Pofon egy pofonnak

/in , , /by

A világ megőrült, szerintem.

Egy színpadon egy színész lekevert egy pofont egy másik színésznek egy rossz, bántó vicc UTÁN, ami egy beteg nő, a pofozó felesége ellen irányult.

Bár bárki betegségével és/vagy fogyatékosságával bármilyen szinten viccelődni az alapból bunkóság, most az egész – közösségi média – világ felháborodik a pofon miatt.
Mindenki elemzi, hogy mi történt, mit jelent ez, milyen következményekkel jár a világra.
Viselkedéselemzők, feministák, pszichológusok, sokan csatlakoznak a kórushoz, mindannyian harsogják a magyarázatukat, véleményüket, és mind úgy tálalják azt, mint az egyetlen, kizárólagos igazságot, és legtöbben a pofonosztót állítják be antikrisztusként.

Mind azt kiabálják a számítógépek képernyői mögül, hogy a pofozót a helyszínen le kellett volna tartóztatni, hogy bántalmazásról van szó, hogy ez elfogadhatatlan, és hasonlók.

Persze, mert ha bármelyik kiabáló lett volna ott, ő ülve maradt volna, nem idegesítette volna fel magát, nem hagyta volna eluralkodni az érzelmeit, ő egy tökéletes Buddha, abszolút és állandóan uralja magát, minden körülmények között.

Baromság!

Ó, hogy mennyire szeretem a „régi időket”, amikor a hópelyhek csak a téli időjárás részei voltak.

Ugyan már ember, ha tényleg fel akarsz háborodni, ha tényleg dühös akarsz lenni, akkor érdemes megfontolni a való világot.
Tudod, azt, ahol még mindig emberek halnak meg az éhségtől; ahol még mindig háborúk dúlnak; ahol a gyerekeket még mindig zaklatják, és emiatt öngyilkosságot követnek el; ahol a nemi erőszak mindennapos; ahol a pedofília aktívan él; ahol embereket péppé vernek, megölnek bőrszínük, vallásuk vagy szexuális irányultságuk miatt; … ez a lista rohadtul végtelen.

És te ideges, zaklatott és felháborodott vagy egy pofon miatt?
Én ezt tartom nevetségesnek.

Taníts, prédikálj, mutass példát arra, hogyan lehet jól (vagy legalábbis jobban) csinálni az életet, hogy mi a kedvesség, hogy hogyan ne ítélkezzenek emberek egymás felett, hogy hogyan ne nyilatkozza ki senki az „igazságot” csupán részismeretek birtokában, hogy hogyan ne diszkrimináljanak.

Taníts, prédikálj, mutass példát arra, hogyan lehet emberileg kezelni azt a helyzetet, amikor egyesek esetleg hibáztak, magyarázd el, mit és hogyan lehetett volna jobban csinálni.

Taníts, prédikálj, mutasd meg, mit kell tenni, hogyan kell kiállni bárkinek a szeretteiért, ha érzelmileg vagy fizikailag megbántják, megtámadják őket.

Légy emberi, légy együttérző, légy megértő.

Fogadd el, hogy nem tudsz mindent, hogy nem tartod a kezedben Szent Grált.
Ahogy egyikünk sem.

Hagyjuk már abba a dolgok elcseszését, ahogyan azt már megtettük a világon annyi olyan dologgal, ami nagyszerű tanulási, fejlődési pont lehetett volna sokak számára, de végül csak egy újabb játszótér lett az egók, a 15 perc hírnevet hajszolók számára.

Az együttérzés és az empátia gyönyörű erények.
Tanuld meg őket, használd őket.

Arról nem is beszélve, hogy sok milliónyian ettől lényegesen kisebb okok miatt is kaptunk egy-egy pofont, és mindannyian túléltük, és a világ is.

 Álmodni vagy nem álmodni

/in , , /by

Hallottad, olvastad, mondták már ezeket a „motivációs” mondatokat neked:
„Soha ne add fel”
„Haladj tovább”
„Ha meg tudod álmodni, akkor meg is tudod valósítani”
„Csak eltökéltnek kell lenned, és eléred” … és a többi hasonló?

Biztos, hogy igen.
És tetted/teszed is, amíg el nem jön a nap, amikor fáradtnak, zavartnak, csüggedtnek érzed magad.

Évekig, évtizedekig volt egy álmod, eltökélt voltál, haladtál, dolgoztál érte, nem adtad fel… és nem sikerült.

Bármi legyen is az álmod, egy szerelmi kapcsolat, egy saját vállalkozás, könyvírás, a kreativitásodból való megélhetés, bármi, ez a csalódás megtörténhet, megtörténik, és nem, nem vagy egyedül ezzel a tapasztalással.

Az, hogy „ez” (még) nem történik, nem egyenlő azzal, hogy bármi baj is lenne veled.

Hanem azt jelenti, hogy sok más dolog van, ami kitölti a napjaidat.
Azt jelenti, hogy van munkád, hogy gondoskodsz a családodról, ez azt jelenti, hogy az élet megy tovább, és egyszerűen nem találod az időt, az energiát, a pénzt, hogy told az álmodat a megvalósítás felé.
Tudod, a körülmények.
Ha ez a helyzet, akkor meg kell értened, hogy mindig lesznek olyan körülmények, amelyek nem tűnnek tökéletesnek ahhoz, hogy az álmaidat hajtsd.

