Beszéljünk a szexről

Miközben azon agyaltam, hogy ezt a posztot szex-vel kapcsolatosan kéne írnom, de még nem tudtam, hogy pontosan miről, egyszer csak a Facebook szolgáltatta a ‘megoldást’.

Egy csoport adminja feldobta: ‘Azt hiszem beszélni kéne kicsit arról, hogy mi nők mikor, kivel és miért szexelünk. Ez lesz a mai téma, ha lesz időm írni róla, jó lesz mert majd elvitatkozgatunk rajta előre látom’

Ez a két mondat elég volt ahhoz, hogy beinduljon a komment cunami.
Mindenkinek volt valami mondandója, kinek viccesen, kinek komolyan.

Mire elém került a poszt, több mint 60 megjegyzés volt hozzáfűzve (mostanra több, mint 250).
Elkezdtem őket olvasgatni és azt láttam, hogy sokan javasolták, hogy az a bizonyos megírásra váró poszt inkább egy zárt csoportba kerüljön, semmint a nyilvánosba.

Erre muszáj volt reagálnom. Ezt írtam:
’Milyen fura … (majdnem) mindenki csinálja, de már a felvetés után, az írás nélkül, többen a zárt/védett közegekbe terelnék a témát. Miért nem tudunk nyíltan beszélni a szexről? Költői a kérdés, többet tudok róla, mint amit jól esne tudni.’

Természetesen jöttek válaszok.

Az egyik, hogy nem a téma titkos, de mivel ebben a csoportban lehetnek ismerősök, így az, hogy ki mit ír visszakerülhet a családba, illetve, hogy a szomszédasszonynak sincs köze az ő hálószobájában történtekhez.

Aztán, hogy a férj nincs a Facebookon, így tőle biztos nem kell tartania, ha bármi intimet teregetne is ki.
De szerinte van olyan, ami otthon is tabu esetleg.
Meg olyan is van, hogy a nő másra vágyik, mint a férfi és fordítva (van ilyen ismerőse).
Viszont ettől még lehet jó a hálószobai élet, mert mondjuk egyikük nem akarja következő fokozatra emelni a szexet.
Meg hogy szex nélkül is lehet jó egy kapcsolat (ilyen barátja is van).
Szerethet valaki úgy is egy másik embert, és élhet békésen, boldogan, hogy a szexnél nem tudnak közös halmazt alkotni.
Lehet olyan korkülönbség, ami miatt az egyikük libidója már nem elégíti ki a másikat, de ettől még boldogok, viszont ezt kiteregetni nem szeretnék.
És még sok más.
És amennyiben mindkét fél olvassa az oldalt, de az egyik nem beszélne róla, a másikuk igen, akkor sem lenne fair a nyilvánosság.

Meg hogy beszélni/írni nyíltan azért nem egyenlő azzal, hogy az összes ismerős lássa.

És mindezt úgy írta mindenki, hogy maga az írás még meg sem született, azaz egyikünknek sem volt semmi fogalma arról, hogy az admin mire gondolt a belengetett témával kapcsolatban.

Persze a nekem címzett kommenteket nem hagytam, nem hagyhattam válasz nélkül.
Merthogy brutális az összkép.

Felnőtt emberek, akik ugyan szexelnek, de az azzal kapcsolatos véleményüket nem vállalják (az ismerősök ne lássák), az szerintem kétségbeejtő.
Azzal egyetértek, hogy sem a szomszédasszonynak, sem senkinek semmi köze ahhoz, hogy ki, mit, kivel és hogyan csinál (amíg felnőttkorú, beleegyező partnerekről van szó), de egy nyílt, őszinte beszélgetésből, véleménycseréből akár tanulhatnának is, fejlődhetnének általa, nyílhatna a látószögük, bárkiről legyen is szó.

Az, hogy valaki attól tart, hogy a szexről alkotott véleménye, az azzal kapcsolatos gondolatai visszajuthatnak a partneréhez, házastársához, az számomra megkérdőjelezi annak az egész kapcsolatnak a mélységét, hitelességét.

A többi felsorolt jelenség – kivéve, ha két aszexuális ember párkapcsolatáról van szó – pedig általában önbecsapás.
Ezek azok a dolgok, amiket az emberek a kényelmességük, gyávaságuk, önértékelési problémáik, stb. okán rövidebb-hosszabb ideig mondogatnak maguknak, azok a langyos víz helyzetek, amikbe beleragadnak.

Mindaddig, amíg annyira szarul nem érzik már magukat, hogy valamilyen segítséget nem keresnek, és rá nem jönnek, hogy lehet jobb, hogy van joguk a jobbhoz, hogy nekik is jár a jobb.
Együtt vagy külön, de van és lehet.

Ne várd meg ezt a pontot, amint a párbeszédek elmaradnak, nem működnek, amint eljutsz arra a pontra, hogy tudod, hogy valami nem jó neked abban a kapcsolatban és kettesben nem tudjátok megoldani, rögtön keress segítséget, akár egy coach-ot, akár egy terapeutát, de ne tartsd magad hazugságban, ne szenvedj feleslegesen.

Túl rövid az élet ahhoz, hogy ne add meg magadnak a lehetőséget a jobbra, a boldogabbra!