December van, az év legünnepibbnek titulált hónapja.
TV-csatornák, az internet, rádióállomások sugároznak, mutatnak töméntelen mennyiségű karácsonyi filmeket, zenéket, hirdetéseket, kapcsolódó könnyfakasztó történeteket és jótékonysági eseményeket, az üzletek, éttermek, bárok, falvak és városok teljesen fel vannak díszítve … kizárt, hogy valaki ne vegye észre, hogy a visszaszámlálás folyamatban van.
Dől a karácsony mindenkire minden lehetséges, sőt néha lehetetlen helyekről is.

Így nem csoda, hogy néhány napja elkövettem azt a hibát, hogy megnéztem néhány karácsonyi filmet.
Na basszus!

Körülbelül 20 perc után először szomorú, aztán dühös voltam, végül majd szétvetett az ideg.
A kíváncsiságom rávett, hogy megnézzek még néhány filmet, hogy megbizonyosodjak arról, hogy ez csak egyszeri eset-e.
Ennek eredményeként azt mondhatom, hogy úgy tűnik sok kreatív és produkciós szakember vagy eredendően, vagy az idők során váltak azzá, gondatlan, érzéketlen és tudatlan a jelenkori mentális egészségügyi problémákkal kapcsolatban.

Az első filmben, amit megnéztem, egy fiatal nő hazamegy karácsonyra, miután szakított a barátjával, egy pihentető, semmittevős, sok öngondoskodással teli tartózkodást tervezve. Abban a percben, ahogy a szülői ház bejárati ajtajához ér, elkezdődik a lelki bántalmazás, a nyomásgyakorlás, az agresszív illeszkedj be, tedd, amit mások elvárnak féle baromság. Nemcsak a saját szüleitől, hanem az összes közelebbi-távolabbi szomszédtól is.
A következőben egy nőt ejt a barátja egy borzasztóan ellenszenves beszéddel, majd karácsony előtt véletlenül újra találkoznak, és a pasi mesterfokú seggfejként viselkedik, feltételezi, hogy az, hogy a nő nem nagyon reagál rá (a döbbenete miatt) az igent jelent, így elkezdi tervezni a közös életüket, megpróbál szexet kezdeményezni vele (meg egy másik lánnyal is a városkából), többször is, összességében úgy viselkedik, mint egy kanos, arrogáns, tökéletes példája a mérgező férfiasságnak.
Egy másikban a kommunikáció teljes kudarca és elképesztő mennyiségű feltételezés zavarja össze a főszereplők életét.
Megint egy másikban egy anya/menedzser irányítja a lányát, hogy az úgy tegyen és olyan legyen, ahogyan azt ő a legjobbnak látja, leginkább a hírnévért és pénzért, szembe menve a felnőtt lánya egyértelműen kifejezett kívánságaival.

Ennyit bírtam, és sajnos mindez bizonyossá tett abban, hogy ez egy sok filmben jelenlévő tendencia.
Filmekben, amelyek hatalmas, gyakran több, mint egészséges hatással vannak az emberekre.

Amikor az ember bekuckózik egy kis kikapcsolódásra, egy könnyed, romantikus, karácsonyi ünnepi szórakozásra vágyva, akkor az utolsó dolog, amire szüksége van, az az, hogy valaki belenyomja az arcát a sok szarba, amivel esetleg egész évben harcol.
Az erőltetés, a nyomásgyakorlás, a meghallás hiánya, a lelki bántalmazás, a lekicsinylés, a zaklatás, az életúti választásokkal kapcsolatos állandó megkérdőjelezés komoly, valós problémák, amelyekkel milliók küzdenek nap mint nap.
Ezek olyan témák, szerintem, amelyeknek nincs helye semmilyen szórakoztató, ünnepi filmben.

Mindenkinek, aki esetleg birkózik az említett problémák valamelyikével, kérlek tudd, hogy jó vagy, nem egy romhalmaz, hogy jogod van ahhoz, hogy az legyél, aki és ahogy lenni akarsz, és senkinek, sem közeli sem távoli családtagnak, sem partnernek, sem gyereknek, sem szomszédnak, sem főnöknek, sem kollégának, sem politikusnak, sem „társadalomnak”, egyszerűen senkinek nincs semmi joga ezt elvitatni tőled.
Azt is tudd, hogy segítséget kérni és igénybe venni az egy abszolút bátor, és sok helyzetben életmentő dolog. Fordulj valakihez, akiben úgy érzed, megbízol. Kérlek!

És ami ezt az ünnepet, vagy bármikor, bármelyik más ünnepet illeti, jogod van távol tartani magad azoktól az emberektől, összejövetelektől és/vagy helyzetektől, amelyekről úgy érzed, hogy stresszt okoznak neked, ahol úgy érzed, fel kell adnod önmagad ahhoz, hogy elfogadjanak.

És ne feledkezzünk meg arról a rengeteg emberről sem, akik különböző okok miatt nem kedvelik, vagy éppen szomorúan élik meg az év ezen időszakát.
Az okok mások számára lényegtelenek, hacsak az illető nem akarja ezeket megosztani, de többek között ezen okok között szerepel, hogy van, akinek egyszerűen nem számít a karácsony, vannak, akik rossz emlékekkel, például egy szakítással, munkahely/ház/megélhetés elvesztésével kapcsolják össze, vagy egy szeretett személy halálával, egy gyermekkori traumával, vagy éppen magányosabbnak érzik magukat, mint az év bármely más időszakában.
Mindezek az érzések érvényesek!
Ismétlem, senkinek nincs joga lehúzni senkit azért, mert az illető esetleg másképp érez.
Az egyik legőrültebb és valójában a legbántóbb, amit egy ilyen embernek mondhatsz, hogy „Na de karácsony van”. A válaszuk az lesz, hogy „Pontosan!”.

Minden, amit karácsonyra, és általában minden ünnepre szeretnék, hogy mindenki úgy ünnepeljen, ahogy akar, és hagyjon másokat is, hogy ünnepelhessenek, ahogy nekik tetszik.
Told túl a díszítést, vegyél részt minden kapcsolódó ünnepi programban, ünnepelj nagyban, otthon, vagy otthontól távol, egyedül vagy másokkal, vagy egyáltalán ne ünnepelj, vagy bármi, ami a kettő között van, mindegy, mind rendben van.
Ahogy te csinálod, az nem jobb vagy rosszabb, csak más.

Légy kedves, légy megértő, engedd meg az embereknek, hogy legyenek, terjeszd a szeretetet.
És ha bármilyen okból nem tudod megtenni ezeket, akkor csak fogd be a szád, és hagyj mindenkit élni.