Bosszúsan és dühöngve

/in , , , /by

A szexualitás minden ember része.
A szex a legtöbb ember által gyakorolt ​​tevékenység.

Nyilvánvaló, hogy világszerte sok probléma van ezekkel a területekkel, amelyek a meg nem értésben, a nem tudásban, a támogatás hiányában, az önismeret, az önelfogadás és az önbizalom hiányában gyökereznek.
Természetesen ezekben az esetekben is, mint mindenben, az oktatás a megoldás.
Nagyon valószínű, hogy óriási előrelépés lenne a jövő generációi számára az ilyen kérdések megoldásában, ha a tinédzserek nyíltan tanulhatnának róluk.
Sajnos még mindig nincs (vagy csak néhány országban) az iskolai tantervbe integrált oktatás ezekről.
A felnőttek számára sem könnyű megtalálni a módját, hogyan tanuljanak, ha szükségét érzik.

Ugyanakkor sokan vagyunk coach-ok, trénerek, pszichológusok, terapeuták szerte a világon, akik látjuk ezeket a problémákat, és hajlandóak vagyunk/szívesen vállalnák a beszélgetés/tanítás/segítés feladatát.
És természetesen a kínált szolgáltatásainkon belül pontosan ezt is tesszük.

Ehhez szeretnénk megmutatni magunkat, hirdetni, megkönnyíteni, hogy az emberek megtaláljanak minket.
Szeretnénk jól láthatóak lenni, hogy segíthessünk mindazoknak, akik rászorulnak, akik készek és hajlandók fejlődni, tanulni, megoldani bizonyos problémákat.
És ez az, ahol mindannyiunkkal ki van baszva!

Az interneten, legyen szó a közösségi média platformokról vagy azon kívül, „boszorkányüldözés” folyik.
A „szex” szót nem lehet úgy leírni, ahogy van. Kreatív írással kell előállni (s e x, s@x, …), ha beszélni akarunk róla.
A mondandónkat illusztráló fotók nem mutathatnak túl sok bőrt, és nem lehetnek kifejezetten szexuálisak, a meghatározások szerint.
Amikor azt írjuk, hogy „szexuális nevelés”, a láthatóságunk korlátozásával büntetnek bennünket.
Minden helyzetben, amikor meg akarunk magyarázni valamit, kénytelenek vagyunk „virágnyelvet” használni, ami bonyolultabbá, kevésbé hatékonnyá teszi a dolgokat.
Érted már, miről beszélek.

Mindezt azért, mert a +szex” szót démonizálták azzal, hogy minden tevékenységet a maszturbációtól a beleegyező felnőttek szeretkezéséig, a nemi erőszaktól a gyerekek szexuális kizsákmányolásáig ez alá az egy szó alá gyűjtöttek össze.

Igen, tudom, Web és sötét web.
Igen, tudom, mesterséges intelligencia.
Igen, tudom, hogy sok magyarázat és kifogás létezik.

Őszintén szólva, már nem érdekel.

Tele a hócipőm, hogy mi, akik segíteni akarunk, hogy mi, akik könnyebbé akarjuk tenni, hogy az emberek megértő, nem ítélkező füleket találhassanak, hogy mi, akik esetleges életmentő támogatást tudunk adni, be vagyunk szorítva a saját kis világainkba, és így csak puszta szerencse, ha ránk találnak.

Dühös vagyok, mert a rendszereket létrehozóknak nem volt ismerete a témáról, nem volt hajlandóságuk a megfelelő kategorizálásra, nem értették tetteik következményeit, és ezért a károk folyamatosak.
Ők alakítják a maguk javára a rendszert, és az értékek őrzőjeként, a világ megmentőjeként tüntetik fel magukat.
Azt mondják, hogy fegyelmezni kell bennünket, hogy megvédik a gyerekeket a rossz befolyásunktól, az általunk kommunikált helytelen tartalmaktól … ugyanakkor hagyják, hogy valódi förmedvények legyenek jelen az interneten.

Amikor azt mondom, hogy a szex jó, a szerelem az szerelem, és segíthetek abban, hogy jól érezd magad a bőrödben, akkor nagyon ellenőrizni kell engem, sőt bizonyos szolgáltatásokhoz való hozzáférésemet is meg kell tagadni, korlátozni kell a láthatóságomat, stb.

Szóval igen, elegem van ebből a képmutatásból és a képmutatókból, akik ugyanazt a követ fújják.

És nem érdekel, ha néhány hatalmon lévő megpróbálja visszafordítani a dolgokat, hogy úgy legyenek, ahogy az 1950-es években voltak, ha az internet folyamatosan újabb korlátozásokkal rukkol elő, én akkor sem fogom be a számat!
Továbbra is prédikálom, talán még hangosabban is, mindenkinek, aki hallani akarja, hogy a szex csodálatos, hogy a szex beleegyező felnőttek között történjen, hogy senki másnak nincs semmi köze hozzá, hogy hogyan és kivel éled a szexuális életedet, amíg felnőtt korú, beleegyező partnerek között történik, hogy nincs alkotmányosan rossz vagy helyes módja a szexnek, hogy a szex egészséges, hogy a szex szórakoztató.
Hogy a te életed a tiéd, a tiéd, hogy éld.
Hogy a kapcsolatodnak téged és a partnere(i)det kell kielégítse, és senki mást.
Hogy a tested a tiéd, és azt teszel vele, amit akarsz.

Vedd kezedbe az életed, ne add fel, ne add be a derekad!

Élj, nevess, szeress

Minden energia

/in , , , , , , /by

Minden energia.
Ez tudomány, ez tény.

Nikola Tesla és Albert Einstein is megfogalmazta ezt, és amikor tudományról van szó, ők elég megbízható forrásoknak számítanak 😉

Spirituális szinten is sok különböző szinten beszélnek az energiáról.
Mint például most, egy nagyon intenzív esemény zajlik; július 26-tól augusztus 12-ig erős energiamozgás van, mely időszaknak a csúcspontja ma, augusztus 8-a, az Oroszlánkapu portál megnyílása.
(Ha érdekelnek a részletek, ő szerintem jól magyarázza: https://www.facebook.com/ArcturianCodes )

Minden energia, ami azt jelenti, hogy a természet is, mi is, és minden kapcsolatunk is energiával töltött, rezgése van.

