Az internet népe

/in , , , /by

„Kapott hideget-meleget az internet népétől” – volt egy mondat egy cikkben, amit tegnap olvastam.

Megdöbbentő számomra, hogy ezzel a megfogalmazással hogyan válik ez egy tőlünk független entitássá.
Márpedig, hacsak nem kerülte el a figyelmemet az információ, hogy él a Földön egy másik faj is, az „internet népe”, és ők mások, mint mi, emberek, akkor az a helyzet, hogy „az internet népe” mi vagyunk!
Mindannyian, akik posztolunk, kérdezünk, megjegyzéseket teszünk, értékelünk, veszünk, eladunk, használjuk az internetet.
Ez pedig azt jelenti, hogy minden szép és minden gusztustalan is tőlünk származik.

Minden OK, amíg a tartalom kedves, szórakoztató és/vagy támogató.
De!
A probléma már itt el is kezdődik.

Mivel az emberek különbözőek, mások a morális alapok (vagy néhánynak egyáltalán nincs is), más-más kulturális háttérből származnak, máshogyan értelmezik a világot, így már a szórakoztatónak és támogatónak is rengeteg különböző értelmezése van.

Például a csínyek (prank) nagyon mennek manapság.
Különböző videók ezrei vannak fent a neten, és némelyik trend lett, vagyis valaki csinált egyet, lefilmezte, felrakta az internetre, mások pedig elkezdték másolni és bemutatni a saját verziójukat.
Mindez azt jelenti, hogy sokan vannak, akik ezt szeretik, szeretik nézni, szeretnek részt venni benne, akik szórakoztatónak tartják.

Másrészt vannak sokan, akik nem szeretik ezt a „műfajt”.
A logikus és egyszerű megoldás az lenne, ha ezek az emberek nem néznék őket.

És persze sokan pontosan ezt is teszik.
Vannak azonban olyanok, akik ugyan nem szeretik ezeket, mégis megnézik őket, és szükségesnek érzik, hogy valami nem túl kedveset vagy akár egyenesen otromba dolgot kommenteljenek.

Ami a támogatást illeti, pont ugyanez vonatkozik rá.
Természetesen itt is vannak az őszintén támogató megjegyzések.

Sajnos egy másik kategória az, amikor a hozzászóló támogatásnak érzi, de valójában lekicsinyli, bántja az eredeti tartalom posztolóját.
Biztosan láttál már ilyet, mondjuk amikor valaki azt mondja, hogy fáj a feje, semmi sem segít rajta, és erre valaki úgy reagál, hogy ne aggódjon, el fog múlni, örüljön, hogy csak fejfájás és nem valami komoly.
Ez nem támogatás!

Az internet tele van olyan emberekkel, akiknek látszólag nincs jobb dolguk, mint mindig minden helyzetben kiírni a véleményüket.
Tudod, mikor mondjuk valaki a fogyását ünnepelné, és azok a rosszindulatú, megkeseredett lények azt írják, hogy „kit érdekel” vagy „igen, szép photoshop” vagy „nem is ugyanaz a személy”.
Vagy mondjuk valaki azt írja ki boldogan, hogy előléptették. Mire jön a megkeseredett, rosszindulatú lény, aki azt mondja, hogy „micsoda hencegés”, míg a másik, hogy „na igen, de nem vagy te túlkoros ehhez a pozícióhoz, nem kellett volna már évekkel ezelőtt elérned?”.
Vagy valaki azt mondja, hogy nehéz munka egy boldog párkapcsolatot fenntartani. Megkeseredett, rosszindulatú lény reagál: „örülj, hogy egyáltalán van kapcsolatod”, vagy „kit érdekel”, vagy „hát, ha nem tudod fenntartani, akkor talán nem is kéne, hogy kapcsolatod legyen”.
Vagy valaki mondjuk elkezdett kertészkedni, és fotókat tesz közzé a kertjében elért haladásáról. Igen, a rosszindulatú, megkeseredett lény gyorsan hozzászól, hogy „hát, ez nem igazán mutogatnivaló” vagy „igen, jó próbálkozás, de inkább ültess ezt meg azt amaz helyett, azt meg hagyd magasabbra nőni, a másikat pedig jobban meg kell metszeni” ‘, vagy ‘aha, ja, akár, de nézd csak az én fotóimat’.

Gondolom érted miről beszélek, igaz!?

Bármit is csinálsz, alkotsz, mutatsz meg az interneten, tudnod kell, hogy mindig lesznek azok a megkeseredett, rosszindulatú lények, akik megpróbálnak lehúzni, megalázni, értéktelennek beállítani, és néhányuk igazán gusztustalan fogja ezt tenni.
Mindegyiknek lesz tanácsa számodra, függetlenül attól, hogy kérted-e vagy sem.
És azok a tanácsok egymásnak ellentmondóak lesznek.

A megkeseredett, rosszindulatú lények olyan emberek, akikről fogalmad sincs, hogy kik ők.
Pontosan ugyanúgy, mint a társadalom esetében.
Az „internet népe” kifejezés és a „társadalom” szó egyaránt olyan emberek tömegére utal, akikről fogalmad sincs, kik ők, és nekik fogalmuk sincs, és nem is érdekli, hogy te ki vagy.
A megkeseredett, rosszindulatú lények egy része még arra sem hajlandó, hogy megmutassa magát, csak arctalan „szellem” az interneten.