Csak azt szeretném, ha tisztában lennél ezzel, hogy esetleg újragondolhasd az álláspontodat, és ellenőrizhesd és módosíthasd a prioritásaidat, hogy elkezdhesd egyre feljebb és feljebb tolni az álmaidat a „teendők listáján”, amíg oda nem jutsz, hogy kezded életre kelteni őket.

Másrészt viszont, ha az álmod azért nem valósult még meg, mert nem hiszel magadban, kételkedsz a tehetségedben, megkérdőjelezed az értékedet, akkor itt az ideje, hogy megadd magadnak az esélyt, és elkezdj dolgozni magadon.
Mindezek olyan blokkok, amelyeket te fejlesztettél ki, történetek, amelyeket magadnak mesélsz be.

A blokkokat pedig fel lehet oldani, és a történeteket meg lehet változtatni.

Egy vállalkozás, írás, kreativitás bevételforrássá alakítása esetén mindenki számára vannak kérdések, amelyeket fel kell tennie magának, és őszintén kell válaszolnia.
Ezt gyakran sokkal nehezebb megvalósítani, mint amilyennek hangzik, és amikor ez a helyzet előáll, akkor egy tanácsadó/tanár/coach tud a legtöbbet segíteni abban, hogy ráállj az útra, és végre elindulj az álmaid megvalósítása felé.

Például, ha egy szerelmi kapcsolatról van szó, és azért jönnél hozzám, hogy ezért az álmodért dolgozz, akkor olyan kérdéseket tennék fel neked, mint „hogyan gondolsz magadra”, „hogyan látod önmagad”, „mennyire gondolod magad nyitottnak”, „milyen erősek és magasak a védőfalaid” és így tovább.
És nem hagynám, hogy maradj a rutin válaszaidnál, amelyeket folyamatosan adtál magadnak és másoknak, mivel nyilvánvalóan ezek tartanak ott, ahol vagy, és nem az álmaidat éled.

Szóval igen, az álmok megvalósításához munkára, elkötelezettségre, türelemre és önismeretre van szükség, néhány egyéb tényező mellett.

Rajtad múlik, hogy vannak-e álmaid vagy sem, de ha vannak, akkor szerintem a legjobb, ha megpróbálod megvalósítani azokat, még akkor is, ha nem sikerülnek, mert még az is jobb, semmint meg sem próbálni megvalósítani őket.

A sajnálat, a „mi lett volna, ha” az egyik legrosszabb, legkevésbé értelmezhető érzés, amit valaki érezhet.
Minimalizáld ennek az érzésnek a lehetséges okait.

Nyerni, veszíteni vagy egyszerűen csak szeretni

/in , , /by

Bármilyen kapcsolatban, intim, családi, üzleti – bármelyikben – megtörténhet, hogy kisebb viharok keletkeznek.
Ez természetes. Ez az emberi természet. Ezek a hormonok. Ez a stressz. Ez az aggodalom. Ezek a „gombok”. Ezek a külső körülmények. Ez félreértés. Ez bármi.

Megesik, hogy az embereknek más a véleményük, érzelmi/anyagi érdeklődésük, hangulatuk, vagy bármi más, ami nem egyezik, nincs összhangban az adott pillanatban.
Az érintett felek megosztják álláspontjaikat, amiken keresztül nyilvánvalóvá válik, hogy ellentétes a véleményük.
És akkor most mi legyen?

Számos lehetőség van.

Lehet, hogy megállapodnak abba, hogy nem értenek egyet, és folytatják a napjukat.
Lehet beszélgetni kezdenek, mindketten elmagyarázzák álláspontjukat, és megpróbálják meggyőzni a másikat az ő nézetük igazáról.
Ez is különböző eredményekhez vezethet, például az egyik felismeri, hogy a másiknak igaza van, és így megváltoztatja a véleményét, vagy mindketten valamelyest megváltoztatják a véleményüket, és valahol középen egyetértésben találkoznak, vagy a megbeszélés után megegyeznek abban, hogy nem értenek egyet.

Megkérhetnek egy harmadik felet, hogy legyen moderátor a helyzetben, és segítsen nekik megérteni egymást.

Ezek mind életképes, jó megoldások.

Amikor valaki, miután elmondta az álláspontját, nem kész/akar/tud beszélgetni róla, az már nehezebb eset, a megértéshez, megegyezéshez, kölcsönösen elfogadható továbblépési irányhoz való eljutás nagyon nehézzé, ha nem lehetetlenné válik.
Ilyen esetben valamilyen pártatlan külső segítség a legjobb módja a továbblépésnek.

Ahogy mások a helyzetek, mások az emberek, mások az attitűdök, mások a stílusok, a fentieket különböző módon lehet végrehajtani.
Mindezek lehetnek csendes csevegések, viták, heves összepattanások, hangos véleménycserék, mindezek lehetnek különböző zajszinteken, történhetnek különböző mennyiségű gesztikulálással.

Végződhetnek mindkét fél részéről egy OK-val, egy kézfogással, egy mosollyal, egy öleléssel, …

De ennyi!