Bizonyára hallottál már olyan emberekről (vagy akár közéjük is tartozol), akikre hatással vannak a holdciklusok, például minden teliholdkor felborul az alvási rendjük, vagy akik azt állítják, hogy minden gondjuk és ráncuk kisimul, amint a tengernél vannak, vagy azok, akik szeretnek esőben sétálni, mert ettől mindig jobban érzik magukat.

Ami az embereket illeti, ismét, biztosan hallottál, vagy személyesen is találkoztál olyanokkal, akik után mindig kimerültnek érzed magad, vagy éppen ellenkezőleg, boldognak és feltöltődöttnek, vagy amikor a társaságukban vagy, akkor valami megmagyarázhatatlan idegességet, feszültséget érzel, és így tovább.

Hatással van ránk a természetből, állatokból, más emberektől érkező energia, és természetesen mi is befolyásolunk másokat a mi energiáinkkal.

Valahányszor problémát, vitát, negativitást tapasztalsz, egy dolog, amit megtehetsz, hogy ellenőrzöd a saját energiádat.
Mit sugárzol?
Lehet, hogy amit tapasztalsz, az a tiéd visszatükröződése?
Lehet egy kicsit el kell mozdulnod egy nyugodtabb, pozitívabb állapot felé.

Nem, nem támogatom a „hurrá-optimizmust”, nem, nem javaslom semmilyen valódi, saját érzés vagy energia megtagadását.

Amit viszont javaslok, az az, hogy nézz magadba, hogy amit abban a pillanatban sugárzol, az valóban a tiéd-e, vagy esetleg valakitől/valamitől átvetted, és most azt mutatod.

Mint amikor nyűgös, negatív vagy dühös vagy, ez tényleg azért van, mert így érzel, vagy esetleg egy korábbi interakcióból „ragadt” rád, és most ebből az energiából jössz, és így még több dologgal, emberrel rontod el a helyzetet.

Mert ez olyan láncreakciószerű.

Amikor könnyed, boldog, nyugodt energiával baktatsz a világban, akkor valószínű, hogy az emberek, akikkel kapcsolatba kerülsz, a te pozitív energiáidból töltődnek, találkozhatsz másokkal, akik hasonló energiaszinten vannak mint te, vagy akár magasabbon.

Amikor viszont rájössz, hogy bármilyen jó hangulatban is vagy, bizonyos emberek mindig lehúznak … nos, erre az egyszerű gyógymód az, hogy kerülöd az ilyen emberekkel való érintkezést.

Persze ha egy ilyen típusú emberrel szoros, fontos kapcsolatban vagy, akkor érdemes beszélgetést kezdeményezned, megkérdezni, hogy mi jár a fejében, a lelkében.
Lehet, hogy szívesen él a lehetőséggel, és megosztja veled, mi zajlik benne, de az is lehet, hogy nem is érzékelte, hogy egy sötét felhőként létezik.

Amikor párkapcsolatban vagy, kifizetődő, ha tisztában vagy önmagaddal is.

Könnyebbé teszi az életet, hitelesebbé és gördülékenyebbé teszi az egészet.

Amikor úgy kapcsolódsz, kommunikálsz, szeretsz, szexelsz, hogy a saját energiáidat, érzéseidet, valódi énedet sugározod, akkor minden egy csodálatos, magasabb szintre kerül.

Mindenképpen, minden szinten megéri a munkát az energiád tisztán tartása, a tudatos létezés, a magas rezgésű, könnyű energiáid ismerése, tudása és védelme.

Légy kedves, szeress, rezegj magasan!

Az internet népe

/in , , , /by

„Kapott hideget-meleget az internet népétől” – volt egy mondat egy cikkben, amit tegnap olvastam.

Megdöbbentő számomra, hogy ezzel a megfogalmazással hogyan válik ez egy tőlünk független entitássá.
Márpedig, hacsak nem kerülte el a figyelmemet az információ, hogy él a Földön egy másik faj is, az „internet népe”, és ők mások, mint mi, emberek, akkor az a helyzet, hogy „az internet népe” mi vagyunk!
Mindannyian, akik posztolunk, kérdezünk, megjegyzéseket teszünk, értékelünk, veszünk, eladunk, használjuk az internetet.
Ez pedig azt jelenti, hogy minden szép és minden gusztustalan is tőlünk származik.

Minden OK, amíg a tartalom kedves, szórakoztató és/vagy támogató.
De!
A probléma már itt el is kezdődik.

Mivel az emberek különbözőek, mások a morális alapok (vagy néhánynak egyáltalán nincs is), más-más kulturális háttérből származnak, máshogyan értelmezik a világot, így már a szórakoztatónak és támogatónak is rengeteg különböző értelmezése van.

Például a csínyek (prank) nagyon mennek manapság.
Különböző videók ezrei vannak fent a neten, és némelyik trend lett, vagyis valaki csinált egyet, lefilmezte, felrakta az internetre, mások pedig elkezdték másolni és bemutatni a saját verziójukat.
Mindez azt jelenti, hogy sokan vannak, akik ezt szeretik, szeretik nézni, szeretnek részt venni benne, akik szórakoztatónak tartják.

Másrészt vannak sokan, akik nem szeretik ezt a „műfajt”.
A logikus és egyszerű megoldás az lenne, ha ezek az emberek nem néznék őket.

És persze sokan pontosan ezt is teszik.
Vannak azonban olyanok, akik ugyan nem szeretik ezeket, mégis megnézik őket, és szükségesnek érzik, hogy valami nem túl kedveset vagy akár egyenesen otromba dolgot kommenteljenek.

Ami a támogatást illeti, pont ugyanez vonatkozik rá.
Természetesen itt is vannak az őszintén támogató megjegyzések.

Sajnos egy másik kategória az, amikor a hozzászóló támogatásnak érzi, de valójában lekicsinyli, bántja az eredeti tartalom posztolóját.
Biztosan láttál már ilyet, mondjuk amikor valaki azt mondja, hogy fáj a feje, semmi sem segít rajta, és erre valaki úgy reagál, hogy ne aggódjon, el fog múlni, örüljön, hogy csak fejfájás és nem valami komoly.
Ez nem támogatás!