Ezek a kommentelő, tanácsokat osztogató rosszindulatú, megkeseredett lények egyáltalán nem szabad, hogy érdekeljenek téged.
Olyan emberekről van szó, akiknek sekély az életük, nem sok teljesítményt tudnak felmutatni, szűklátókörűek, nincs bátorságuk önmagukat, a saját életüket rendezni, ezért csak támadnak és másokat hibáztatnak.
Ne figyelj rájuk.
Nincs szükséged az ő, illetve senki jóváhagyására, hogy önmagad legyél.

Ha meg akarod mutatni valamilyen eredményedet, bármi legyen is az, bármi, ami fontos számodra, csak tedd meg!

Az „internet népének” fogalma sincs, hogy te ki is vagy, hogy milyen háborúkat vívsz, hogy milyen életet élsz.
Semmilyen módon sincs joguk kritizálni téged.

Hogy megvédd magát ezektől a negatív hatásoktól, ha bármivel kapcsolatban kérdésed van, ne őket kérdezd, hanem keress egy szakembert, akiben megbízol, és kérdezd meg őt.

Légy önmagad, légy kedves és válogasd meg, hogy kire hallgatsz!

Partnerek és/vagy szülők

/in , , , , , /by

Néhány napja egy üzleti összejövetelen vettem részt.
Az eredeti cél kapcsolatépítés és egymás segítése volt.
Néhány bemutatkozás, ki kicsoda után a beszélgetés hamar elfordult az üzlettől, és a párkapcsolatok kerültek szóba, pontosabban az, hogy lehet-e életben tartani és jól működtetni egy párkapcsolatot amikor gyerekek születnek, vagy az eltávolodás, akár még a válás is, elkerülhetetlen.

Az egész témaváltás az egyik hölgy bemutatkozásával indult, amikor azt mondta, hogy éppen találja ki magát újra, mert 28 év házasság után 1 éve vált el, és most egyedül alapít egy kisvállalkozást.
A gyerekek felnőttek, magyarázta, kirepültek a fészekből, és a férjével rájöttek, hogy már nem sok maradt közöttük, azon kívül, hogy egy fedél alatt élnek akár két, kissé távolságtartó barát.
Emellett „haszontalannak” érezte magát, nem tudott mit kezdeni magával, hiszen házassága utolsó 25 évében az élete a család volt, a gyerekek nevelése.
Ezért tart most önmaga kitalálásánál.

Hmmm, a hírhedt „üres fészek” szindróma.

Sajnos sok szülő beleesik abba a „csapdába”, hogy gyermeke születésétől kezdve szinte kizárólag szülőként működik.

Természetes, hogy egy anya/apa szereti a csemetéjét, és mindent meg akar tenni a jólétéért, de amikor ez kizárólagossá válik, és a felnőttek közötti kapcsolatot nem ápolják, hanem minden a gyerek körül forog – csak azt eszik, amit a gyerek szeret; mindent a gyerekhez igazítanak; a családi programokat a gyerek érdeklődése diktálja; és így tovább – akkor nem csoda, ha ellaposodik a kapcsolat.

Ahelyett, hogy a gyermeket „beillesztették” a szülők életébe, szinte teljesen megváltoztatják azt, és mindenben a gyerekhez alkalmazkodnak.

Természetesen a gyermek életkorától függetlenül mindig gyermeke marad a szülőknek, de fontos megjegyezni, hogy az egészséges felállásban eljön az a pillanat, amikor a gyermek elkezdi élni a saját életét, elkezd „lehámozódni” a szülőkről, és a saját útjára lép.
Tehát a gyerek egy „átmeneti állapot” egy hosszú távú kapcsolatban, és maga a kapcsolat az állandó elem.

Amikor ezt nem ismerik fel, és a szülők kapcsolata háttérbe kerül, amikor a beszélgetéseik csak a gyerek(ek)ről szólnak, amikor gyakran fáradtak egymáshoz, amikor az intimitás és a szex távoli emlékké válik, amikor a „kettőnk ideje” megszűnik létezni, akkor a partnerség korrodálódni kezd.
Mert egy kapcsolat nem x év után egyszerre megromlik, hanem folyamatosan hanyatlik, ellaposodik és egy bizonyos ponton ráeszmélnek, hogy „megtört”.

Ahhoz, hogy elkerüljük az egykor szeretetteljes kapcsolat felolvadását, elengedhetetlen, hogy folyamatosan ápoljuk, újítsuk, dolgozzunk érte, hogy kiegyensúlyozott, boldog és tartós maradjon.

Arról nem is beszélve, hogy a gyerek is jobban fejlődik, boldogabbnak érzi magát, nyitottabbá válik a világra, kiegyensúlyozott, boldog szülők körében, így nem csak a mama-papa, hanem a gyerek számára is fontos, hogy a szülőknek legyen idejük magukra és egymásra.

