Ritkán használom ezt az igét, de ezt nem tudom másképp mondani: utálom amit a politikusok, politikai pártok politika címszó alatt csinálnak.

Hogy ezt most miért írom le?
Máris kifejtem.

Azért, mert sajnos egyre több országban a politika átitatja és negatívan befolyásolja valamilyen szinten minden ember életét, viselkedését.
A politika hat a mindennapokra.
Van ahol ez jobban, és van, ahol kevésbé szembeötlő.
Ez nem egy látványos, tudatos folyamat a többségnél, hogy másolni akarja, amit lát, hall, hanem ez egy alattomos, mondhatni tudat alatt beszivárgó, romboló, fertőző borzadály.

Minden nap az összes információ forrásból (TV, rádió, sajtó, internet) öntik ránk a politikusok által mondottakat.
Nap mint nap halljuk, olvassuk, ahogy az egyik politikus/politikai párt ócsárolja, alázza, meghazudtolja, próbálja hiteltelenné tenni a másikat.
Ahogy folyton azt magyarázzák, hogy a másik miért hitvány, hogy miért rossz az amit csinál, hogy a munkája, pláne a személye miért megvetendő.
Természetesen mindenkinek saját döntése, hogy kit/mit hall meg, vesz figyelembe, hogy kinek és mit hisz el.

Viszont ennek a stílusú (stílustalan!) közbeszédnek a következményei megjelennek a mindennapokban!
És ez nagyon romboló az egyénre, a kapcsolatokra, a bármilyen típusú együttélésre, emberi együtt létezésre.

Mert ez pont úgy hat, mint amikor egy szülő folyamatosan azt mondja a gyerekének, hogy „te hülye vagy”, „semmirekellő vagy”, „csúnya vagy”.
Előbb-utóbb ez úgy beivódik a gyerekbe, hogy elhiszi, és ebből kiindulva fogja élni az életét. Kisebbségi érzése alakulhat ki, szorongóvá válhat, hozzá sem fog kezdeni bizonyos dolgokhoz, hiszen ő hülye, feladja az álmait, már ha egyáltalán voltak neki, és így tovább.

Nézz körbe a környezetedben!
Probléma esetén hányan kezdik úgy, hogy „a másik a hibás, mert …”;
a „másképp” kinéző, gondolkodó, viselkedő emberek felé nincs, vagy csak alig van tolerancia;
hogy a békés egymás mellett élés egyre ritkább;
hogy egy beszélgetésben/eszmecserében/vitában szinte megszűnt az „egyetértünk, hogy nem értünk egyet” megállapodás;
hogy a közlekedésben egy másik általi legkisebb figyelmetlenség, vagy éppen a szabályok pontos betartása őrült reakciókat vált ki sokakból;
és még folytathatnám.

Ezt a befolyásolást a végletekig tudják vinni, és sok esetben viszik is a politikusok.

Szerintem a legdurvább és legkegyetlenebb megjelenülése a háború, a mészárlás.
A háború, amiről Erich Hartmann, egy II. világháborús német vadászpilóta, aki a légi hadviselés történetének legsikeresebb vadászpilótája volt, azt mondta: „A háború egy olyan dolog, ahol fiatalemberek anélkül ölik egymást, hogy ismernék vagy gyűlölnék egymást, öregemberek döntése miatt, akik ismerik és gyűlölik egymást anélkül, hogy megölnék egymást.”
Lényeglátó vélemény valakitől, aki aktívan a következmény, a háború sűrűjében talált magát.

Az „öregemberek”, azaz a politikusok mindezt úgy tudják végrehajtani a mai világban (is), hogy elképesztő marketinggel elhitetik a néppel, hogy ez az egyetlen lehetőség, hogy csak így tudják megvédeni az országukat, hogy ez a szabadságuk ára.
Aztán második lépésben jön a nacionalista „hős-kép építés”, hogy legyenek büszkék a gyerekeikre, unokáikra, akiket a harcokba küldenek, hogy a fiatalok higgyék, hogy ők valami nagyon csodálatraméltó, hősies dolgot fognak véghez vinni, akár az életük árán is.
És a tömegpszichózis sikeres, rengetegen elhiszik, elfogadják, hogy ez így van.

Ezt oly sikeresen csinálják azok a bizonyos „öregemberek”, hogy ha valaki kérdéseket tesz fel, akkor rendszerint a kérdezőt támadják, őt tartják őrültnek, hazafiatlannak, értetlennek.

Pedig a kérdések általában logikusak.
Miért kell nyugati demokráciát erőltetni olyan népekre, akiknél soha nem volt demokrácia, viszont jól szervezett, számukra megfelelő működési elvek mentén éltek évszázadok, évezredek óta?
Miért olyan ország általában a megtámadott, aminek valamely természeti kincsből (olaj, gáz, gyémánt, …) rengeteg van?
Miért merül fel előbb-utóbb majd minden esetben, hogy a háborút kezdeményező „öregember” nem normális?
Hogyan lehet egy vallást egy háború zászlójára tűzni, és „Isten nevében” gyilkolni?
Miért nem tűnik fel a tömegeknek az az oximoron, miszerint azért kezd háborút egy ország egy másik ellen, hogy békét teremtsen?
Miért írják át, törlik, felejtetik el a történelmet – amiből tanulni kéne és lehetne?

Nagy valószínűséggel azért, hogy az ő önző, kapzsi, nárcisztikus, pszichopata (pszichológiai betegségeket lehetne hosszan listázni) vágyaik, elképzeléseik megvalósuljanak, hogy neki legyen igaza, hogy több pénz és több hatalom lehessen a kezében.

Milyen fura, hogy egy párkapcsolatban a fentebb leírt viselkedésformákat elfogadhatatlannak tartjuk, hogy az ilyen személyiségjegyeket mutató személytől a lehető leggyorsabban szabadulni akarunk, hogy a manipulálást, kihasználást, elnyomást, a mások kárára való önző érdekek érvényesítését elítéljük.
Viszont tudomásul vesszük, elfogadjuk, beletörődünk, ha mindezt a politikusok teszik velünk.

Szóval, az eddig leírtak lényege, hogy azt a szennyet, ami politika címszó alatt ömlik ránk, azt csak tudatosan tudjuk csökkenteni; a magunkon, és a hozzánk közelállókon tapasztalt hatásait kell enyhítenünk, visszafordítanunk.
Ehhez tényleg „csak” tudatosnak kell lennünk.
„Csak” embernek kell maradnunk.

És ha ez sok mindenkinek, világszerte sikerül, akkor a politikusoknak is meg kell emberelniük magukat, mert már nem fogja elhinni, elfogadni a tömeg a sztorijaikat, mert már nem fogja egymást értelmetlenül ölni ember és ember.

Így akkor talán hatékonyan tudnánk tenni azért, hogy a több ezer éve igaz „ember embernek farkasa” igaztalanná váljon.

Vagy lehet, hogy ez az egész politikus dolog úgy van, hogy az emberekben eleve meglévő rossz, nem kívánatos személyiségjegyek „automatikusan” kijönnek, felerősödnek bizonyos pozíciókba való kerüléskor?
Mert akkor is csak az a megoldás, hogy mindenki dolgozik magán, gyengíti a negatív és erősíti a pozitív oldalait.