Semmiféle verbális erőszak, harc vagy háború nem visz előre semmilyen szinten produktív, segítőkész sem egészséges módon.
Ezek egyike sem jelent megoldást kedves, törődő, intelligens emberek számára.

Ezek mindkét félt bántani fogják, fájdalmas utóhatásokat okoznak, megnehezítik a továbblépést, sokkal hosszabbá – ha egyáltalán még lehetséges – téve a megbékélés folyamatát.
Bármilyen nézeteltérése is van valakinek bármilyen szinten, bármilyen kapcsolatban, az agresszió, a szándékos bántás, a háború nem opció, nem megoldás.

Mindannyian emberek vagyunk, mindannyiunknak vannak jobb és nem túl jó napjai, mindannyian belegabalyodhatunk a saját nyűgünkbe, és ez normális.
Ugyanakkor mindannyian képesek vagyunk a kedves, nagylelkű, megértő és megengedő kommunikációra, és mindannyian folyamatosan fejleszthetjük magunkat ebben (is).

Annak drukkolok, hogy mindannyian megtaláljuk, megtanuljuk a békés, emberi, konstruktív megoldási módokat mindazon kicsi, közepes, nagy vagy gigantikus méretű problémákra, amelyekkel életünk során találkozhatunk.

Mindannyian szeretetre vágyunk, mindannyian megérdemeljük a szeretetet, mindannyian békében, harmóniában és szeretetben akarunk élni, ezért hagyjuk, hogy a szeretet vezessen.
Döntsd el, mit szeretnél magadnak az életben, és ne feledd, semmiféle harc nem hoz szeretetet.

Étteremkritika – igen-nem?

/in , , , /by

Bármiről is legyen szó, attól függően, hogy hol keresünk rá, kit kérdezünk róla, sarkosan ellentétes nézetekkel, véleményekkel, tapasztalatokkal szembesülhetünk.

Egy egyszerű példa erre egy étterem értékelése.
Van egy lehúzó, negatív komment, és ugyanazon a napon egy másik elégedett, pozitív.
Honnan fogod tudni, hogy melyiknek higgy?
Hogyan fogod eldönti, hogy elmész-e abba az étterembe vagy sem?

Teljesen rajtad fog múlni.
A pillanatnyi hangulatodtól, az általános hozzáállásodtól, korábbi tapasztalataidtól, vágyaidtól és szükségleteidtől.
Hogy hogyan?

Például, ha nyűgös vagy, még abban sem biztos, hogy egyáltalán el akarsz-e menni otthonról, ha máskor valamilyen más étteremben volt már valami pocsék tapasztalatod, ha nem vagy olyan éhes, és különben is van más lehetőséged is, mondjuk házhoz rendelés, vagy össze tudsz dobni valamit a konyhádban, akkor nagy valószínűséggel a negatív véleményt fogod meghallani, és nem mész.
Ugyanakkor, ha jó hangulatban vagy, kedved van kimozdulni, korábban nem volt különösebben rossz éttermi tapasztalatod, éhes vagy, nincs más választási lehetőséged, akkor a pozitív értékelésben fogsz megbízni, és odamész.

Teljesen idegenek értékeléseire hagyatkozva, anélkül, hogy tudnád a lehetséges indítékaikat, hogy mennyire valóság alapú az értékelésük, hogy mi befolyásolhatta őket abban, hogy bármit is írjanak, választottál, elhitted az egyiket, és döntöttél.

Bárhogyan is döntöttél, bármi történjen is ezután, nincs jogod a bírálót hibáztatni, nem teheted őt felelőssé.

A tény azonban az, hogyha soha nem mész el abba az étterembe, akkor nem lesz személyes élményed, és így nem lesz jogod egy jól megalapozott vélemény hangoztatására sem.
Ezzel ellentétben, hogyha elmész, akkor személyes tapasztalatot szerzel, és azok alapján kialakíthatod a saját, tényszerű nézetedet.

…és ez bármire és mindenre is vonatkozik az életben!

Ha bármiről van véleményed, amivel kapcsolatban nincs személyes tapasztalatod, és kijelentesz valamit, amiról csak Isten tudja, hogy miért hiszed, hogy az az igazság, és azt buzgón terjeszted, akkor elveszted a hitelességedet.
És pont így mindenki más is, aki így tesz irányodba!

A véleménynyilvánítás emberi jog. Elhinni bármit, bárkinek, az egyéni választás.

Ahhoz, hogy hitelesek legyünk és megbízhatóak maradjunk, jó ötletnek tartom, hogy amikor személyes tapasztalat nélkül, vagy alapos ismeretek nélkül mondunk valamit, akkor a legjobb valami ilyesmivel kezdeni, hogy „bár nincs személyes tapasztalatom …”, „xyz alapján a véleményem …”.

Amikor valaki nem hajlandó nyílt beszélgetésre veled úgy, hogy beszél, kérdez, meghallgat, kíváncsi a nézeteidre, viszont „tényeket”, nézeteket, véleményeket szór rád bármiről, különösen a megjelenéseddel, kapcsolataiddal, szexuális életeddel, tetszéseiddel és nem tetszéseiddel, választásaiddal (főleg, ha nem is kérdezted) kapcsolatban, akkor minden jogod megvan, hogy meg se halld az illetőt.
Jogos önvédelemként ignoráld, és használd a ‘Ctrl+Alt+Del’ kombinációt vele szemben.