Ennek nem kell rendkívül bonyolultnak lennie.
Hetente egyszer, legalább kéthetente egyszer, szánjatok időt, néhány órát, magatokra!
Egy csak kettesben töltött este egy vacsorával, mozival, színházzal, pár ital a barátokkal, vagy otthon maradva, amíg a gyerek(ek) a nagyszülőkkel vannak, és élvezitek a semmittevést, az ölelkezést, az intimitás valamilyen formáját, szeretkeztek, beszélgettek úgy, hogy teljes figyelmetekkel egymás felé fordultok, bármi, ami kettőtökről szól, ami által kapcsolódtok egymással csodákra képes a kapcsolatotok fenntartásában, megerősítésében, életben és boldogan tartásában.

Emellett elengedhetetlen, hogy egy kis időt magadra is szánj.
Mindenkinek találnia kell időt arra, hogy a testét és lelkét harmóniában tartsa.
A feltöltődés, az újrarendződés mindenkinek mást jelent, bármi lehet egy hosszú fürdőtől egy jó könyvig, egy magányos sétától, valamilyen sportig, hobbiig, bármi, ami azt szolgálja, hogy a legjobb formádba kerülj/tartsd magad, bármit is jelentsen ez neked.
Ne feledd, a legjobbat és a legtöbbet akkor tudod adni magadból, ha jól vagy, ha jól érzed magad a bőrödben, ha jól vagy lelkileg és fizikailag egyaránt.

És igen, hallom a „de idő” és „de ez” és „de az” kórust.

Minden idejétmúlt, ártalmas, egyenesen hülye „társadalmi” és „internet bölcs” hagyományokkal, szabályokkal vagy miegymásokkal szemben, az egészséges önzés kötelező és tanulható!

Az ember nem engedheti meg magának, hogy elhanyagolható, utolsó szemponttá váljon.
Ezzel magának árt, és ezen keresztül a családjának is.
Elég kontraproduktív, igaz!?!

Minden boldog, kiegyensúlyozott, egészséges kapcsolatban igaz, hogy annyi időt, törődést, szeretetet kapsz a másiktól, amennyit belefektetsz.
Szóval gondold ezt át, és módosítsd a prioritásaidat, ha úgy érzed, hogy meg kell tenned.
Soha nem késő, hogy jobban legyél, hogy jobban érezd magad, hogy jobban élj!

A jelenben élni

/in , , , , /by

Mi az, ami mindannyiunknak biztos?
A pillanat, amiben vagyunk.

Tudom!
Már milliószor hallottad; de elgondolkodtál már ezen?
És nem a spirituális, metafizikai módra gondolok, hanem a nagyon is valóságosra, nagyon emberire, nagyon földhözragadtra.

Tegyük fel, hogy kapcsolatban élsz, két napja volt egy nézeteltérésetek/vitátok. Nem beszéltétek ki, nem beszéltétek át, nem fejezted ki, hogy mi és miért volt bántó, kellemetlen számodra.
Ma, most, valami elindított benned valamit, és felhozza azt a két nappal ezelőtti megoldatlan problémát.
Így most durván támadod a párodat, pedig ami most történik, az apróság, és normális körülmények között talán észre sem vennéd.
De amiatt a megbeszéletlen/megoldatlan dolog miatt a múltból (2 nap, 3 hónap, 9 év) most aktívan elcseszed a jelenedet valamivel, ami még csak nem is közvetlenül kapcsolódik.

Ez minden helyzetre igaz, minden típusú kapcsolatban.

Például a munkahelyeden a kollégád megkér, hogy segíts neki egy feladatban, te igent mondasz, és végül az egészet egyedül csinálod meg, a saját feladataidon felül.
Mondasz valamit akkor és ott, vagy hagyod, hogy forrjon benned, és legközelebb vagy az azutáni alkalommal egyszerűen felrobbansz, mert a mostban történő utolsó apróság már túl sok a korábbiakra halmozva?

Vagy mondjuk valami kedveset teszel valakivel (szívesség, gesztus, valamiféle segítség), és a másik ezt egyáltalán nem értékeli.
Mondasz valamit abban a helyzetben, vagy hagyod, hogy a nem-megbecsülés keserűsége épüljön benned?
Legközelebb, egy hasonló helyzetben mondasz valamit? Visszautalnál arra, ami korábban történt, és a felgyülemlett rossz érzéseiddel valószínűleg sokkal erősebben reagálnál, mint ahogy a jelenlegi helyzet megkívánná, vagy egyszerűen feldühödnél és rájuk borítanád az egészet?

Biztosan tudod, miről beszélek, tutira neked is volt már legalább néhány olyan alkalom, amikor hasonló történt, amikor hagytad, hogy a korábbi események befolyásolják a mostani reakcióidat.
Az utolsó csepp hatás – hányszor mondtad: elég volt, ez volt az utolsó csepp!

Az egyetemes igazság az, hogy nem mehetünk vissza az időben, hogy megváltoztassunk egy helyzetet, hogy elrendezzünk minden szart akkor és ott, mert mindenünk, amink van, az a MOST.

