Vég és kezdet, régi és új

Egy nem túl könnyű év végéhez közeledünk.
Bármit is hiszel, bárkinek is hiszel, akárhány meg (nem) válaszolt kérdésed van, bármi mellett is döntöttél, akárhány beszélgetésben vettél részt, vagy hallottál, bármennyire is féltél vagy bármennyit is sírtál, bármennyire (nem) törődtél, bárhogy is élted meg ezt az elmúlt évet, azt hiszem, elfáradtál.

Most, hogy itt az ünnepi időszak, fontosnak tartom, hogy emlékeztesd magad: először magaddal kell törődnöd!
Tudod, még a repülőgép biztonsági infójában is azt mondják, hogy először tedd fel a saját oxigénmaszkodat, vagy hogy üres kamrából nem tudsz adni, vagy … érted miről beszélek.

Szóval, ha a karácsony (vagy bármilyen más ünnep) a kedvenced, akkor hajrá, őrülj meg, élvezd ki.
Ha nem, akkor ne kényszerítsd magad, hogy belemerülj.
Ha a főzés, sütés, a nagy lakomák a kedvenceid, akkor csapj bele.
Ha nem, akkor válaszd azt a vajas pirítóst, amit annyira szeretsz.
Ha a családdal és barátokkal szeretnéd tölteni az ünnepeket, akkor tedd azt.
Ha inkább vagy magadban, akkor legyél.

Semmilyen ünnepi tevékenység semelyik ünnep kapcsán sem kötelező!
Tégy úgy, ahogy neked tetszik, vagy legalábbis úgy, ahogy az adott körülményeid között neked a legjobban megfelel.

Továbbá, amikor találkozni fogsz, és időt tölteni családtagokkal, ismerősökkel, általában olyan emberekkel, akikkel amúgy egész évben nem töltesz sok időt együtt, ügyelj arra, hogy óvatosan navigálj a kommunikáció viharos vizein.
A félreértések esélye könnyen az egekbe szökhet.
A nyugodt, kellemes időtöltés érdekében érdemes bizonyos témákat mellőzni.
Vagy legalább ne vonj le elhamarkodott következtetéseket, és ne kezdj vitákba.
Kérdezz, válaszolj érthetően, indokold meg, ha kell.
Senkinek a véleménye sem szent. Csak egy vélemény. És mint ilyen, egyesek helyesnek fogják tartani, míg mások esetleg helytelennek látják.

Készüljünk fel egy viharos év lezárására, amiben voltak igencsak nehéz energiák, fájdalmak, őrült sztorik.

Ígérjük meg magunknak, és tartsuk is be, hogy jövőre jobban fogjuk csinálni.
Hogy többet fogunk hallgatni.
Hogy igyekszünk jobban megérteni.
Hogy nyitottabbak leszünk.
Hogy befogadóbbak leszünk.
Többet fogunk megbocsájtani.
Többet fogunk törődni.
Hogy több együttérzést fogunk tanúsítani.
Hogy még jobban megnyitjuk a szívünket.
Hogy többet fogunk szeretni – magunkat és másokat.

Hogy mindenkit hagyunk létezni.

Vidám Mindent és Egészséges, Boldog Mindiget neked!

Hódítsd meg a világot

Utazás – szerintem az egyik legjobb dolog az emberek, kultúrák, a természet, az élet megismerésére, valamint a rasszizmusról, szexizmusról vagy bármiféle -izmusról alkotott teljesen undorító, ostoba elképzelések tudatlanságának és érvénytelenségének megértésére.

Bárhová mész, valami újat, mást, izgalmasat, lélegzetelállítót, bosszantót, a saját mércéd szerint logikátlant is fogsz tapasztalni.

Találkozni fogsz jó emberekkel és olyanokkal is, akik roppant mód idegesíteni fognak téged.

Ami a szolgáltatásokat illeti, ugyanez érvényes.

Gyakran elképesztő, gondoskodó, átgondolt szolgáltatást fogsz tapasztalni, bár ez eltérhet attól, amit a saját országodban megszoktál.

Ugyanakkor lesznek olyan alkalmak is, amikor viszont egyszerűen elfogadhatatlan lesz.

Egy csokor a személyes, gyakorlati tapasztalataimból:

– pusztán azért, mert ugyanazt a szállodaláncot használod, kíméld meg magad attól a tévhittől, hogy ugyanolyan szintű szolgáltatást fogsz kapni

Több dologban is más lesz, tisztaságban, kommunikációban, akár alapvető működési elvekben is.