Az internet tele van olyan emberekkel, akiknek látszólag nincs jobb dolguk, mint mindig minden helyzetben kiírni a véleményüket.
Tudod, mikor mondjuk valaki a fogyását ünnepelné, és azok a rosszindulatú, megkeseredett lények azt írják, hogy „kit érdekel” vagy „igen, szép photoshop” vagy „nem is ugyanaz a személy”.
Vagy mondjuk valaki azt írja ki boldogan, hogy előléptették. Mire jön a megkeseredett, rosszindulatú lény, aki azt mondja, hogy „micsoda hencegés”, míg a másik, hogy „na igen, de nem vagy te túlkoros ehhez a pozícióhoz, nem kellett volna már évekkel ezelőtt elérned?”.
Vagy valaki azt mondja, hogy nehéz munka egy boldog párkapcsolatot fenntartani. Megkeseredett, rosszindulatú lény reagál: „örülj, hogy egyáltalán van kapcsolatod”, vagy „kit érdekel”, vagy „hát, ha nem tudod fenntartani, akkor talán nem is kéne, hogy kapcsolatod legyen”.
Vagy valaki mondjuk elkezdett kertészkedni, és fotókat tesz közzé a kertjében elért haladásáról. Igen, a rosszindulatú, megkeseredett lény gyorsan hozzászól, hogy „hát, ez nem igazán mutogatnivaló” vagy „igen, jó próbálkozás, de inkább ültess ezt meg azt amaz helyett, azt meg hagyd magasabbra nőni, a másikat pedig jobban meg kell metszeni” ‘, vagy ‘aha, ja, akár, de nézd csak az én fotóimat’.

Gondolom érted miről beszélek, igaz!?

Bármit is csinálsz, alkotsz, mutatsz meg az interneten, tudnod kell, hogy mindig lesznek azok a megkeseredett, rosszindulatú lények, akik megpróbálnak lehúzni, megalázni, értéktelennek beállítani, és néhányuk igazán gusztustalan fogja ezt tenni.
Mindegyiknek lesz tanácsa számodra, függetlenül attól, hogy kérted-e vagy sem.
És azok a tanácsok egymásnak ellentmondóak lesznek.

A megkeseredett, rosszindulatú lények olyan emberek, akikről fogalmad sincs, hogy kik ők.
Pontosan ugyanúgy, mint a társadalom esetében.
Az „internet népe” kifejezés és a „társadalom” szó egyaránt olyan emberek tömegére utal, akikről fogalmad sincs, kik ők, és nekik fogalmuk sincs, és nem is érdekli, hogy te ki vagy.
A megkeseredett, rosszindulatú lények egy része még arra sem hajlandó, hogy megmutassa magát, csak arctalan „szellem” az interneten.

Ezek a kommentelő, tanácsokat osztogató rosszindulatú, megkeseredett lények egyáltalán nem szabad, hogy érdekeljenek téged.
Olyan emberekről van szó, akiknek sekély az életük, nem sok teljesítményt tudnak felmutatni, szűklátókörűek, nincs bátorságuk önmagukat, a saját életüket rendezni, ezért csak támadnak és másokat hibáztatnak.
Ne figyelj rájuk.
Nincs szükséged az ő, illetve senki jóváhagyására, hogy önmagad legyél.

Ha meg akarod mutatni valamilyen eredményedet, bármi legyen is az, bármi, ami fontos számodra, csak tedd meg!

Az „internet népének” fogalma sincs, hogy te ki is vagy, hogy milyen háborúkat vívsz, hogy milyen életet élsz.
Semmilyen módon sincs joguk kritizálni téged.

Hogy megvédd magát ezektől a negatív hatásoktól, ha bármivel kapcsolatban kérdésed van, ne őket kérdezd, hanem keress egy szakembert, akiben megbízol, és kérdezd meg őt.

Légy önmagad, légy kedves és válogasd meg, hogy kire hallgatsz!

Ébredés vagy bukás

/in , , /by

Amikor az Egyesült Államok legfelsőbb bírósága a nők saját testük feletti teljes kontrolja ellen dönt,
amikor Európában háború dúl,
amikor a tálibok ismét elfoglalták Afganisztánt,
amikor Magyarországon a kormány középkori igazgatási struktúrák visszaállítását tervezi,
amikor az egész világ épp csak próbál felépülni két évnyi súlyos fájdalomból, máris más, hasonló baromságokkal fenyegetik,
amikor a politikát és a vallásokat szándékosan használják fel az emberek megosztására, egymás ellen fordítására,
amikor a médiamunkások elfelejtették a hivatásukat, és szinte kizárólag csak a legjobban fizető „ügyfelet” szolgálják ki,
amikor több pénz és hatalom érdekében cégóriások gyilkolják a Földet,
amikor a betegeknek (gyerekek és felnőttek egyaránt) és a szegénységben élőknek pénzügyi segítséget kell kérniük a lakosságtól a túléléshez, mert a kormányok nem végzik jól a dolgukat,
amikor a kulturális események közfinanszírozásra szorulnak, mert különben nem valósulhatnának meg,
amikor …,

Ahogy én látom, a megválasztott vezetőkből többnyire csak baromság jön.
Gyors tempóban és kíméletlenül veszik el az emberek nehezen megkeresett pénzét különböző adókként, kitalálnak, beiktatnak és rákényszerítenek olyan szabályokat és törvényeket az emberekre, amikkel kapcsolatban „elfelejtenek” konzultálni az adott terület szakembereivel, és egyre gyakrabban és egyre többük viselkedik úgy, mintha minden kapcsolatot elveszítettek volna a valósággal.

Alapvetően nagyon úgy tűnik számomra, hogy a világ csak azért működik még, mert az emberek sokkal többet tesznek és sokkal többel járulnak hozzá, mint amit „normálisnak” lehetne nevezni.
Sokszor még az is felmerül bennem, hogy ugyan mit csinál egy kormány, mi a haszna az embereknek abból, hogy van, hogy fizetnek érte, hogy legyen.