Így két lehetőség marad:
a legegyszerűbb és legkárosabb az, ha ezt, és az összes elkövetkező mostot a múltból származó kibeszéletlen, megoldatlan vacakokkal továbbra is elszarod. Ennek választása garantálja, hogy megfosztod magad a boldogabb, kiegyensúlyozottabb, békésebb időktől.
A másik lehetőség pedig, hogy most döntesz és húzol egy vonalat, elkezdesz dolgozni magadon, hogy el tudd engedni a múltat, mivel érted, hogy nincs módod megváltoztatni azt, és miközben ezt teszed, tudatosan a MOST-ban maradsz, amennyire csak tudsz, és nem gyűjtesz tovább olyan problémákat, amiket újabb megoldatlan zűrökké növelsz magadban, amikkel folyamatosan elronthatsz továbbra is mindent.

Ha a második lehetőséget választod, hamarosan érzékelni fogod, hogy a kapcsolataid gördülékenyebbé válnak, az önbizalmad növekszik, a kommunikációd kitisztul, pozitívabb érzéseket fogsz átélni, hiszen nem fogsz rágódni a régi sérelmeken, és több vidám, boldog dolgot fogsz látni, észlelni a környezetedben.

A MOST-ban élés előnyei, szerintem, megérik az öntisztító munkát, a sok elengedést.
Válassz bölcsen.

Hogy mit is csinálok?

/in , , , , /by

Ebben a bejegyzésben a szex coach-ságomról  írok, mivel az utóbbi időben kaptam néhány kérdést, és hallottam téves feltételezéseket, így itt és most tisztáznám a dolgokat.

A hangsúly az én szex coach-olásomon van, mivel sokféle típusú létezik, amelyek nemcsak stílusban, hanem abban is különböznek, hogy mire összpontosítanak.
Vannak szextanárok, akik segítik a párokat a tényleges szexuális aktusban, megmutatják nekik, mi és hogyan lehetséges, számukra új módokat mutatnak és így tovább.
Vannak más oktatók, akik hasonló munkát végeznek, de az önfelfedezésre koncentrálnak.
Természetesen vannak azok a szakemberek, akik bármilyen fizikai probléma esetén segítenek.
Nyilvánvalóan vannak átfedések mindezek között.

Amikor választasz valakit, akivel együtt szeretnél dolgozni, értened kell annak a személynek a munkaterületét, és érezned kell, hogy az rezonál-e veled, avval, hogy miben és hogyan szeretnél segítséget.

Amit én csinálok, az az, hogy dolgozom veled a gondolkodásmódodon, a gondolataidon, a lelkeden, a lehetséges rejtett kiváltó okokon és más hasonló „woowoo”-kon, amelyek szerepet játszhatnak abban, hogy miért nem élvezed annyira a szexet, amennyire tehetnéd/lehetne/ szeretnéd.

Hogy ez mit jelent?
Hogy amikor a szex nem olyan, amilyennek az ember szeretné, gyakran még fizikai problémák esetén is, akkor szinte mindig vannak olyan mögöttes gondok, amelyek soha fel sem merültek, olyan kapcsolódások, amelyekre az ember nem is gondolt, hogy bármit is befolyásolhatnak a szexuális életében.

Pontosabban, ugyan igaz, hogy a szex fizikai cselekvés, de csak akkor lesz az a legjobb, ha az ember agya és lelke is benne van, és minden összhangban működik.

A mégkönnyebb megértésért hadd említsek néhány példát.
Mint az a fiatal férfi, aki randevúzott, kapcsolatai voltak nőkkel, de soha nem érzett elégedettséget, mindig úgy érezte, hogy valami nem stimmel.
Amikor együtt dolgoztunk, én kérdeztem, ő válaszolt, rávettem, hogy mélyre menjen önmagában, meglássa ki is ő valójában, ki akar lenni, dolgoztunk stresszpontok, blokkok törlésén, elemeztük a dogmát, amivel kondicionálták, és végül eljött a felismerés és elfogadás, hogy ő homoszexuális.
Önmagává vált, és azóta boldog életet él.

A harmincas évei végén járó intelligens, okos nő, aki azt mondta, hogy a szex ugyan rendben van, de soha nem értette, mi ebben a nagy izgalom, és az évek során kíváncsivá vált, nem hagy-e ki valamit.
De igen, erre jött rá a közös munka során.
Arra volt „programozva”, hogy jó feleség legyen, örüljön annak, amit kap, hogy ne legyenek igényei, ne nyaggassa a férjét többért/kevesebbért/másért.
Milyen boldogan megdöbbentő meglepetés volt számára, amikor végül beszélt a férjével, aki először teljesen ledöbbent azon, amit hallott, de aztán boldog és hajlandó volt a folyamatos kommunikációra és a szexuális életük fellendítésére, ami kölcsönösen kielégítővé alakult, és jobb, mint valaha.

Vagy az a felsővezetőként dolgozó, erős, kedves családapa, egy 40-es éveiben járó férfi, aki egyre többször kezdett szexuális kielégületlenséget érezni.
Az agya sztorikat mesélt neki, de azok ellentmondtak a lelkének, ami ellentmondott annak, amit tanítottak neki, hogy mi is az a szex és hogyan kell csinálni, és nem tudta, hogyan kommunikálja a belső konfliktusát a partnere felé.
A közös munka során megtanulta megengedni magának, hogy a benne feltörő érzéseket hagyja átfolyni magán, hogy nyitott és sebezhető legyen a partnerével való kommunikációban, hogy elmondja neki, hogy milyen dolgok érdeklik, majd miután átbeszélték azt, eljutott odáig, hogy egy új, kölcsönösen kielégítő úton indulhattak el együtt a szexben.