Te vagy az egyetlen, aki teljesen tisztában van azzal, hogy te mit miért és miért nem; neked kell saját életed címszereplőjének lenned, nem vagy kevesebb (sem több), mint bárki más, életválasztásaidtól függetlenül.

Ezért amikor bármit döntesz, választasz, teszel vagy sem, légy benne biztos, hogy az a te döntésed, a te 100%-os igened vagy nemed!
És így teljes felelősséget is tudsz vállalni érte.

Pár gondolat a megbánásról

/in , , , /by

Az elmúlt pár napban (ismét) a gondolataim, mindenem anyum körül forgott, aki közel 3 éve ment el.
Hihetetlen csaj volt.
Intelligens, bölcs, szép, okosan vicces, aki elképesztő érzékkel olvasta az emberek jellemét.
Nagyon olyannak tűnt, aki a saját feltételei szerint éli az életét.
Mindezek ellenére lehet, hogy mégis voltak dolgok, amiket megbánt. Soha nem fogom már megtudni, csak én agyalok, ismerve néhány történetet, családunk csínját-bínját … nem lenne sokkoló, ha így lett volna.
Amit pontosan tudhatok, az az, hogy sok kalandban volt része az életében, és olyan volt, mint senki más, akit valaha ismertem.

És ez a gondolatmenet hozta, hogy elmerengtem egy kicsit a megbánáson.
Ami rádöbbentett, hogy a munkám (coach) során milyen gyakran találkozom olyan kliensekkel, akik megbántak valamit, akik hosszú ideje hordoznak magukban megbánást valamivel kapcsolatban.
Aztán eszembe jutott, amit már régebben hallottam, hogy orvosok, ápolók, gondozók, családtagok számtalan alkalommal voltak tanúi annak, hogy az életük végéhez közeledő, halálos betegségben szenvedők nyitottakká váltak arra, hogy megosszák, hogy mit bántak meg, mit sajnálnak az életükben.

A leggyakrabban hallottak közül néhány:
– bárcsak elég bátrak lettek volna ahhoz, hogy úgy éljék az életüket, ahogyan szerették volna, és ne úgy, ahogy azt mások elvárták tőlük
– bárcsak ne fektettek volna annyi időt a munkába, ne dolgoztak volna annyit
– bárcsak tudták volna, hogyan kell, bárcsak lett volna bátorságuk kimutatni az érzéseiket
– bárcsak jobban ápolták volna a barátságaikat
– bárcsak megengedték volna maguknak a boldogságot, bárcsak többet tettek volna a boldogságukért.

Ez hihetetlenül szomorú!
És szerintem több szempontból is az.

Természetesen a legszomorúbb, hogy vannak, akik életük végéhez értek, és minderre csak akkor döbbentek rá, amikor már nem volt esélyük semmin változtatni.
Aztán szomorú azért, mert vannak, akik úgy élik le az életüket, hogy nem veszik észre, hogy lesznek megbánásaik amikor eljön az ő történetük vége.
Meg azért, mert vannak, akik érzik, hogy valami nincs rendben az életükben, de még nem jöttek rá, hogy mi is az pontosan.
Aztán azok miatt, akik tudják, hogy az lenne a legjobb, ha változnának/változtatnának, de nem merik megtenni; valamilyen okból inkább elfogadják, hogy be vannak ragadva / el vannak akadva.
Meg azok okán, akik megpróbáltak változtatni, de hagyták magukat befolyásolni mások által, és visszaestek a nem kívánt mintákba.

A mai világban nagyon sok segítség (coach, terapeuta, pszichológus, …) áll rendelkezésre azok számára, akik komolyan gondolják, hogy valós önmagukká válnának, hogy autentikus énjükként szeretnének élni és teljes mértékben kiélvezni egy boldog életet.

Abban az esetben, ha úgy érzed, hogy megbánások kezdenek benned kialakulni (vagy már van néhány), akkor bátorságot kívánok neked, hogy felismerd: a te életed a tiéd.
A te történeted te írod.
Minden jogod megvan a világon, hogy olyan legyél, úgy élj és azt csináld, ahogy és amit akarsz.

Van segítség, ha úgy érzed, hogy az támogatná az átfókuszálásodat.
Hidd el, nem kell, nem szükséges egyedül csinálnod.

Azt kívánom neked, hogy ne nevelgess megbánnivalókat az életedben; hogy le tudj fordulni arról az útról, ami ahhoz vezethetne; hogy biztosan tudd, nem lesz több, mint amennyi már esetleg van.

Ami anyumat illeti, remélem nem sok mindent bánt meg; hogy valóban egy klassz életet élt, és hogy bárhol is legyen most, ott megbánások nélkül van.
Hiányzol!