Szóval, meggyőződésem, hogy ha valaki bármit is jó irányba akar változtatni, akkor az egyetlen út az egyénen keresztül lehetséges.
Amire gondolok, hogy ha valaki egy jobb, barátságosabb, élhetőbb világban akar élni, akkor önmagával kell kezdenie!
Nehéz munkának hangzik, de a valóságban nem kell annak lennie.
Bármilyen apró kedves, jó dolog, amit teszel, pozitív hullámot indít el, ami messzebbre gyűrűzhet, mint azt valaha is gondoltad volna.
Egy mosoly, egy kedves szó, igazán nyitott fülek, egy bók, egy segítő kéz, egy átgondolt apró kis ajándék – mind-mind képesek jobbá tenni egy ember napját.
És akkor az a személy esetleg folytatja a kedvesség terjesztését, mivel jobb lesz a hangulata, és esetleg tovább akarja azt adni, és így tovább, és így tovább.
Remélhetőleg, a nem túl távoli jövőben, egyszer eljutunk oda, hogy a kedves, gondoskodó, törődő emberek lesznek többségben és átveszik a világ irányítását.
Amikor az emberiség ráébred és megérti, hogy az úgynevezett kisemberek tömegeinek együtt sokkal nagyobb hatalma van, mint a piramis csúcsán lévő keveseknek, és végre megérti, hogy amikor mi itt lent elkezdünk együtt mozogni, akkor azok a nem annyira kedveltek ott a tetején el fognak bukni!

Bármilyen más lehetőség, mint például az, hogy nem leszünk kedvesebbek, nem vállalunk személyes felelősséget, nem ismerjük fel és nem kezdjük el használni az egység erejét az élet jobbá tételére, nem fékezzük meg a túláradó egot és kapzsiságot, az mind egy csúnya, fájdalmas, élhetetlen világhoz vezet, vagy legrosszabb esetben akár az általunk ismert világ végéhez.
Nézd meg a történelmet, minden (maja, görög, római, azték, inka stb.) civilizáció, függetlenül attól, hogy milyen nagy volt, végül elbukott!
Nem lenne itt az ideje tanulni végre valamit a múltból?!?
Minden ott van. A nagyság, a bukások, az okok, a következmények.

Szóval röviden, basszus ébresztő, emberek!

Lehet jobb, tehetünk jobbat és lehetünk jobbak.
Légy kedves, terjeszd a szeretetét és élvezd az életet!

A választás hatalma

/in , , , , /by

Az ember mindig választhat, hogy igazat mond vagy hazudik.
Bármit is mondasz egy adott helyzetben, annak következményei vannak.
Néha ezek csak téged érintenek, néha néhány, néha sok embert.
A felelősség azonban teljes mértékben a tiéd.

Amikor embereket veszítesz el, miközben őszinte vagy, és kimondod az igazadat, akkor ők nem a te embereid voltak.
Ha a hazugságaid okán alakul ki egy társaság körülötted, akkor ingoványos talajra építkezel, és biztosan eljön az idő, amikor minden ledől és a romok maguk alá temetnek.
Sem egy csinos arc, sem egy vaskos bankszámla, se szülők, se ügyvédek, se barátok, semmi és senki nem ment meg ettől.
Az igazság mindig megtalálja a módját, hogy a felszínre kerüljön.

Igen, mindez akkor jutott eszembe, amikor láttam egy közelmúltbeli bírósági ügy néhány részletét.

És akkor ezt a nyomvonalat követve …
Lehet, hogy ez egy népszerűtlen vélemény (nem érdekel), de belefáradtam és elegem van, hogy látok, hallok történeteket, helyzeteket, olyan emberekkel dolgozom, akik szenvedtek, szenvednek ilyen „társadalmi” baromságoktól.

Amiről beszélek: bizonyos tulajdonságokat férfiakhoz, másokat nőkhöz kapcsoltak, és azt állítják, hogy azokat a férfiak vagy a nők teszik.
A nemek közötti egyenlőségért, a szexuális visszaélések megállításáért vívott harcban valahogy a ló egyik oldaláról átesünk a másik oldalára.
Látszólag az embereknek komoly nehézségei vannak a ló hátán maradni, egyensúlyban.

Igen, vannak férfiak, akik azt hiszik, hogy a nők alárendeltek.
Igen, teljes seggfejekként viselkednek, lekezelik a nőket, leereszkedően el/megmagyarázzák az életet a nőknek, abban a hitben élnek, hogy egy nővel való szex az ő, és csakis az ő döntésük, hogy mikor és hogyan történik, akik azt hiszik, hogy a nőknek mindenhez az ő engedélyükre van szükségük, és így tovább.

De ebben a kiegyensúlyozatlan társadalomban ezt nem ismerik fel? vagy nem hiszik el?, hogy vannak nők, akik pontosan ugyanígy viszonyulnak a férfiakhoz, akik igazi mocskok, akik csak pénzautomataként gondolnak a férfiakra, akik játszmáznak a férfiakkal, akik a férfiakat használják fel saját életük előmozdítására, akik a szexet arra használják, hogy megszerezzék azt, amit akarnak, akik teljesen elveszítik a maradék eszüket is, ha egy férfi nem követi teljes mértékben a követeléseiket.

A valóság az, hogy nemtől függetlenül az ember vagy tisztességes, vagy nem.
Vagy jó ember, vagy nem.
Hisztérikus, öntelt, hataloméhes, kóros hazudozó, bántalmazó, kibírhatatlan, rossz energiát kibocsájtó, egyszerűen visszataszító lehet éppúgy férfi, mint nő.
Ez nem nemtől függ, ez személyiség.

Persze, lehet velem nem egyetérteni, tagadni a fentieket, mondhatod, hogy „igen, de több férfi ilyen, és több nő amolyan” vagy bármi.
Egyik sem változtat azon, amit én tapasztalok, látok és amivel a munkám során szembesülök.
Ez az én igazságom.

Mindannyiunk élete, és így a világ is sokkal jobb hely lenne, ha nemre, bőrszínre, vallásra, szexuális preferenciákra, anyagi helyzetre vagy bármi másra való tekintet nélkül egyenlő félként fogadnánk el egymást, és tiszta szándékokkal fordulnánk egymás felé.

Bárhol is tartasz az életedben, amíg van pulzusod, addig soha nem késő felismerni, hogy valamiben jobbá válhatsz.

Ennek az életnek nevezett tapasztalásnak a végén mindannyian porrá válunk.
Senki sem lesz megkímélve a végtől, ebben nem számít sem hatalom, sem hit, sem pénz.
Az egyetlen különbség az, hogy bizonyos esetekben csak felsóhajtunk és azt mondjuk, hogy „végre”, más esetekben pedig azt, hogy „micsoda veszteség”.