Látod, bár a szex maga egy fizikai aktus, amikor az ember nem ismeri magát jól, nem elégedett magával, amikor az a kis belső hang mást mond, mint az „elvárás”, amikor a szex rutinná válik, amikor hiányzik vagy a legrosszabb esetben nem is létezik a belső hangra hallgatás és a partnerrel/partnerekkel való kommunikáció, amikor az agy, a lélek és a test nincs összhangban, akkor lehetetlen teljes mértékben kielégítő, fantasztikus szexuális életet élni.

Ennek a harmóniának az elérésében segítek, amikor úgy döntesz, hogy velem dolgozol.
Elérni a legönazonosabb, leghitelesebb énedet, és ez által megélni/csinálni/élvezni egy észbontó, teljes mértékben kielégítő, szórakoztató, spontán, jól kommunikált, csodálatos szexuális életet.

Pár gondolat a megbánásról

/in , , , /by

Az elmúlt pár napban (ismét) a gondolataim, mindenem anyum körül forgott, aki közel 3 éve ment el.
Hihetetlen csaj volt.
Intelligens, bölcs, szép, okosan vicces, aki elképesztő érzékkel olvasta az emberek jellemét.
Nagyon olyannak tűnt, aki a saját feltételei szerint éli az életét.
Mindezek ellenére lehet, hogy mégis voltak dolgok, amiket megbánt. Soha nem fogom már megtudni, csak én agyalok, ismerve néhány történetet, családunk csínját-bínját … nem lenne sokkoló, ha így lett volna.
Amit pontosan tudhatok, az az, hogy sok kalandban volt része az életében, és olyan volt, mint senki más, akit valaha ismertem.

És ez a gondolatmenet hozta, hogy elmerengtem egy kicsit a megbánáson.
Ami rádöbbentett, hogy a munkám (coach) során milyen gyakran találkozom olyan kliensekkel, akik megbántak valamit, akik hosszú ideje hordoznak magukban megbánást valamivel kapcsolatban.
Aztán eszembe jutott, amit már régebben hallottam, hogy orvosok, ápolók, gondozók, családtagok számtalan alkalommal voltak tanúi annak, hogy az életük végéhez közeledő, halálos betegségben szenvedők nyitottakká váltak arra, hogy megosszák, hogy mit bántak meg, mit sajnálnak az életükben.

A leggyakrabban hallottak közül néhány:
– bárcsak elég bátrak lettek volna ahhoz, hogy úgy éljék az életüket, ahogyan szerették volna, és ne úgy, ahogy azt mások elvárták tőlük
– bárcsak ne fektettek volna annyi időt a munkába, ne dolgoztak volna annyit
– bárcsak tudták volna, hogyan kell, bárcsak lett volna bátorságuk kimutatni az érzéseiket
– bárcsak jobban ápolták volna a barátságaikat
– bárcsak megengedték volna maguknak a boldogságot, bárcsak többet tettek volna a boldogságukért.

Ez hihetetlenül szomorú!
És szerintem több szempontból is az.

Természetesen a legszomorúbb, hogy vannak, akik életük végéhez értek, és minderre csak akkor döbbentek rá, amikor már nem volt esélyük semmin változtatni.
Aztán szomorú azért, mert vannak, akik úgy élik le az életüket, hogy nem veszik észre, hogy lesznek megbánásaik amikor eljön az ő történetük vége.
Meg azért, mert vannak, akik érzik, hogy valami nincs rendben az életükben, de még nem jöttek rá, hogy mi is az pontosan.
Aztán azok miatt, akik tudják, hogy az lenne a legjobb, ha változnának/változtatnának, de nem merik megtenni; valamilyen okból inkább elfogadják, hogy be vannak ragadva / el vannak akadva.
Meg azok okán, akik megpróbáltak változtatni, de hagyták magukat befolyásolni mások által, és visszaestek a nem kívánt mintákba.

A mai világban nagyon sok segítség (coach, terapeuta, pszichológus, …) áll rendelkezésre azok számára, akik komolyan gondolják, hogy valós önmagukká válnának, hogy autentikus énjükként szeretnének élni és teljes mértékben kiélvezni egy boldog életet.

Abban az esetben, ha úgy érzed, hogy megbánások kezdenek benned kialakulni (vagy már van néhány), akkor bátorságot kívánok neked, hogy felismerd: a te életed a tiéd.
A te történeted te írod.
Minden jogod megvan a világon, hogy olyan legyél, úgy élj és azt csináld, ahogy és amit akarsz.

Van segítség, ha úgy érzed, hogy az támogatná az átfókuszálásodat.
Hidd el, nem kell, nem szükséges egyedül csinálnod.

Azt kívánom neked, hogy ne nevelgess megbánnivalókat az életedben; hogy le tudj fordulni arról az útról, ami ahhoz vezethetne; hogy biztosan tudd, nem lesz több, mint amennyi már esetleg van.

