Kacsa vagy nyúl?

Itt vagyunk egy újabb év végén.
Nem tudom, te hogy vagy vele, de én határozottan állíthatom, hogy ez egy kemény év volt.
És ahogy körülnézek magam körül, bizonyosan kijelenthetem, hogy sokan csatlakoznak ehhez a véleményhez 2023-val kapcsolatban.
Legyen szó párkapcsolatról, magánéletről, szakmai környezetről, gazdaságról, az élet bármely szegmenséről, a legtöbben több területen is megszenvedték ezt az évet, és a saját bőrükön is megérezték, mit kavart a politika.

A minap egy intelligens, széles látókörű világpolgárral beszélgettem.
Sok más között érintettük ezt a témát is.
Beszélgetés közben eljutottunk arra a pontra, amikor megállapítottuk, hogy dualista világban élünk.
Van helyes vagy helytelen, jó vagy rossz, szép vagy csúnya, jobb vagy bal, tradicionalista vagy modernista, férfiak vezette a világ vagy nők vezette világ, stb.
És sok – ha nem az összes – probléma gyökere az, hogy az embereket arra kondicionáljak, hogy mindig válasszanak egy oldalt és azt megvédjék tűzön-vízen át.

Gondolj bele!

Amikor az iskolában, egy általánosan rossz oktatási rendszerben a gyerekeket arra kényszerítik, hogy szóról szóra magoljanak be dolgokat, hogy ne kérdezzenek, hanem a tanáraiktól hallottakat, vagy könyveikben olvasottakat vegyék tudomásul mint tényeket.
Aztán bekerülnek a munkaerőpiacra, ahol a legtöbb munkaadó még mindig tekintélyelvű, és azt mondja az alkalmazottaknak, hogy fogják be a szájukat, és tegyenek úgy, ahogy utasítják őket, ne kérdőjelezzék meg a főnökeiket.
Mindezek az élmények természetesen beszűrődnek az emberek magánéletébe, barátságaikba, kapcsolataikba, és nagyon szerencsés, aki nem tapasztalt ilyen hozzáállást már a születése óta a családjától is.

Az embert arra kényszerítik, hogy döntsön, és álljon ki az egyik vagy a másik oldal mellett szinte mindenben.

Még a karácsonyi ételek is ebbe a kategóriába tartoznak: panettone vagy pandoro, pulyka vagy sonka, Yorkshire puding vagy burgonyapüré, hal vagy töltött káposzta, hús vagy tenger gyümölcsei, és ez a lista is végtelen😊

A hívők, bármelyik oldal elkötelezettjei, folyamatosan generálják, szítják a vitákat, nézeteltéréseket, erőszakos cselekedeteket.
És még csak nem is a szélsőségesekről beszélek, hiszen ők egy teljesen más kategóriát alkotnak.

Mi lehet a megoldás?
A megengedés.

Mi lenne, ha megengednénk a másiknak, hogy mondjon, higgyen amit akar és éljen úgy, ahogy szeretne.
Mindaddig, amíg az nem káros másokra nézve.

Legyünk őszinték:
– ha az egyik vallásos és a másik nem, az egyiküknek sem árt, akkor is tudhatnának értelmesen beszélgetni, megkérdezhetnék egymástól, mi készteti őket arra, hogy higgyék azt, amit hisznek. Tanulhatnának egymástól, mindketten tágíthatnák a világról alkotott nézeteiket
– ha az egyik baloldali, a másik jobboldali szavazó, az egyiküknek sem árt, akkor is érdekes beszélgetést folytathatnának, megkérdezhetnék egymást, mi készteti őket, hogy úgy szavazzanak, ahogyan teszik. Tanulhatnának egymástól, mindketten tágíthatnák a világról alkotott nézeteiket
– ha az egyik áll egy oldalon (bármilyen témában), a másik pedig lát pluszt és mínuszt mindkét oldalon, és nem akar egyik oldalra sem elköteleződni, az egyiküknek sem árt, akkor is izgalmas beszélgetést folytathatnának, megkérdezhetnék egymást, mi alapján alakítják a véleményüket.  Tanulhatnának egymástól, mindketten tágíthatnák a világról alkotott nézeteiket
– és ha az egyik szigorúan hal, a másik pedig töltöttkáposzta párti, akkor is ugyanez vonatkozik rájuk. Nincs gond, nem ártottak egymásnak.