– a foglalási weboldalakon található remek értékelés nem garancia arra, hogy nem fogsz csalódni. Ez azonban fordítva is működik!

– a tisztának sokkal több értelmezése van, mint azt valaha is gondoltam

– a kedves és barátságos nem egyenlő a szakemberrel

– a szakember nem feltétlenül kedves és barátságos

– amikor meglátogatsz egy látványosságot, a jegyértékesítő ponton sokszor felkínálnak felminősítést/plusz szolgáltatásokat

Mielőtt bármelyiket elfogadnád, győződj meg arról, hogy az általad beszélt nyelven kínálják-e, különben előfordulhat, hogy magasabb árat fizetsz valamiért, amiből egy szót sem értesz

– ha van rá lehetőséged, próbáld ki a helyi ételeket, de tudd, minden bizonnyal más ízűek lesznek, mint amiket otthon kóstoltál abban a „nemzetiségi” étteremben

– ha autóval utazol, ne feledd, hogy a parkolásnak is vannak eltérő értelmezései

Lehet mélygarázs vagy az épület előtti parkoló, parkolóinas-szolgáltatás vagy ahol helyet találsz a környező utcákban, ingyenes vagy fizethetsz majdnem annyit, amennyit a szállodai szobáért 

– az, hogy egy elegánsnak, előkelőnek mondott bárban vagy, nem jelenti azt, hogy az italodat a megfelelő (klasszikus, elismert szakiskolákban tanított) módon szolgálják fel, de abban biztos lehetsz, hogy drága lesz

Mindez és még sok más.

Ha lelkes utazó vagy, biztos vagyok benne, hogy megvan a saját listád.

Mindezekkel együtt és ellenére azt gondolom, utazz, amikor csak lehetőséged van rá.

Tágítsd tovább a látókörödet, tudj meg minél többet a világról.

Meggyőződésem, hogy a világ jobb hellyé válik az egyre nyitottabb, kalandvágyóbb, együttérzőbb, megértőbb, könnyedebb, szeretetteljesebb emberek által.

Legyél egyike világ jobbítóknak.

Amikor Rómában …

Voltál már valaha Olaszországban? Rómában? Nem? Akkor fogalmad sem lehet, miről beszélek.

Olaszország kötelező. 100%-ig biztos, hogy senki bakancs listájáról sem maradhat le.

A történelem, a művészetek, ételek, borok, a stílus, a „dolce far niente” természetes profizmusa …

Számomra Olaszország egy örök szerelem.

Tavaly (2019), életem legrosszabb 6 hónapja után eljutottam Rómába.

A reptérről kocsival vittek a szállásra. Már az autóban ülve, alig néhány rövid perc után megcsapott egy életérzés.

Fél év után először hirtelen újra éreztem, hogy élek, és minden perccel, mindennel, amit láttam egyre jobban élőnek éreztem magam.

A nyilvánvaló helyeken túl, amelyeket az ember meglátogat, imádtam a szomszédos kis kávézót, ahol megittuk a reggeli kávénkat, a kis butikokat, üzleteket, éttermeket a lenyűgöző belsőépítészeti kialakításaikkal, az embereket, akik könnyedek voltak, mosolygósak, színesek.

Nem volt részletes tervünk az ott tartózkodásunkra, csak sétáltunk, csavarogtunk, tekeregtünk ahogy kedvünk tartotta.

Egyik nap leültünk (néhányan épp távoztak, így volt lehetőségünk) egy étterem apró teraszára ebédelni. Egy vidám, profi pincér, Peppe jelent meg, és segített kiválasztani néhány ínycsiklandó ételt. Hal, tészta szarvasgombával … minden várakozáson felüli volt.

Aztán valamelyik este elmentünk vacsorázni egy olyan helyre, amit a vendéglátónk ajánlott. A kissé kopottasnak tűnő parányi utcácskában, egy átjáró mély boltíve alatt rejtőzködik egy étterem, ami a belépés pillanatától kezdve elvarázsol. A belső kialakítás az, ami azonnal bámulatba ejt, majd a személyzet, majd a művészien prezentált, íz-orgiát kínáló ételek. Hihetetlen, milyen csodálatos étel készült sima brokkoliból. Arról nem is beszélve, hogy a menedzser úgy néz ki, mint a magazinokban mutogatott tökéletes srácok, akik árulják neked a Dolce Vita-t 😉

Amikor lehetőséged nyílik rá, menj, és amikor Rómában vagy, tégy úgy, ahogy a rómaiak! 🙂

Élvezd az életet!