Tradíciók, hagyományos módok

/in , , , /by

Az utóbbi időben jó néhány olyan ünnepséggel találkoztam, amiről fogalmam sem volt, hogy miről szól, és amikor megkérdeztem, mik azok, miért olyanok, amilyenek, azt a választ kaptam, hogy mert hagyomány.

A hagyomány szó jelentése a cambridge-i szótárban: „egy hiedelem, elv vagy cselekvési mód, amelyet egy adott társadalomban vagy csoportban az emberek hosszú ideje követnek, vagy e hiedelmek, stb. mindegyike a társadalomban vagy csoportban”.

Hagyományőrzés szerintem nagyszerű dolog, ha tudjuk, honnan ered, mi a jelentése, miért olyan, amilyen a felépítése, és pozitív hatása van-e az emberekre.
Ha nem, akkor ideje újra átgondolni, hogy valóban meg akarjuk-e tartani, és ha igen, milyen formában.

Ezentúl azt is gondolom, hogy vannak olyan hagyományok, amelyek egyszerűen elavultak.
Például most éltem át egy parádét, aminek része a tűz használata.
Megkérdeztem néhány helyi lakost, hogy miért a tűz, fogalmuk sem volt, csak annyi, hogy ez hagyomány.
Azt hiszem, hogy néhány száz évvel ezelőtt, amikor ez az ünneplés elkezdődött, az emberek fáklyákkal vonultak, esetleg máglyát raktak, vagy ilyesmi.
Lehet nem másért, mint hogy legyen valami fény az estében/éjszakában.

Manapság a város szűk utcáin zenélve vonulnak, táncolnak, és úgy a menetben, mint a nézők közt egyaránt vannak gyerekek és felnőttek is.
És olyan őrült pirotechnikai eszközöket használnak, amelyek olyanok, mint egy óriási, pörgő csillagszóró.

Az üzlettulajdonosok ma késő délután védőréteggel fedték le a kirakataikat, a lakástulajdonosok pedig becsukták az ajtókat és ablakokat, hogy ne legyen tűzkár.
Az emberek között vonulnak a tűzoltók tűzoltó készülékkel a kezükben, a mentősök pedig elsősegélynyújtó táskáikkal arra az esetre, ha baj történne.
Sokak ruhájában apró lyukak keletkeznek a szálló szikráktól, és azt hallottam, hogy évente többen kerülnek kórházba, mert súlyos sérüléseket szenvednek a tüzes játékok miatt.

Ez valami különleges néznivaló? Igen.
Biztonságos? Egyáltalán nem.
Tiszta? Abszolút az ellentéte.
De a műsornak folytatódnia kell, mert ez a hagyomány.

És tudod mit?
A mai világban sok mindennel kapcsolatban érzek nagyon hasonlóan.
Ugyan elavultak, de a társadalom megtartja őket, mert ez a hagyományos módszer, mert már régóta így vannak.

Mint a nemi szerepek.
Hogy csak egy férfi és egy nő lehet egy pár.
Hogy a nő dolga a szülés.
Hogy a férfi a családfő.
Hogy tanulj, dolgozz, tedd, amit mondanak, ne kérdezz, szépen játssz, menj nyugdíjba.
Hogy legyen családod, ne lógj ki a sorból, legyél jó szomszéd.
És így tovább.

Szerencsére egyre többen vannak egyre több területen olyanok, akik megtörik a mintát, kinyitják a szájukat, megszólalnak, bátran vezetik a változásokat.
És ez a kulcs!
A világ változik!

Többet tudunk, mást tudunk, mint a Római Birodalom vagy a középkor vagy akár a múlt század emberei.
Mások az erőforrásaink, más az élettartamunk, mások az egészségügyi ellátási lehetőségeink, mások az életkörülményeink.

Ma már azt is sokan értik, hogy mindannyian emberek vagyunk, de mindannyian mások vagyunk, de sok a hasonlóság is bennünk.

Tény, hogy minden egyes ember akkor teljesít a legjobban élete minden területén, amikor hiteles énjéből működhet.
Amikor az lehet, aki lenni akar. A biológiai nem nem határozza meg a tehetséget, a tudás mennyiségét, a kreativitást, sem az értéket.
Amikor valaki azt szeretheti, akit akar, azzal élvezheti a szexet, akivel akarja. Az ember választása, amely más lehet, mint a következő személyé, senki más dolga, csak az övé.
Amikor valaki dönthet, hogy lesz vagy nem lesz családja, a saját választása szerint. Ebbe senki nem szólhat bele, csak az érintett személy, pár.

Legyen szó tehát akár ünneplésről, akár társadalmi elvárásról, a hagyományok mindaddig fontos részei lehetnek az életnek, amíg az embereket szolgálják, amíg biztonságosak, emberiek és értéket hordoznak.
Ha ez nem így van, akkor meg kell vizsgálni a hagyományokat, a hagyományos gondolkodást, és eldönteni, hogy részben kell-e újra gondolni, vagy esetleg teljesen el kell engedni azokat.

A múltból muszáj tanulnunk, de nem vonszolhatjuk magunkkal a jelen hátrányára.

Bosszúsan és dühöngve

/in , , , /by

A szexualitás minden ember része.
A szex a legtöbb ember által gyakorolt ​​tevékenység.