Ami anyumat illeti, remélem nem sok mindent bánt meg; hogy valóban egy klassz életet élt, és hogy bárhol is legyen most, ott megbánások nélkül van.
Hiányzol!

A kalandozó gondolatok varázsa

/in , , , , , /by

A múlt hetet a tenger mellett töltöttem.
Szükségem volt némi levegőváltozásra, egy kis időre, hogy más szemszögből nézhessem a dolgokat, egy kis időre a dolgok és helyzetek át/értékelésére, időre, hogy egyszerűen csak legyek.
Ülni a tengerparton, bámulni a vizet, pont ennyi kell, hogy elmerüljek a gondolataimban.
Tuti, hogy ezzel nem vagyok egyedül.
Természetesen ez bárhol megtörténhet, személyes preferencia, így egyeseknek ez a hely lehet az erdő, másoknak a hegyek, megint másoknak a saját kertjük, és vannak, akiknek  egy kellemes, kádnyi melegvízben ücsörögve a saját fürdőszobájukban. Kinek mi.
A közös pont az, hogy mindenkinek szüksége van ezekre az időkre, mindannyiunknak néha egyedül kell lennünk, hogy teljesen és totálisan elveszhessünk saját elménk és lelkünk rejtett részeinek hálójában.
Néha olyan kérdésekből indulunk ki, amelyek abban a pillanatban foglalkoztatnak bennünket, máskor olyan témák a kiindulópontok, amelyek egy ideje már foglalkoztatnak minket, megint máskor pedig elgondolkodunk valamin, amit valahol hallottunk vagy olvastunk.
Bármi is volt a kiindulási pont, sokszor meg tudjuk lepni magunkat a szabadon csapongó gondolatainkkal.
A következő ilyen alkalomra 18 kérdést hozok neked kiindulási pontnak, próbáld ki, válassz közülük.

Ki tudja mire jössz rá rajtuk keresztül!?!?

Jordan Lejuwaan fogalmazta meg ezeket ( https://highexistence.com/writer/jordan/ ), és használati útmutatóként ezt mondja:
„Elgondolkodtató kérdéseket feltenni magadnak a meditáció egyik formája.
A következő lista olvasása közben ne próbáld erőltetni a választ.
A gondolatébresztő kérdés lényege az, hogy gondolkodásra késztet, erőltetett válaszok nélkül.
Miután elolvastál egy kérdést, hagyd, hogy az elméd spontán választ varázsoljon.
Esetleg kezd egy kis légzésgyakorlattal, vegyél néhány nagy levegőt, hogy a jelen pillanatra irányítsd a figyelmedet.”

1, Ha mondhatnál egy 30 másodperces beszédet az egész világnak, mit mondanál?
2, Ha tudnád, hogy éjfélkor meghalsz, mit csinálnál 23:45-kor?
3, Hogyan TUDSZ bármit is, biztosan?
4, Ha a világ összes pénze a tied lenne, de még mindig kellene valamit dolgoznod, mit csinálnál?
5, Amikor 90 éves leszel, mi lesz a legfontosabb számodra?
6, Mit bántál meg a legjobban eddig életedben?
7, Hogyan alkalmazhatod a megbánásból tanult leckét az életedben MA?
8, Min változtatnál, ha 100%-os bizonyítottsággal azt mondanák, hogy Isten nem létezik? Vagy ha nem hiszel Istenben, akkor azt, hogy igenis létezik?
9, Ha holnap mindent elveszítenél, kinek a karjaiba futnál? Tudja az a személy, hogy mennyit jelent neked?
10, Félsz a haláltól? Ha igen, van rá jó okod?
11, Min változtatnál, ha tudnád, hogy SOHA nem fogsz meghalni?
12, Ha a mennyország kapujában állnál, és Isten megkérdezné tőled, hogy „miért engedjelek be?”, mit mondanál?
13, Mikor leszel elég jó önmagadnak? Van valami töréspont, aminél majd mindent elfogadsz magaddal kapcsolatban?
14, Az ország, ahol élsz, tényleg a legmegfelelőbb hely a számodra?
15, Mit mondanának rólad az emberek a temetéseden?
16, Milyen apró dolgot tudnál tenni, hogy jobbá tedd valaki napját?
17, (Ha hiszel Istenben) megváltozna a kapcsolatod Istennel bármi módon, ha 100%-os bizonyossággal azt mondanák, hogy ő valójában egy nő?
18, Mit gondolsz, mi áll közted, és a teljes boldogság között?

Vég és kezdet, régi és új

/in , , , , , , /by

Egy nem túl könnyű év végéhez közeledünk.
Bármit is hiszel, bárkinek is hiszel, akárhány meg (nem) válaszolt kérdésed van, bármi mellett is döntöttél, akárhány beszélgetésben vettél részt, vagy hallottál, bármennyire is féltél vagy bármennyit is sírtál, bármennyire (nem) törődtél, bárhogy is élted meg ezt az elmúlt évet, azt hiszem, elfáradtál.

Most, hogy itt az ünnepi időszak, fontosnak tartom, hogy emlékeztesd magad: először magaddal kell törődnöd!
Tudod, még a repülőgép biztonsági infójában is azt mondják, hogy először tedd fel a saját oxigénmaszkodat, vagy hogy üres kamrából nem tudsz adni, vagy … érted miről beszélek.