A kalandozó gondolatok varázsa

/in , , , , , /by

A múlt hetet a tenger mellett töltöttem.
Szükségem volt némi levegőváltozásra, egy kis időre, hogy más szemszögből nézhessem a dolgokat, egy kis időre a dolgok és helyzetek át/értékelésére, időre, hogy egyszerűen csak legyek.
Ülni a tengerparton, bámulni a vizet, pont ennyi kell, hogy elmerüljek a gondolataimban.
Tuti, hogy ezzel nem vagyok egyedül.
Természetesen ez bárhol megtörténhet, személyes preferencia, így egyeseknek ez a hely lehet az erdő, másoknak a hegyek, megint másoknak a saját kertjük, és vannak, akiknek  egy kellemes, kádnyi melegvízben ücsörögve a saját fürdőszobájukban. Kinek mi.
A közös pont az, hogy mindenkinek szüksége van ezekre az időkre, mindannyiunknak néha egyedül kell lennünk, hogy teljesen és totálisan elveszhessünk saját elménk és lelkünk rejtett részeinek hálójában.
Néha olyan kérdésekből indulunk ki, amelyek abban a pillanatban foglalkoztatnak bennünket, máskor olyan témák a kiindulópontok, amelyek egy ideje már foglalkoztatnak minket, megint máskor pedig elgondolkodunk valamin, amit valahol hallottunk vagy olvastunk.
Bármi is volt a kiindulási pont, sokszor meg tudjuk lepni magunkat a szabadon csapongó gondolatainkkal.
A következő ilyen alkalomra 18 kérdést hozok neked kiindulási pontnak, próbáld ki, válassz közülük.

Ki tudja mire jössz rá rajtuk keresztül!?!?

Jordan Lejuwaan fogalmazta meg ezeket ( https://highexistence.com/writer/jordan/ ), és használati útmutatóként ezt mondja:
„Elgondolkodtató kérdéseket feltenni magadnak a meditáció egyik formája.
A következő lista olvasása közben ne próbáld erőltetni a választ.
A gondolatébresztő kérdés lényege az, hogy gondolkodásra késztet, erőltetett válaszok nélkül.
Miután elolvastál egy kérdést, hagyd, hogy az elméd spontán választ varázsoljon.
Esetleg kezd egy kis légzésgyakorlattal, vegyél néhány nagy levegőt, hogy a jelen pillanatra irányítsd a figyelmedet.”

1, Ha mondhatnál egy 30 másodperces beszédet az egész világnak, mit mondanál?
2, Ha tudnád, hogy éjfélkor meghalsz, mit csinálnál 23:45-kor?
3, Hogyan TUDSZ bármit is, biztosan?
4, Ha a világ összes pénze a tied lenne, de még mindig kellene valamit dolgoznod, mit csinálnál?
5, Amikor 90 éves leszel, mi lesz a legfontosabb számodra?
6, Mit bántál meg a legjobban eddig életedben?
7, Hogyan alkalmazhatod a megbánásból tanult leckét az életedben MA?
8, Min változtatnál, ha 100%-os bizonyítottsággal azt mondanák, hogy Isten nem létezik? Vagy ha nem hiszel Istenben, akkor azt, hogy igenis létezik?
9, Ha holnap mindent elveszítenél, kinek a karjaiba futnál? Tudja az a személy, hogy mennyit jelent neked?
10, Félsz a haláltól? Ha igen, van rá jó okod?
11, Min változtatnál, ha tudnád, hogy SOHA nem fogsz meghalni?
12, Ha a mennyország kapujában állnál, és Isten megkérdezné tőled, hogy „miért engedjelek be?”, mit mondanál?
13, Mikor leszel elég jó önmagadnak? Van valami töréspont, aminél majd mindent elfogadsz magaddal kapcsolatban?
14, Az ország, ahol élsz, tényleg a legmegfelelőbb hely a számodra?
15, Mit mondanának rólad az emberek a temetéseden?
16, Milyen apró dolgot tudnál tenni, hogy jobbá tedd valaki napját?
17, (Ha hiszel Istenben) megváltozna a kapcsolatod Istennel bármi módon, ha 100%-os bizonyossággal azt mondanák, hogy ő valójában egy nő?
18, Mit gondolsz, mi áll közted, és a teljes boldogság között?

Csináld, teljes erőbedobással … DE!

/in , , , /by

Vannak álmaid, céljaid, elképzeléseid, amelyeket szeretnél elérni, megvalósítani?
Év eleje lévén most éppen időszerű erről írni, hiszen sokan gyakran kivárják az új évet, hogy célokat tűzzenek ki, fogadalmakat tegyenek és/vagy felvázoljanak egy utat az álmaik megvalósítása felé.

Mint mindig, igen, tudom, mindannyian különbözőek vagyunk és másként viselkedünk, másként csinálunk, máshogy értelmezünk dolgokat.
Ez egy általános, bárkiben kialakulható érzésről szól, függetlenül attól, hogyan kategorizálod (álom, cél, elhatározás, bármi) az alapjait a magad számára.
Például én nem szeretem/használom a ’gól’ szót, mert valahogy azonnal a sportra asszociálok, és mint ilyen, nekem egyből 50%-os esélyt hordoz magában a kudarcra, arra, hogy nem sikerül.
Álmaim viszont voltak és vannak.