Tehát!
Igen vagy nem.
Hazudni vagy nem.
Seggfejség vagy nem.
Tisztesség vagy nem.
Elfogadás vagy nem.
Szeretni vagy nem.

…

Minden választás.

Az élet során mindig minden választás kérdése.
Minden választás.
Ez a te életed, ami azt jelenti ez a te döntésed.
Ragadd meg és élj ezzel az erővel.
Birtokold!

Visszaszerezni az exet

/in , , /by

„Hogyan szerezhetem vissza az exemet?” – kérdezte tőlem egy barátom, és ez a kérdés egy hosszú beszélgetéshez és számára némi csodás lelki gyógyuláshoz vezetett.

Ez a tapasztalat arra késztetett, hogy jobban elgondolkozzam ezen a jelenségen.
Amire kíváncsi vagyok: mi késztet arra, hogy vissza akarod kapni a volt párodat?
Úgy értem, csak néhány hete, néhány hónapja szakítottatok.
Mi változott?
Miből gondolod, hogy ezúttal másképp lesz?
Mitől éri meg neked és az exednek, hogy újra próbálkozzatok?

Biztos volt okai a szakításnak.
Mérlegelted az előnyöket és hátrányokat, majd döntöttél.
Elváltatok, és mindketten a magatok útján kezdtétek feldolgozni a történteket, és esetleg talán már gyógyulni is kezdtetek.
És most újra össze akarsz jönni vele!?

Te voltál a szakítás kizárólagos oka?
Te voltál az, akivel szakítottak?
Megértetted és elfogadtad mindazokat a hiányosságokat, amelyeket az exed a szakítás okaként felsorolt?
Ezalatt a rövid idő alatt rájöttél, hogy minden tökéletesen igaz volt veled kapcsolatban, és ezért belemerültél a dolgokba, rendezted, megváltoztattad, meggyógyítottad mindet?
És mindeközben világossá vált számodra az is, hogy pontosan az exed az, akit és amilyennek szeretnéd a párodat?
Ez alatt a rövid idő alatt sikerült mindezt megtenned?

Ha így van, akkor mi tartott vissza attól, hogy ezekből bármit is megtegyél míg a kapcsolatban voltatok?

Ha te voltál, aki szakítottál a pároddal, akkor mi változott meg benned, hogy újra szeretnéd kezdeni?
Miből hiszed, hogy a partnered hajlandó volt elvégezni a munkát, és mindent megtett azért, hogy rendezze magát, és szeretne újra együtt lenni veled?

Ha a szakítás közös megegyezéssel történt, akkor a kérdéseim a fentiek kombinációja.

Bármikor felvetődik benned az újrakezdés gondolata, mielőtt bármit is tennél, gondold át az indítékaidat.
Miért szeretnéd visszakapni ezt a kapcsolatot?
A kényelem miatt?
Rutin?
Éppen magányosnak érzed magad?
Nem akarsz valaki mással a nulláról kezdeni?
Beletörődés?
Önbizalomhiány, hogy nem fogsz jobbat találni, ezért úgy döntöttél, hogy a kevesebbel is beéred?
Félsz attól a gondolattól, hogy esetleg sokkal jobban jár az exed valaki mással?
Féltékenység?
Valami beteges bosszú?
Rájöttél, hogy elrontottad, elhamarkodott döntést hoztál, és most szeretnéd ezt kijavítani?

Valójában mi az, ami miatt fontolóra veszed a „visszafelé” haladást?

Légy őszinte magadhoz!
Lehet, ez fájdalmas, kényelmetlen, de mindenképpen ezzel teszed a legjobbat magaddal.
Az élet előre haladás, a hátrafelé mozgás ritkán szolgál bárkit is.

U.I.
Mindig tartsd észben, hogy az, hogy te vissza akarod kapni az exedet, az nem jelenti azt, hogy a volt partnered is vissza akar kapni téged.
És ezt el kell fogadnod, tiszteletben kell tartanod!

Partnerek és/vagy szülők

/in , , , , , /by

Néhány napja egy üzleti összejövetelen vettem részt.
Az eredeti cél kapcsolatépítés és egymás segítése volt.
Néhány bemutatkozás, ki kicsoda után a beszélgetés hamar elfordult az üzlettől, és a párkapcsolatok kerültek szóba, pontosabban az, hogy lehet-e életben tartani és jól működtetni egy párkapcsolatot amikor gyerekek születnek, vagy az eltávolodás, akár még a válás is, elkerülhetetlen.

Az egész témaváltás az egyik hölgy bemutatkozásával indult, amikor azt mondta, hogy éppen találja ki magát újra, mert 28 év házasság után 1 éve vált el, és most egyedül alapít egy kisvállalkozást.
A gyerekek felnőttek, magyarázta, kirepültek a fészekből, és a férjével rájöttek, hogy már nem sok maradt közöttük, azon kívül, hogy egy fedél alatt élnek akár két, kissé távolságtartó barát.
Emellett „haszontalannak” érezte magát, nem tudott mit kezdeni magával, hiszen házassága utolsó 25 évében az élete a család volt, a gyerekek nevelése.
Ezért tart most önmaga kitalálásánál.

Hmmm, a hírhedt „üres fészek” szindróma.

Sajnos sok szülő beleesik abba a „csapdába”, hogy gyermeke születésétől kezdve szinte kizárólag szülőként működik.

Természetes, hogy egy anya/apa szereti a csemetéjét, és mindent meg akar tenni a jólétéért, de amikor ez kizárólagossá válik, és a felnőttek közötti kapcsolatot nem ápolják, hanem minden a gyerek körül forog – csak azt eszik, amit a gyerek szeret; mindent a gyerekhez igazítanak; a családi programokat a gyerek érdeklődése diktálja; és így tovább – akkor nem csoda, ha ellaposodik a kapcsolat.

Ahelyett, hogy a gyermeket „beillesztették” a szülők életébe, szinte teljesen megváltoztatják azt, és mindenben a gyerekhez alkalmazkodnak.