Szóval, ha a karácsony (vagy bármilyen más ünnep) a kedvenced, akkor hajrá, őrülj meg, élvezd ki.
Ha nem, akkor ne kényszerítsd magad, hogy belemerülj.
Ha a főzés, sütés, a nagy lakomák a kedvenceid, akkor csapj bele.
Ha nem, akkor válaszd azt a vajas pirítóst, amit annyira szeretsz.
Ha a családdal és barátokkal szeretnéd tölteni az ünnepeket, akkor tedd azt.
Ha inkább vagy magadban, akkor legyél.

Semmilyen ünnepi tevékenység semelyik ünnep kapcsán sem kötelező!
Tégy úgy, ahogy neked tetszik, vagy legalábbis úgy, ahogy az adott körülményeid között neked a legjobban megfelel.

Továbbá, amikor találkozni fogsz, és időt tölteni családtagokkal, ismerősökkel, általában olyan emberekkel, akikkel amúgy egész évben nem töltesz sok időt együtt, ügyelj arra, hogy óvatosan navigálj a kommunikáció viharos vizein.
A félreértések esélye könnyen az egekbe szökhet.
A nyugodt, kellemes időtöltés érdekében érdemes bizonyos témákat mellőzni.
Vagy legalább ne vonj le elhamarkodott következtetéseket, és ne kezdj vitákba.
Kérdezz, válaszolj érthetően, indokold meg, ha kell.
Senkinek a véleménye sem szent. Csak egy vélemény. És mint ilyen, egyesek helyesnek fogják tartani, míg mások esetleg helytelennek látják.

Készüljünk fel egy viharos év lezárására, amiben voltak igencsak nehéz energiák, fájdalmak, őrült sztorik.

Ígérjük meg magunknak, és tartsuk is be, hogy jövőre jobban fogjuk csinálni.
Hogy többet fogunk hallgatni.
Hogy igyekszünk jobban megérteni.
Hogy nyitottabbak leszünk.
Hogy befogadóbbak leszünk.
Többet fogunk megbocsájtani.
Többet fogunk törődni.
Hogy több együttérzést fogunk tanúsítani.
Hogy még jobban megnyitjuk a szívünket.
Hogy többet fogunk szeretni – magunkat és másokat.

Hogy mindenkit hagyunk létezni.

Vidám Mindent és Egészséges, Boldog Mindiget neked!

Teljesen önmagaddá válni

/in , , , , , , /by

Nők.
Férfiak.
Szerepek.
Szokások.
Megteheted.
Nem teheted.
Megengedett.
Nem megengedett.
Megcsinálod és megdicsérnek érte.
Megcsinálod, és azt mondják, hogy ez nem neked való.
Kellene.
Nem kellene.
Ugyan már csinálod, néhányan mégis azt mondják, nem vagy képes megcsinálni.

Hosszú hajúnak lenni, és szeretni, ha valaki játszik vele; sírni; érzelmeket kimutatni; virágot kapni; leülni a WC-re; táncolni; autószerelőként dolgozni; színeket viselni; ápolni a bőröd; táskát használni; sört főzni; sminkelni; varrni; kötni; édes italokat inni; ölelni; élvezni és jónak lenni a barkácsolásban; ölelve lenni; horgolni; bokszolni; randevúra hívva lenni; manikűröztetni; pedikűröztetni; bókot kapni; szexet kezdeményezni; kézkrémet használni; egy hosszú, kényeztető fürdőt venni; gyertyákat gyújtani; csokoládét kapni; bármilyen okból otthon maradni a gyermekeddel; szivarozni; … a lista végtelen.

Ha azon kapod magad, hogy a felsoroltak bármelyikét kizárólag nőkre, vagy kizárólag férfiakra vonatkoztatod, akkor azt javaslom, komolyan szánj egy kis időt magadra, és gondold át, mi késztet arra, hogy azt hidd, amit hiszel.
Valószínűleg ezt soha nem gondoltad át, csak átvetted, amit a környezeted mondott, projektált, mutatott, nyomott.
Szóval itt az ideje, hogy magad gondolkodj és dönts.

Abban az esetben, ha egyike vagy azoknak, akikre valaha is hatással volt a posztom elején felsorolt ​​kijelentések bármelyike, vagy bármely más hasonló kijelentés, és ezek miatt elcsüggedtél, úgy érezted, hogy lekezeltek, lekicsinyeltek, bántottak, összezavartak, akkor meg kell tanulnod figyelmen kívül hagyni ezeket, és az ezekhez hasonló reakciókat.
Függetlenül attól, hogy ki mondja őket.

Megengedett, hogy önmagad legyél. Sőt, arra bíztatlak, éld meg önmagad teljes verzióját. A te életed a tiéd, hogy te alakítsd.
Amikor rólad van szó, akkor mások csak a véleményüket mondhatják el, amiről dönthetsz úgy, hogy nem hallgatsz rá, de nincs joguk megtagadni, tiltani vagy korlátozni téged a saját választásaidban. Hacsak nem járulsz hozzá.

