Ébredés vagy bukás

Amikor az Egyesült Államok legfelsőbb bírósága a nők saját testük feletti teljes kontrolja ellen dönt,
amikor Európában háború dúl,
amikor a tálibok ismét elfoglalták Afganisztánt,
amikor Magyarországon a kormány középkori igazgatási struktúrák visszaállítását tervezi,
amikor az egész világ épp csak próbál felépülni két évnyi súlyos fájdalomból, máris más, hasonló baromságokkal fenyegetik,
amikor a politikát és a vallásokat szándékosan használják fel az emberek megosztására, egymás ellen fordítására,
amikor a médiamunkások elfelejtették a hivatásukat, és szinte kizárólag csak a legjobban fizető „ügyfelet” szolgálják ki,
amikor több pénz és hatalom érdekében cégóriások gyilkolják a Földet,
amikor a betegeknek (gyerekek és felnőttek egyaránt) és a szegénységben élőknek pénzügyi segítséget kell kérniük a lakosságtól a túléléshez, mert a kormányok nem végzik jól a dolgukat,
amikor a kulturális események közfinanszírozásra szorulnak, mert különben nem valósulhatnának meg,
amikor …,

Ahogy én látom, a megválasztott vezetőkből többnyire csak baromság jön.
Gyors tempóban és kíméletlenül veszik el az emberek nehezen megkeresett pénzét különböző adókként, kitalálnak, beiktatnak és rákényszerítenek olyan szabályokat és törvényeket az emberekre, amikkel kapcsolatban „elfelejtenek” konzultálni az adott terület szakembereivel, és egyre gyakrabban és egyre többük viselkedik úgy, mintha minden kapcsolatot elveszítettek volna a valósággal.

Alapvetően nagyon úgy tűnik számomra, hogy a világ csak azért működik még, mert az emberek sokkal többet tesznek és sokkal többel járulnak hozzá, mint amit „normálisnak” lehetne nevezni.
Sokszor még az is felmerül bennem, hogy ugyan mit csinál egy kormány, mi a haszna az embereknek abból, hogy van, hogy fizetnek érte, hogy legyen.

Szóval, meggyőződésem, hogy ha valaki bármit is jó irányba akar változtatni, akkor az egyetlen út az egyénen keresztül lehetséges.
Amire gondolok, hogy ha valaki egy jobb, barátságosabb, élhetőbb világban akar élni, akkor önmagával kell kezdenie!
Nehéz munkának hangzik, de a valóságban nem kell annak lennie.
Bármilyen apró kedves, jó dolog, amit teszel, pozitív hullámot indít el, ami messzebbre gyűrűzhet, mint azt valaha is gondoltad volna.
Egy mosoly, egy kedves szó, igazán nyitott fülek, egy bók, egy segítő kéz, egy átgondolt apró kis ajándék – mind-mind képesek jobbá tenni egy ember napját.
És akkor az a személy esetleg folytatja a kedvesség terjesztését, mivel jobb lesz a hangulata, és esetleg tovább akarja azt adni, és így tovább, és így tovább.
Remélhetőleg, a nem túl távoli jövőben, egyszer eljutunk oda, hogy a kedves, gondoskodó, törődő emberek lesznek többségben és átveszik a világ irányítását.
Amikor az emberiség ráébred és megérti, hogy az úgynevezett kisemberek tömegeinek együtt sokkal nagyobb hatalma van, mint a piramis csúcsán lévő keveseknek, és végre megérti, hogy amikor mi itt lent elkezdünk együtt mozogni, akkor azok a nem annyira kedveltek ott a tetején el fognak bukni!

Bármilyen más lehetőség, mint például az, hogy nem leszünk kedvesebbek, nem vállalunk személyes felelősséget, nem ismerjük fel és nem kezdjük el használni az egység erejét az élet jobbá tételére, nem fékezzük meg a túláradó egot és kapzsiságot, az mind egy csúnya, fájdalmas, élhetetlen világhoz vezet, vagy legrosszabb esetben akár az általunk ismert világ végéhez.
Nézd meg a történelmet, minden (maja, görög, római, azték, inka stb.) civilizáció, függetlenül attól, hogy milyen nagy volt, végül elbukott!
Nem lenne itt az ideje tanulni végre valamit a múltból?!?
Minden ott van. A nagyság, a bukások, az okok, a következmények.

Szóval röviden, basszus ébresztő, emberek!

Lehet jobb, tehetünk jobbat és lehetünk jobbak.
Légy kedves, terjeszd a szeretetét és élvezd az életet!