Természetesen a gyermek életkorától függetlenül mindig gyermeke marad a szülőknek, de fontos megjegyezni, hogy az egészséges felállásban eljön az a pillanat, amikor a gyermek elkezdi élni a saját életét, elkezd „lehámozódni” a szülőkről, és a saját útjára lép.
Tehát a gyerek egy „átmeneti állapot” egy hosszú távú kapcsolatban, és maga a kapcsolat az állandó elem.

Amikor ezt nem ismerik fel, és a szülők kapcsolata háttérbe kerül, amikor a beszélgetéseik csak a gyerek(ek)ről szólnak, amikor gyakran fáradtak egymáshoz, amikor az intimitás és a szex távoli emlékké válik, amikor a „kettőnk ideje” megszűnik létezni, akkor a partnerség korrodálódni kezd.
Mert egy kapcsolat nem x év után egyszerre megromlik, hanem folyamatosan hanyatlik, ellaposodik és egy bizonyos ponton ráeszmélnek, hogy „megtört”.

Ahhoz, hogy elkerüljük az egykor szeretetteljes kapcsolat felolvadását, elengedhetetlen, hogy folyamatosan ápoljuk, újítsuk, dolgozzunk érte, hogy kiegyensúlyozott, boldog és tartós maradjon.

Arról nem is beszélve, hogy a gyerek is jobban fejlődik, boldogabbnak érzi magát, nyitottabbá válik a világra, kiegyensúlyozott, boldog szülők körében, így nem csak a mama-papa, hanem a gyerek számára is fontos, hogy a szülőknek legyen idejük magukra és egymásra.

Ennek nem kell rendkívül bonyolultnak lennie.
Hetente egyszer, legalább kéthetente egyszer, szánjatok időt, néhány órát, magatokra!
Egy csak kettesben töltött este egy vacsorával, mozival, színházzal, pár ital a barátokkal, vagy otthon maradva, amíg a gyerek(ek) a nagyszülőkkel vannak, és élvezitek a semmittevést, az ölelkezést, az intimitás valamilyen formáját, szeretkeztek, beszélgettek úgy, hogy teljes figyelmetekkel egymás felé fordultok, bármi, ami kettőtökről szól, ami által kapcsolódtok egymással csodákra képes a kapcsolatotok fenntartásában, megerősítésében, életben és boldogan tartásában.

Emellett elengedhetetlen, hogy egy kis időt magadra is szánj.
Mindenkinek találnia kell időt arra, hogy a testét és lelkét harmóniában tartsa.
A feltöltődés, az újrarendződés mindenkinek mást jelent, bármi lehet egy hosszú fürdőtől egy jó könyvig, egy magányos sétától, valamilyen sportig, hobbiig, bármi, ami azt szolgálja, hogy a legjobb formádba kerülj/tartsd magad, bármit is jelentsen ez neked.
Ne feledd, a legjobbat és a legtöbbet akkor tudod adni magadból, ha jól vagy, ha jól érzed magad a bőrödben, ha jól vagy lelkileg és fizikailag egyaránt.

És igen, hallom a „de idő” és „de ez” és „de az” kórust.

Minden idejétmúlt, ártalmas, egyenesen hülye „társadalmi” és „internet bölcs” hagyományokkal, szabályokkal vagy miegymásokkal szemben, az egészséges önzés kötelező és tanulható!

Az ember nem engedheti meg magának, hogy elhanyagolható, utolsó szemponttá váljon.
Ezzel magának árt, és ezen keresztül a családjának is.
Elég kontraproduktív, igaz!?!

Minden boldog, kiegyensúlyozott, egészséges kapcsolatban igaz, hogy annyi időt, törődést, szeretetet kapsz a másiktól, amennyit belefektetsz.
Szóval gondold ezt át, és módosítsd a prioritásaidat, ha úgy érzed, hogy meg kell tenned.
Soha nem késő, hogy jobban legyél, hogy jobban érezd magad, hogy jobban élj!

A jelenben élni

/in , , , , /by

Mi az, ami mindannyiunknak biztos?
A pillanat, amiben vagyunk.

Tudom!
Már milliószor hallottad; de elgondolkodtál már ezen?
És nem a spirituális, metafizikai módra gondolok, hanem a nagyon is valóságosra, nagyon emberire, nagyon földhözragadtra.

Tegyük fel, hogy kapcsolatban élsz, két napja volt egy nézeteltérésetek/vitátok. Nem beszéltétek ki, nem beszéltétek át, nem fejezted ki, hogy mi és miért volt bántó, kellemetlen számodra.
Ma, most, valami elindított benned valamit, és felhozza azt a két nappal ezelőtti megoldatlan problémát.
Így most durván támadod a párodat, pedig ami most történik, az apróság, és normális körülmények között talán észre sem vennéd.
De amiatt a megbeszéletlen/megoldatlan dolog miatt a múltból (2 nap, 3 hónap, 9 év) most aktívan elcseszed a jelenedet valamivel, ami még csak nem is közvetlenül kapcsolódik.

Ez minden helyzetre igaz, minden típusú kapcsolatban.

Például a munkahelyeden a kollégád megkér, hogy segíts neki egy feladatban, te igent mondasz, és végül az egészet egyedül csinálod meg, a saját feladataidon felül.
Mondasz valamit akkor és ott, vagy hagyod, hogy forrjon benned, és legközelebb vagy az azutáni alkalommal egyszerűen felrobbansz, mert a mostban történő utolsó apróság már túl sok a korábbiakra halmozva?

Vagy mondjuk valami kedveset teszel valakivel (szívesség, gesztus, valamiféle segítség), és a másik ezt egyáltalán nem értékeli.
Mondasz valamit abban a helyzetben, vagy hagyod, hogy a nem-megbecsülés keserűsége épüljön benned?
Legközelebb, egy hasonló helyzetben mondasz valamit? Visszautalnál arra, ami korábban történt, és a felgyülemlett rossz érzéseiddel valószínűleg sokkal erősebben reagálnál, mint ahogy a jelenlegi helyzet megkívánná, vagy egyszerűen feldühödnél és rájuk borítanád az egészet?

Biztosan tudod, miről beszélek, tutira neked is volt már legalább néhány olyan alkalom, amikor hasonló történt, amikor hagytad, hogy a korábbi események befolyásolják a mostani reakcióidat.
Az utolsó csepp hatás – hányszor mondtad: elég volt, ez volt az utolsó csepp!