Tehát függetlenül attól, hogy hívod, melyik kategóriába sorolod, gondolom van egy/néhány/több dolog, amit el szeretnél érni/felépíteni/meg akarsz szerezni magadnak ebben az életben.
Abban is biztos vagyok, hogy találkoztál már valamilyen motiváló mondással, mint: ’ne add fel’, ’soha ne add fel’, ’kövesd az álmaidat’, ’már majdnem a célnál vagy’, ’mindjárt eléred az áttörést’, ’mindig hajnal előtt van a legsötétebb’ és hasonlóak.

Ezekkel együtt azt is hallhatjuk, hogy ne legyen B-tervünk, mert az kifogná a szelet az A-tervből, mert ha van, akkor tudjuk, hogy ott egy B-terv, mint egy védőháló, és ennek okán elkényelmesednénk.

A kérdésem az, hogy érezted-e már valaha, hogy csapdába ejtett egy álmod, célod, elhatározásod?
Én már igen.
És elmondhatom, szarnak, ijesztőnek, reménytelennek éreztem, és sokat kivett belőlem, hogy túléljem, hogy tovább lépjek onnan.

Miután az az álmom megszületett, mindent beleadtam, amit csak tudtam, hogy megvalósítsam.
Úgy, ahogy kell, amikor tényleg el akarsz jutni valahova, nagyon el akarsz érni valamit.
Tanultam, rengeteget dolgoztam, sok különböző opciót találtam és számtalan lehetőséget kihasználtam, amelyek összhangban tűnőek voltak az álmom elérésével.
Ezeken túl, mindez rengeteg munkát igényelt magamon, mélyre kellett túrnom, ki kellett ásnom a szarokat, rendezni a gondolataimat, érzéseimet, mint például a korlátozó hiedelmeimet, rossz mintákat és alapvetően abba kellett hagynom önmagam akadályozását.
És az sem elfelejtendő, hogy a fent említettekre baromi sok pénzt költöttem.

Mindeközben folyamatosan skandáltam magamban megerősítéseket, motivációs idézeteket, és kitartottam … mindaddig míg anyagilag tönkrementem, lelkileg kimerültem, érzelmileg összetörtem.

Mi történt? Hogy történt? Miért történt?
Egy percig sem volt B tervem.
Egy percre sem csekkoltam a realitásokat.

Csak egy álmom volt, amivel teljes összhangban éreztem magam, ami magától értetődőnek, a legjobb és az egyetlen útnak tűnt.
Mindezek ellenére eljutottam arra a pontra, hogy kénytelen voltam irányt váltani.
Hatalmas harc volt bennem, hiszen minden sejtem ellene volt, ráadásul valahányszor kényszerítettem magam, hogy döntsek, hogy megteszem ezt a lépést, azonnal belefutottam, láttam, hallottam valami olyasmit, amit jelnek értelmeztem, hogy mégse tegyem.
Egy óriási, fájdalmas, lélekölő felfordulás volt.

Végül el kellett engednem azt a ragaszkodást, más irányba kellett indulnom, ki kellett ásnom magam abból a sötét gödörből, és rá kellett jönnöm (utólag, néhány évvel később), hogy ez volt a legjobb módja annak, hogy minden a legjobban alakuljon.

Most, hogy valakinek valami jót tegyek, azt kell mondanom, erősen javaslom, hogy az álmaid hajszolása, célod elérése, elhatározáshoz való ragaszkodásod kezdetén igenis készíts egy B tervet, írd le és tedd el egy biztonságos helyre, és csak ezután indulj el és koncentrálj álmaid valóra váltására.
Abban az esetben, ha a folyamat során túlléped az ésszerű időhatárokat, vagy a pénzbeli lehetőségeidet, vagy az őrület határára kerülsz, vagy úgy érzed, hogy az érzelmi jólléted veszélyben van, akkor vedd elő a B-terved, és azzal haladj tovább, legalábbis egy időre!

Igaz, mindig jobb megpróbálni és nem elérni, mint meg sem próbálni.
Az is igaz, hogy van második (akár harmadik, negyedik…) esély az életben.

Szóval szerintem jobb, ha van egy B-terved, és szükség esetén arra váltasz, mintsem, hogy egy brutális, kimerítő káoszba, egy szörnyű, fullasztó rémálomba sodord magad.

Légy jó magadhoz!
Ne menjen tönkre a tökéletes álom hajszolásában, ne fulladj bele a gólok elérésért folytatott harcba, hanem időben ébredj rá, hogy a valóság, az élet, úgy ahogy van, mindig jobb, még ha nem is mindig tökéles.

Vég és kezdet, régi és új

/in , , , , , , /by

Egy nem túl könnyű év végéhez közeledünk.
Bármit is hiszel, bárkinek is hiszel, akárhány meg (nem) válaszolt kérdésed van, bármi mellett is döntöttél, akárhány beszélgetésben vettél részt, vagy hallottál, bármennyire is féltél vagy bármennyit is sírtál, bármennyire (nem) törődtél, bárhogy is élted meg ezt az elmúlt évet, azt hiszem, elfáradtál.

Most, hogy itt az ünnepi időszak, fontosnak tartom, hogy emlékeztesd magad: először magaddal kell törődnöd!
Tudod, még a repülőgép biztonsági infójában is azt mondják, hogy először tedd fel a saját oxigénmaszkodat, vagy hogy üres kamrából nem tudsz adni, vagy … érted miről beszélek.

