöbbje idegen számodra.
És ami azt illeti, egyiküknek sincs több joga semmihez, mint neked!

Tehát, ha van valami, amit helytelennek, igazságtalanságnak minősítesz, és tenni akarsz valamit, hogy jóvá legyen, akkor nincs más dolgod, mint kinyitni az elméd, a szíved és a szád, és elkezdeni kimondani az igazadat.

És mindeközben maradj nyitott mások és az ő igazságuk felé.
Légy tisztelettudó, hogy tiszteletet kapj.
Tegyél fel kérdéseket, hogy válaszokat kapj.
Válaszolj a hozzád intézett kérdésekre.
Soha ne felejtsd el, hogy egyet érteni, hogy nem értetek egyet, az is egy erőteljes lehetőség!

Minél hamarabb kezdenek el az emberek többet cselekedni ezen irányvonalak mentén, annál hamarabb jön létre a szélesebb körű megértés és egyetértés, és annál hamarabb lehet a hatalommal visszaélőket elhallgattatni, elzárni és kizárni.

És ez két emberrel (család, barátok, partnerek, kollégák, szomszédok, …) kezdődik, akik elbeszélgetnek valamiről, bármiről.

Kezdj el az ’élni és élni hagyni’ elv alapján élni!
Egy koncepció/kifejezés, amely 1622-ből származik, és a hollandoknak köszönhetjük.

Itt az ideje, hogy felismerjük a nyílt, őszinte kommunikáció és a tisztelet erejét, hogy a különbözőség senkit nem tesz automatikusan rosszá, hogy alapból mindannyian különbözőek vagyunk, hogy mindannyian egyediek vagyunk, és mindannyiunknak azonos joga van az élethez, a teljes és boldog élethez ezen a Földön.

Túl sokáig játszottuk az ő játékukat.
Kezdjük el a mienket!
Legyünk jobbak, csináljuk szeretettel!

Belekezdünk?!?!