Az egyetemes igazság az, hogy nem mehetünk vissza az időben, hogy megváltoztassunk egy helyzetet, hogy elrendezzünk minden szart akkor és ott, mert mindenünk, amink van, az a MOST.

Így két lehetőség marad:
a legegyszerűbb és legkárosabb az, ha ezt, és az összes elkövetkező mostot a múltból származó kibeszéletlen, megoldatlan vacakokkal továbbra is elszarod. Ennek választása garantálja, hogy megfosztod magad a boldogabb, kiegyensúlyozottabb, békésebb időktől.
A másik lehetőség pedig, hogy most döntesz és húzol egy vonalat, elkezdesz dolgozni magadon, hogy el tudd engedni a múltat, mivel érted, hogy nincs módod megváltoztatni azt, és miközben ezt teszed, tudatosan a MOST-ban maradsz, amennyire csak tudsz, és nem gyűjtesz tovább olyan problémákat, amiket újabb megoldatlan zűrökké növelsz magadban, amikkel folyamatosan elronthatsz továbbra is mindent.

Ha a második lehetőséget választod, hamarosan érzékelni fogod, hogy a kapcsolataid gördülékenyebbé válnak, az önbizalmad növekszik, a kommunikációd kitisztul, pozitívabb érzéseket fogsz átélni, hiszen nem fogsz rágódni a régi sérelmeken, és több vidám, boldog dolgot fogsz látni, észlelni a környezetedben.

A MOST-ban élés előnyei, szerintem, megérik az öntisztító munkát, a sok elengedést.
Válassz bölcsen.

Szeretetnyelvek

/in , , /by

A minap egy vacsorán voltam a barátaimmal és a barátaim barátaival. Remek este volt finom ételekkel, kedves társasággal és kellemes beszélgetésekkel.

Valamikor az este folyamán egy barát barátja mesélni kezdett a közelmúltbeli szakításáról.
Elmondta, hogy ő úgy érezte jól ment a kapcsolat, hogy mindent beleadott, amit csak tudott, és amikor kiderült, hogy ez nem volt elég, és szakítás lett a vége, akkor milyen szomorúnak és zavarodottnak érezte magát. És érzi még mindig.
Mivel azon az estén találkoztam először azzal a személlyel, alig tudtam róla valamit, és még kevesebbet a kapcsolatról, amit gyászolt.
Így miközben hallgattam őt és a barátok reakcióit (amikről meg kell jegyeznem, a szokásos, támogatónak szánt: „neked volt igazad, nem a partnernek; nem is érdemelt meg téged; jobb jön; jobban jársz nélküle” és más, ezekhez hasonlóak) kissé elkalandoztam, és azon kezdtem töprengeni, hogy mi lehetett az oka ennek a váratlannak tűnő szakításnak.

Az egyik dolog, ami megfordult a fejemben, a szeretetnyelvek voltak, ezért úgy döntöttem, ezekről írok most.
Dr. Gary Chapman írt egy könyvet, The 5 Love Languages (Az 5 szeretetnyelv) címmel, amelyben felvázol 5 módot, hogy hogyan érzik az emberek, hogy szeretik őket.
Szeretetnyelveknek nevezi őket, amelyek a következők:
– elismerő szavak: szeretve érzi magát, ha becéző, kedves, bátorító szavakat, szerelmes, aranyos, édes üzeneteket, bókokat hall vagy olvas.
– minőségi idő: akkor érzi, hogy szeretik, ha a partnere jelen van, osztatlan figyelemmel fordul felé, valóban meghallgatja őt. Minőséget akar a mennyiség helyett.
– testi érintés: a testi vonzalom révén érti, hogy szeretik. Természetesen ez jelenti a szexet, meg a kézfogást séta közben vagy moziban, a teste megsimogatását, érintését a partner által amikor elmegy mellette a házban, egy masszázs, ölelkezés, … testileg közel akar lenni a partneréhez.
– szívességek: akkor érzi, hogy szeretik, ha a partnere megtesz dolgokat érte. Mondjuk segít az étel elkészítésében, elintéz valamit (posta, szerviz, válasz egy emailre), közreműködik egy projekt befejezésében, bármi legyen is az, ennek önmagától, kérés nélkül kell történnie.
– ajándékozás: ez nem anyagiasságot jelent, hiszen akinek ez a szeretetnyelve, annak ez akár olyan apróság is lehet, mint a kedvenc csokoládéja. Az által érzi, hogy szeretik őt, hogy érti, tudja, hogy mennyi időt és energiát fordít egy ajándék kiválasztására a partnere, mutatva, hogy ismeri őt, törődik vele. Gyakran van szüksége ajándékokra, nemcsak a „nagy ünnepeken”.

Oké, szóval miért jutottak eszembe a szeretetnyelvek azon az estén?
Mert gyakran látom, hogy a partnerek nem értik a másik fél igényeit.
Egyszerűen nem beszélnek arról, mit jelent számukra a szerelem, hogyan szeretnék, hogy ez feléjük kifejeződjön.
A kapcsolatok sokszor egy gigantikus kirakós játékra emlékeztetnek, ahol mindkét fél kezében tart bizonyos darabokat, és azt próbálják kitalálni, hogyan lehet összerakni a saját puzzle-darabjaikat a partnerével. Habár azt soha nem is tisztázták, hogy egyáltalán ugyanahhoz a játékhoz valóak-e a darabok!

Ahelyett, hogy letisztáznának mindent olyan beszélgetésekkel, ahol mindketten elmagyarázzák a saját „használati útmutatójukat”.
Persze ez azt feltételezné, hogy ismerik magukat!

Tudod, amikor a szeretetnyelvem a testi érintés, és folyamatosan kisebb, nagyobb ajándékokat fogok kapni, bár hálás leszek ezekért az ajándékokért, nem leszek teljesen boldog.
Amikor volt néhány beszélgetésünk, ahol ezt kifejtettem, és a párom azt mondta, hogy megértette, de nem lesz változás a cselekedeteiben, valószínűleg egy idő után szakítanék.

Ha valakinek az elsődleges szeretetnyelve nem elégítődik ki, akkor frusztrált lesz, és valószínűleg más, jól működő dolgokat nem fog annyira értékelni a kapcsolatban, hogy azok elegek legyenek ahhoz, hogy maradjon és folytassa.