Szóval, ha a karácsony (vagy bármilyen más ünnep) a kedvenced, akkor hajrá, őrülj meg, élvezd ki.
Ha nem, akkor ne kényszerítsd magad, hogy belemerülj.
Ha a főzés, sütés, a nagy lakomák a kedvenceid, akkor csapj bele.
Ha nem, akkor válaszd azt a vajas pirítóst, amit annyira szeretsz.
Ha a családdal és barátokkal szeretnéd tölteni az ünnepeket, akkor tedd azt.
Ha inkább vagy magadban, akkor legyél.

Semmilyen ünnepi tevékenység semelyik ünnep kapcsán sem kötelező!
Tégy úgy, ahogy neked tetszik, vagy legalábbis úgy, ahogy az adott körülményeid között neked a legjobban megfelel.

Továbbá, amikor találkozni fogsz, és időt tölteni családtagokkal, ismerősökkel, általában olyan emberekkel, akikkel amúgy egész évben nem töltesz sok időt együtt, ügyelj arra, hogy óvatosan navigálj a kommunikáció viharos vizein.
A félreértések esélye könnyen az egekbe szökhet.
A nyugodt, kellemes időtöltés érdekében érdemes bizonyos témákat mellőzni.
Vagy legalább ne vonj le elhamarkodott következtetéseket, és ne kezdj vitákba.
Kérdezz, válaszolj érthetően, indokold meg, ha kell.
Senkinek a véleménye sem szent. Csak egy vélemény. És mint ilyen, egyesek helyesnek fogják tartani, míg mások esetleg helytelennek látják.

Készüljünk fel egy viharos év lezárására, amiben voltak igencsak nehéz energiák, fájdalmak, őrült sztorik.

Ígérjük meg magunknak, és tartsuk is be, hogy jövőre jobban fogjuk csinálni.
Hogy többet fogunk hallgatni.
Hogy igyekszünk jobban megérteni.
Hogy nyitottabbak leszünk.
Hogy befogadóbbak leszünk.
Többet fogunk megbocsájtani.
Többet fogunk törődni.
Hogy több együttérzést fogunk tanúsítani.
Hogy még jobban megnyitjuk a szívünket.
Hogy többet fogunk szeretni – magunkat és másokat.

Hogy mindenkit hagyunk létezni.

Vidám Mindent és Egészséges, Boldog Mindiget neked!

Miért vagyunk beleragadva még mindig?

/in , , /by

„Oszd meg és uralkodj” – ezt a mondást II. macedón Fülöpnek tulajdonítják, aki ie. 382-336 között élt.
A Wikipédia ezt a mondást így magyarázza: „Ennek a technikának az a célja, hogy segítse az uralkodót a különböző érdekű alattvalók, populációk és frakciók kontrolálásában, akik együttesen képesek lehetnének szembe szállni uralmával.”

II. Fülöp, biztos, hogy rátapintott valamire, hiszen ezt a stratégiát azóta is alkalmazzák, már több mint 2300 éve, és széles körben elterjedt még napjainkban is.

Csak néhány a végtelen listából, amelyek ebből a koncepcióból táplálkoznak:
vallási fanatizmus
rasszizmus
fasizmus
szexizmus
életkor miatti diszkrimináció
… és a listán a legújabb az oltottsági megkülönböztetés.

Milyen szomorú, hogy az emberek nem ismerik fel, hogy a fentiek egyike sem az emberi természet része, hanem mind bizonyos érdekeket szolgálandó lett megkreálva.

Milyen szomorú, hogy az emberek még mindig nem veszik észre, hogy az ilyen stratégiák soha nem az ő érdeküket szolgálják, hanem a hatalmon lévőkét.
A hatalmon lévőkét, akik minimum hatalmon akarnak maradni, de többnyire még több hatalmat, még több pénzt akarnak.
A hatalmon lévőkét, akik nem igazán törődnek a tömegekkel.
A hatalmon lévőkét, akik minden rendelkezésükre álló eszközt felhasználnak arra, hogy ékeket verjenek embercsoportok közé.
Mindezt azért, mert nagyon is tisztában vannak azzal, hogy ha az emberek egyszer ráébrednének/felismernék saját erejüket, ami az egységben rejlik, akkor nem tűrnék tovább a felülről jövő baromságokat.
Azaz, hogy akkor ki lennének hajítva a hatalmi pozícióikból.

Amikor valakinek nem tetszik valami, nem ért egyet valamivel, akkor ahelyett, hogy megpróbálna körülnézni, minden lehetséges oldalról információkat gyűjteni, nyitott maradni a vitákra, másfajta élettapasztalatokra, a túlnyomó többség elfogadja, amit megetetnek vele, a történetnek csak az egyik oldalát nézi, vagy egyszerűen a régi jó kifogással él, hogy ezt mondja a társadalom, vagy hogy ilyen a társadalom.

Ugyan már!
A ’társadalom’ nem jelent mást, mint emberek tömegét.

Függetlenül attól, hogy melyik kisebb vagy nagyobb társadalom tagja vagy, a társadalmat alkotók legtöbbje idegen számodra.
És ami azt illeti, egyiküknek sincs több joga semmihez, mint neked!