Mindezzel el is érkeztünk a több mint 100 éves kérdéshez, kacsa vagy nyúl!?
„Thomas Kuhn a nyúl-kacsa illúziót a tudomány forradalmi változásának metaforájaként használta, illusztrálva, hogy egy paradigmaváltás milyen módon képes arra, hogy ugyanazt az információt teljesen más módon láthassuk.”  https://en.wikipedia.org/wiki/Rabbit%E2%80%93duck_illusion
„A kacsa/nyúl kép az egyik leghíresebb a filozófiában, és rávilágít az „aspektus-érzékelés” nevű különös jelenségre. A filozófus Wittgenstein arra világított rá, hogy a tárgyak gyakran nem egyszerűen csak megjelennek érzékszerveink számára, hanem azok valaminek “láttatják” őket. Jelentéssel felruházva érkeznek az értelmezésünkbe.’ https://bigthink.com/thinking/wittgenstein-duck-rabbit/

Ez a rajz, egyszerűen fogalmazva, egy optikai csalódás, amely azt mutatja, hogy csak a nézőpontodon múlik, hogy az egyiket vagy a másikat látod-e, amikor a képet nézed.
Ez egy nagyon egyszerű eszköz arra, hogy mindenkit ráébresszen, hogy kettő, vagy akár több dolog is lehet igaz, lehet helyes egyszerre.
Nézetek csak a nézőpontok okán különböznek!

A nagyon egyszerű és rendkívül hatékony megoldás tehát minden kérdésben/témában az lehet, ha MEGENGEDJÜK egymásnak, hogy úgy létezzünk, gondolkodjunk, higgyünk, ahogy akarunk.

Légy nyitott, legyél kíváncsi, ne hagyd magad átverni, sem kényszerítve lenni.
Mindezzel kívánok egészséges, boldog, bőséges, szeretetteljes, megengedő Új Évet neked!
Boldog 2024-et mindenkinek!

Mentális egészség

A mentális egészség mostanában sláger téma.
Konferenciák, videók, kutatások zajlanak, cikkek, vélemények találhatóak minden lehetséges internetes platformon.
Sokuk csodálatos információ-, tudás-, segítségforrás, és néhányuk csak a problémát mélyíti.

Tegnap hallottam egy mondatot, ami nagyon megütött, és arra késztetett, hogy megírjam ezt a bejegyzést.

Azzal kell kezdjem, nem vagyok orvos, tehát az itt leírtak az én véleményem, a mondandóm a coach tanulmányaimból és tapasztalataimból ered, illetve abból a rendkívül sok kapcsolódásból, amikben életem során részem volt a munkáim okán, amiket láttam, tapasztaltam magam körül on- és offline egyaránt, meg abból, amit magamról tanultam, felismertem, felfedeztem.

Ez egy hatalmas téma, így jó esély van rá, hogy nem érintek valamit, ami téged személyesen érint/aggaszt/zavar.
Ez semmilyen szinten nem jelenti azt, hogy érvényteleníteném azt, vagy téged.

Most, hogy mindezt tisztáztuk, íme.

A mentális egészség nem egy New Age (Új kori) woo-woo.
A mentális egészség nem a gyengék találmánya, hogy azt „álcaként használhassák”.
A mentális egészség nem a gazdagok luxusa.
A mentális egészség nem kiváltság.

A mentális egészség sláger téma, mert sokáig semmilyen téma sem volt, és így az általában az életre gyakorolt hatásait is figyelmen kívül hagyták.
A mentális egészség sláger téma, mert a mentális betegségek megbélyegzését végre elkezdték felszámolni.
A mentális egészség sláger téma, mert mostanra minden negyedik embert érintette valamikor az élete során, és minden második embert érinteni fog.
Arról nem is beszélve, hogy mindenkinek vannak olyan pillanatai, amikor valamilyen támogatás jót tenne a mentális egészségének.