Vagy ha marad, akkor elég biztos, hogy valami elégedetlenség, frusztráció folyamatosan körbe fogja lebegni.

Szintén egy ok, hogy egy kapcsolatban elég ritka, hogy mindkét/minden partnernek ugyanaz a szeretetnyelve, és gyakran elkövetjük azt a „hibát”, hogy azt adjuk, amit kapni akarunk, ezért szükségtelen kihívásokkal nehezítjük a kapcsolatunkat.

Természetesen vannak módok megmenteni a helyzetet, mármint a kapcsolatot.

Jaj nekem! Unalmas vagyok vagy mi?
A megoldás, ismét, önmagunk ismerete és a partnerek közötti folyamatos, nyílt, őszinte kommunikáció.

Szóval nem tudom, de a váratlan szakítás oka talán az volt, hogy a partner elsődleges szeretetnyelve nem volt kielégítve, és bár ez a barát mindent beleadott, amije volt, az nem az volt, amire szükség lett volna.

Hogy mit is csinálok?

/in , , , , /by

Ebben a bejegyzésben a szex coach-ságomról  írok, mivel az utóbbi időben kaptam néhány kérdést, és hallottam téves feltételezéseket, így itt és most tisztáznám a dolgokat.

A hangsúly az én szex coach-olásomon van, mivel sokféle típusú létezik, amelyek nemcsak stílusban, hanem abban is különböznek, hogy mire összpontosítanak.
Vannak szextanárok, akik segítik a párokat a tényleges szexuális aktusban, megmutatják nekik, mi és hogyan lehetséges, számukra új módokat mutatnak és így tovább.
Vannak más oktatók, akik hasonló munkát végeznek, de az önfelfedezésre koncentrálnak.
Természetesen vannak azok a szakemberek, akik bármilyen fizikai probléma esetén segítenek.
Nyilvánvalóan vannak átfedések mindezek között.

Amikor választasz valakit, akivel együtt szeretnél dolgozni, értened kell annak a személynek a munkaterületét, és érezned kell, hogy az rezonál-e veled, avval, hogy miben és hogyan szeretnél segítséget.

Amit én csinálok, az az, hogy dolgozom veled a gondolkodásmódodon, a gondolataidon, a lelkeden, a lehetséges rejtett kiváltó okokon és más hasonló „woowoo”-kon, amelyek szerepet játszhatnak abban, hogy miért nem élvezed annyira a szexet, amennyire tehetnéd/lehetne/ szeretnéd.

Hogy ez mit jelent?
Hogy amikor a szex nem olyan, amilyennek az ember szeretné, gyakran még fizikai problémák esetén is, akkor szinte mindig vannak olyan mögöttes gondok, amelyek soha fel sem merültek, olyan kapcsolódások, amelyekre az ember nem is gondolt, hogy bármit is befolyásolhatnak a szexuális életében.

Pontosabban, ugyan igaz, hogy a szex fizikai cselekvés, de csak akkor lesz az a legjobb, ha az ember agya és lelke is benne van, és minden összhangban működik.

A mégkönnyebb megértésért hadd említsek néhány példát.
Mint az a fiatal férfi, aki randevúzott, kapcsolatai voltak nőkkel, de soha nem érzett elégedettséget, mindig úgy érezte, hogy valami nem stimmel.
Amikor együtt dolgoztunk, én kérdeztem, ő válaszolt, rávettem, hogy mélyre menjen önmagában, meglássa ki is ő valójában, ki akar lenni, dolgoztunk stresszpontok, blokkok törlésén, elemeztük a dogmát, amivel kondicionálták, és végül eljött a felismerés és elfogadás, hogy ő homoszexuális.
Önmagává vált, és azóta boldog életet él.

A harmincas évei végén járó intelligens, okos nő, aki azt mondta, hogy a szex ugyan rendben van, de soha nem értette, mi ebben a nagy izgalom, és az évek során kíváncsivá vált, nem hagy-e ki valamit.
De igen, erre jött rá a közös munka során.
Arra volt „programozva”, hogy jó feleség legyen, örüljön annak, amit kap, hogy ne legyenek igényei, ne nyaggassa a férjét többért/kevesebbért/másért.
Milyen boldogan megdöbbentő meglepetés volt számára, amikor végül beszélt a férjével, aki először teljesen ledöbbent azon, amit hallott, de aztán boldog és hajlandó volt a folyamatos kommunikációra és a szexuális életük fellendítésére, ami kölcsönösen kielégítővé alakult, és jobb, mint valaha.

Vagy az a felsővezetőként dolgozó, erős, kedves családapa, egy 40-es éveiben járó férfi, aki egyre többször kezdett szexuális kielégületlenséget érezni.
Az agya sztorikat mesélt neki, de azok ellentmondtak a lelkének, ami ellentmondott annak, amit tanítottak neki, hogy mi is az a szex és hogyan kell csinálni, és nem tudta, hogyan kommunikálja a belső konfliktusát a partnere felé.
A közös munka során megtanulta megengedni magának, hogy a benne feltörő érzéseket hagyja átfolyni magán, hogy nyitott és sebezhető legyen a partnerével való kommunikációban, hogy elmondja neki, hogy milyen dolgok érdeklik, majd miután átbeszélték azt, eljutott odáig, hogy egy új, kölcsönösen kielégítő úton indulhattak el együtt a szexben.

Látod, bár a szex maga egy fizikai aktus, amikor az ember nem ismeri magát jól, nem elégedett magával, amikor az a kis belső hang mást mond, mint az „elvárás”, amikor a szex rutinná válik, amikor hiányzik vagy a legrosszabb esetben nem is létezik a belső hangra hallgatás és a partnerrel/partnerekkel való kommunikáció, amikor az agy, a lélek és a test nincs összhangban, akkor lehetetlen teljes mértékben kielégítő, fantasztikus szexuális életet élni.

Ennek a harmóniának az elérésében segítek, amikor úgy döntesz, hogy velem dolgozol.
Elérni a legönazonosabb, leghitelesebb énedet, és ez által megélni/csinálni/élvezni egy észbontó, teljes mértékben kielégítő, szórakoztató, spontán, jól kommunikált, csodálatos szexuális életet.