Tehát, ha van valami, amit helytelennek, igazságtalanságnak minősítesz, és tenni akarsz valamit, hogy jóvá legyen, akkor nincs más dolgod, mint kinyitni az elméd, a szíved és a szád, és elkezdeni kimondani az igazadat.

És mindeközben maradj nyitott mások és az ő igazságuk felé.
Légy tisztelettudó, hogy tiszteletet kapj.
Tegyél fel kérdéseket, hogy válaszokat kapj.
Válaszolj a hozzád intézett kérdésekre.
Soha ne felejtsd el, hogy egyet érteni, hogy nem értetek egyet, az is egy erőteljes lehetőség!

Minél hamarabb kezdenek el az emberek többet cselekedni ezen irányvonalak mentén, annál hamarabb jön létre a szélesebb körű megértés és egyetértés, és annál hamarabb lehet a hatalommal visszaélőket elhallgattatni, elzárni és kizárni.

És ez két emberrel (család, barátok, partnerek, kollégák, szomszédok, …) kezdődik, akik elbeszélgetnek valamiről, bármiről.

Kezdj el az ’élni és élni hagyni’ elv alapján élni!
Egy koncepció/kifejezés, amely 1622-ből származik, és a hollandoknak köszönhetjük.

Itt az ideje, hogy felismerjük a nyílt, őszinte kommunikáció és a tisztelet erejét, hogy a különbözőség senkit nem tesz automatikusan rosszá, hogy alapból mindannyian különbözőek vagyunk, hogy mindannyian egyediek vagyunk, és mindannyiunknak azonos joga van az élethez, a teljes és boldog élethez ezen a Földön.

Túl sokáig játszottuk az ő játékukat.
Kezdjük el a mienket!
Legyünk jobbak, csináljuk szeretettel!

Belekezdünk?!?!

Teljesen önmagaddá válni

/in , , , , , , /by

Nők.
Férfiak.
Szerepek.
Szokások.
Megteheted.
Nem teheted.
Megengedett.
Nem megengedett.
Megcsinálod és megdicsérnek érte.
Megcsinálod, és azt mondják, hogy ez nem neked való.
Kellene.
Nem kellene.
Ugyan már csinálod, néhányan mégis azt mondják, nem vagy képes megcsinálni.

Hosszú hajúnak lenni, és szeretni, ha valaki játszik vele; sírni; érzelmeket kimutatni; virágot kapni; leülni a WC-re; táncolni; autószerelőként dolgozni; színeket viselni; ápolni a bőröd; táskát használni; sört főzni; sminkelni; varrni; kötni; édes italokat inni; ölelni; élvezni és jónak lenni a barkácsolásban; ölelve lenni; horgolni; bokszolni; randevúra hívva lenni; manikűröztetni; pedikűröztetni; bókot kapni; szexet kezdeményezni; kézkrémet használni; egy hosszú, kényeztető fürdőt venni; gyertyákat gyújtani; csokoládét kapni; bármilyen okból otthon maradni a gyermekeddel; szivarozni; … a lista végtelen.

Ha azon kapod magad, hogy a felsoroltak bármelyikét kizárólag nőkre, vagy kizárólag férfiakra vonatkoztatod, akkor azt javaslom, komolyan szánj egy kis időt magadra, és gondold át, mi késztet arra, hogy azt hidd, amit hiszel.
Valószínűleg ezt soha nem gondoltad át, csak átvetted, amit a környezeted mondott, projektált, mutatott, nyomott.
Szóval itt az ideje, hogy magad gondolkodj és dönts.

Abban az esetben, ha egyike vagy azoknak, akikre valaha is hatással volt a posztom elején felsorolt ​​kijelentések bármelyike, vagy bármely más hasonló kijelentés, és ezek miatt elcsüggedtél, úgy érezted, hogy lekezeltek, lekicsinyeltek, bántottak, összezavartak, akkor meg kell tanulnod figyelmen kívül hagyni ezeket, és az ezekhez hasonló reakciókat.
Függetlenül attól, hogy ki mondja őket.

Megengedett, hogy önmagad legyél. Sőt, arra bíztatlak, éld meg önmagad teljes verzióját. A te életed a tiéd, hogy te alakítsd.
Amikor rólad van szó, akkor mások csak a véleményüket mondhatják el, amiről dönthetsz úgy, hogy nem hallgatsz rá, de nincs joguk megtagadni, tiltani vagy korlátozni téged a saját választásaidban. Hacsak nem járulsz hozzá.

Egyre többen és többen vannak a világon, akik felismerik, hogy az életnek annyi alakja és formája van, ahányan a Földön vagyunk.
Az embernek nem létezik, és soha nem is létezett két teljesen egyforma változata.
Találd meg a saját bandádat, találd meg a saját őrületedet, válassz támogató környezetet.

Légy tisztábban azzal, ki és hogyan akarsz lenni, engedd meg magadnak, hogy teljes mértékben önmagaddá válj, nyújts be igényt önmagadra, érezz, ahogy érezni szeretnél, valósítsd meg magad olyannak, amilyen lenni szeretnél.

Tanuld meg az élni és élni hagyni művészetét!
Élvezd az életet!