Nyilvánvaló, hogy világszerte sok probléma van ezekkel a területekkel, amelyek a meg nem értésben, a nem tudásban, a támogatás hiányában, az önismeret, az önelfogadás és az önbizalom hiányában gyökereznek.
Természetesen ezekben az esetekben is, mint mindenben, az oktatás a megoldás.
Nagyon valószínű, hogy óriási előrelépés lenne a jövő generációi számára az ilyen kérdések megoldásában, ha a tinédzserek nyíltan tanulhatnának róluk.
Sajnos még mindig nincs (vagy csak néhány országban) az iskolai tantervbe integrált oktatás ezekről.
A felnőttek számára sem könnyű megtalálni a módját, hogyan tanuljanak, ha szükségét érzik.

Ugyanakkor sokan vagyunk coach-ok, trénerek, pszichológusok, terapeuták szerte a világon, akik látjuk ezeket a problémákat, és hajlandóak vagyunk/szívesen vállalnák a beszélgetés/tanítás/segítés feladatát.
És természetesen a kínált szolgáltatásainkon belül pontosan ezt is tesszük.

Ehhez szeretnénk megmutatni magunkat, hirdetni, megkönnyíteni, hogy az emberek megtaláljanak minket.
Szeretnénk jól láthatóak lenni, hogy segíthessünk mindazoknak, akik rászorulnak, akik készek és hajlandók fejlődni, tanulni, megoldani bizonyos problémákat.
És ez az, ahol mindannyiunkkal ki van baszva!

Az interneten, legyen szó a közösségi média platformokról vagy azon kívül, „boszorkányüldözés” folyik.
A „szex” szót nem lehet úgy leírni, ahogy van. Kreatív írással kell előállni (s e x, s@x, …), ha beszélni akarunk róla.
A mondandónkat illusztráló fotók nem mutathatnak túl sok bőrt, és nem lehetnek kifejezetten szexuálisak, a meghatározások szerint.
Amikor azt írjuk, hogy „szexuális nevelés”, a láthatóságunk korlátozásával büntetnek bennünket.
Minden helyzetben, amikor meg akarunk magyarázni valamit, kénytelenek vagyunk „virágnyelvet” használni, ami bonyolultabbá, kevésbé hatékonnyá teszi a dolgokat.
Érted már, miről beszélek.

Mindezt azért, mert a +szex” szót démonizálták azzal, hogy minden tevékenységet a maszturbációtól a beleegyező felnőttek szeretkezéséig, a nemi erőszaktól a gyerekek szexuális kizsákmányolásáig ez alá az egy szó alá gyűjtöttek össze.

Igen, tudom, Web és sötét web.
Igen, tudom, mesterséges intelligencia.
Igen, tudom, hogy sok magyarázat és kifogás létezik.

Őszintén szólva, már nem érdekel.

Tele a hócipőm, hogy mi, akik segíteni akarunk, hogy mi, akik könnyebbé akarjuk tenni, hogy az emberek megértő, nem ítélkező füleket találhassanak, hogy mi, akik esetleges életmentő támogatást tudunk adni, be vagyunk szorítva a saját kis világainkba, és így csak puszta szerencse, ha ránk találnak.

Dühös vagyok, mert a rendszereket létrehozóknak nem volt ismerete a témáról, nem volt hajlandóságuk a megfelelő kategorizálásra, nem értették tetteik következményeit, és ezért a károk folyamatosak.
Ők alakítják a maguk javára a rendszert, és az értékek őrzőjeként, a világ megmentőjeként tüntetik fel magukat.
Azt mondják, hogy fegyelmezni kell bennünket, hogy megvédik a gyerekeket a rossz befolyásunktól, az általunk kommunikált helytelen tartalmaktól … ugyanakkor hagyják, hogy valódi förmedvények legyenek jelen az interneten.

Amikor azt mondom, hogy a szex jó, a szerelem az szerelem, és segíthetek abban, hogy jól érezd magad a bőrödben, akkor nagyon ellenőrizni kell engem, sőt bizonyos szolgáltatásokhoz való hozzáférésemet is meg kell tagadni, korlátozni kell a láthatóságomat, stb.

Szóval igen, elegem van ebből a képmutatásból és a képmutatókból, akik ugyanazt a követ fújják.

És nem érdekel, ha néhány hatalmon lévő megpróbálja visszafordítani a dolgokat, hogy úgy legyenek, ahogy az 1950-es években voltak, ha az internet folyamatosan újabb korlátozásokkal rukkol elő, én akkor sem fogom be a számat!
Továbbra is prédikálom, talán még hangosabban is, mindenkinek, aki hallani akarja, hogy a szex csodálatos, hogy a szex beleegyező felnőttek között történjen, hogy senki másnak nincs semmi köze hozzá, hogy hogyan és kivel éled a szexuális életedet, amíg felnőtt korú, beleegyező partnerek között történik, hogy nincs alkotmányosan rossz vagy helyes módja a szexnek, hogy a szex egészséges, hogy a szex szórakoztató.
Hogy a te életed a tiéd, a tiéd, hogy éld.
Hogy a kapcsolatodnak téged és a partnere(i)det kell kielégítse, és senki mást.
Hogy a tested a tiéd, és azt teszel vele, amit akarsz.

Vedd kezedbe az életed, ne add fel, ne add be a derekad!

Élj, nevess, szeress