Hogyan lehetséges ez, kérdezheted.
Nos, lássuk: az élet egyre gyorsul (legalábbis az úgynevezett civilizált világban); a változások mindennaposak; folyamatosan bombáznak minket információkkal; lényegében a világon bárki bármit láthat, hallhat valós időben a modern technológia segítségével; a közösségi média lehetőséget ad arra, hogy bárki bármit megmutasson, és úgy tegyen, mintha az valós lenne; a munka gyakran sokkal stresszesebb, mint az elfogadható lenne; … nem csoda, hogy a mentális egészség hanyatlik, mivel az emberi agy nincs arra tervezve, hogy mindezzel és még sok mással megkűzdjön.

Egyre több embernél diagnosztizálnak stresszt, szorongást, depressziót, bipoláris zavart, poszttraumás stressz-zavart (PTSD), disszociatív rendellenességeket, figyelemhiányos hiperaktivitási rendellenességet (ADHD), rögeszmés-kényszeres rendellenességeket (OCD), és a többit.
És ötből 1 embernek vannak öngyilkossági gondolatai, és évente több mint 700 000 ember (azaz 40 másodpercenként 1 ember) hal meg öngyilkosság miatt.

Amikor egy bizonyos életkorban vagy és visszanézel, azt gondolhatod, vagy bármely életkorban hallhattál már embereket, akik azt mondják: „az én időmben ezek közül semmi sem volt jelen”.
Az igazság az, hogy jelen voltak, csak az idegtudomány és a pszichológia nem tartott ott, ahol ma tart.
Egy évtizeddel vagy többel ezelőtt az embereket egyszerűen őrültnek, lustának, furcsának titulálták, vagy egyszerűen elvetették a gondjaikat azzal, hogy szimulálnak.

Napjainkban, ahogy a témával kapcsolatos kutatások, tanulmányok és személyes tapasztalatok szaporodnak, végre megvannak a platformok, ahol nemcsak azzal foglalkoznak, hogy mit jelent a mentális betegség és mik a különböző betegségek, hanem az életre, a szexuális életre, munkára, testi betegségekre gyakorolt következményeikkel is.

A tegnap hallott mondatot Mel Robbins mondta egy lánynak, a lány öngyilkossági gondolataival kapcsolatban: „nem akartál meghalni, csak nem akartad érezni, amit éreztél”.

Ohhh! Hát nem ez az igazság!?!?

Rossznak, szomorúnak, haszontalannak, nem szeretettnek, sikertelennek, magányosnak, az élet által becsapottnak, mások számára tehernek érezni magát, nem látni módot arra, hogy megváltoztassa az események menetét, bármilyen negatív érzést akármilyen kombinációban érezni túl sokká válhat az embernek és gondolhatja úgy, hogy az öngyilkosság az egyetlen lehetőség számára.
Mert ugyan ki akarná érezni ezeket az érzéseket?
Persze, hogy senki!

A mentális betegségek miatt nincs mit szégyenkezni!
Az ember életében vannak rossz napok, rossz időszakok, az is természetes, azon sincs mit szégyellni, arról nem is beszélve, hogy az ilyen időszakok nem feltétlenül egyenlőek bármilyen betegséggel.

Normalizáljuk, hogy lehet rossz napunk; normalizáljuk a kérdést, hogy „akarsz beszélni?”, amikor azt látjuk, hogy egy barát/rokon/kolléga levert; hagyjuk abba az ítélkezést és az elutasító megjegyzéseket; egyezzünk meg abban, hogy mindenki érzései érvényesek!

A tendenciát csak úgy lehet megfordítani, ha jobban vigyázunk magunkra, ha jobban tiszteljük az érzéseinket, ha kérünk valami fajta segítséget, amikor lent vagyunk; ha jobban odafigyelünk egymásra a munkahelyen, otthon, barátok, szomszédok körében.

Szintén normalizáljuk a „nem”-et teljes válaszként!
Megengedett, mondhatod bárkinek, bármilyen helyzetben, ha ezt akarod mondani.
Másrészt el kell fogadnod és meg kell értened, ha ezt a választ kapod.

A „légy mindenkivel kedves, soha nem tudhatod, milyen csatát vívnak” gondolat soha nem volt igazabb.
És különösen most, amikor itt a „szezon”.
Tudnod kell, hogy egyesek számára ez a legnehezebb időszaka az évnek.
Légy kedves, légy törődő, de a minimum, hogy hagyj fel az érzéketlen, ítélkező szarfejséggel.