Egyre többen és többen vannak a világon, akik felismerik, hogy az életnek annyi alakja és formája van, ahányan a Földön vagyunk.
Az embernek nem létezik, és soha nem is létezett két teljesen egyforma változata.
Találd meg a saját bandádat, találd meg a saját őrületedet, válassz támogató környezetet.

Légy tisztábban azzal, ki és hogyan akarsz lenni, engedd meg magadnak, hogy teljes mértékben önmagaddá válj, nyújts be igényt önmagadra, érezz, ahogy érezni szeretnél, valósítsd meg magad olyannak, amilyen lenni szeretnél.

Tanuld meg az élni és élni hagyni művészetét!
Élvezd az életet!

Szex – Kink – Fétis

/in , , , , /by

A témában számos orvosi, tudományos, politikailag korrekt, elemző és hasonló információ, dokumentum áll az érdeklődők rendelkezésére.
Az én célom az, hogy ezeket életszerűbb oldalról világítsam meg.

Hogy miért?
Mert gyakran, amikor valaki ezekről a témákról akar beszélgetni, no de pláne, ha komolyan érdekli is, vagy mi több, benne van valamilyen kinkben vagy fétisben, akkor sokszor azt hallja, hogy ezek ördögtől valóak, rosszak, szemérmetlenek, betegek, vagy valami hasonló címkével illetett dolgok.

Először is, a legfontosabbként, tisztázzuk, hogy ezek a címkék semmi többől nem erednek, mint előítéletekből, butaságból, az ismeretlentől való félelemből, tudatlanságból, féltékenységből, rosszindulatból és ezek bármilyen kombinációjából.

Most, hogy ezt tisztáztuk …

Vannak, akiket egyáltalán nem érdekel a szex, és ez is teljesen rendben van.

Mások számára a szex olyan tevékenység, amely a felnőtt életük része.
Ami sok különböző dolgot jelenthet számunkra, mivel a szex szó egy gyűjtőfogalom.
Alapvetően mindenre ráhúzható, ami szexuális örömet okoz az embernek.
Onnan kezdve, hogy kinek milyen gyakran van rá szüksége. Vannak, akiknek elég a néha, és vannak, akik nem funkcionálnak jól, ha nincs benne részük naponta. És persze bármi, ami a kettő között van.
A csók, az érintés, az ujjazás, az előjáték, az orális kényeztetés, a vaginális és az anális közösülés a szex néhány fő területe.
Vannak, akik alkalmazzák és érdeklődnek ezek valamelyike vagy mindegyike iránt, és nem érdekli őket több, vagy más felfedezése.

Aztán vannak azok, akik kinky-k (perverz lenne a magyar fordítása, de nem használom, mert annyi negatívum ragadt ehhez a szóhoz a magyar nyelvben, hogy már egész más érzetet ad, mint az angol megfelelője) és vannak, akiknek fétiseik vannak.

És akkor először tisztázzuk ezt: minden fétis kink, de nem minden kink fétis.

Miért?

Egyszerűen fogalmazva, mert a kink egy tág fogalom, amely lényegében mindent magában foglal, ami túlmutat a misszionárius pózon.
Tartalmazza az alternatív szexuális érdeklődéseket, preferenciákat, fétiseket, fantáziákat, szerepjátékokat, BDSM-et és így tovább.

A fétis ezzel szemben egy tárgyhoz vagy cselekedethez való szexuális rögzítés, amely nélkül az illető nem tud szexuális kielégülést elérni, és ezek lehetnek olyan dolgok vagy cselekedetek, amelyek eredetileg nem is szexuálisak. Mint például a cipő, a bőr vagy selyem, a fenekelés vagy a partner lábának érintése, csókolása …

Tehát a kink egy lehetőség, a fétis egy muszáj.

Így lehet, hogy ami mondjuk az én kink-em, az a te fétised.

Ahogy szoktam mondani, igazából mindennel kapcsolatban, először magadat kell felfedezned, megtanulnod. Egyedül vagy társsal.
Először önmagadat kell megértened, hogy mi az, amit szeretsz, amit akarsz, amire vágysz, amire szükséged van, mi az, ami megadja neked a kielégülést.

Ezután felfedezheted a partneredet.

Természetesen, ismét, mint mindenhez, ehhez is kommunikáció kell.

És mivel változunk, az érdeklődésünk iránya megváltozhat, így a kommunikációnak folyamatosnak kell lennie.

És végül, függetlenül attól, hogy ki hogyan akar téged lerántani, ki akarja diszkvalifikálni az érzéseidet és szükségleteidet, tudnod kell, jogod van ahhoz, hogy az legyél, aki vagy, úgy érezz ahogy érzel, szükséged legyen arra, amire szükséged van, úgy elégülj ki, ahogy az neked tetszik.

Mindaddig, amíg jogilag nagykorúak között történik, nem a partner akarata ellenére, amíg nem veszélyeztet senkit.

Alapvetően a szexben bármi lehet, amíg biztonságosan, épelméjűen és egyetértésben teszitek.

Élvezz/etek nagyokat!

Érzelmek áramlása

/in , , , , , /by

Értenünk kell a minket körülvevő világot, legyen az munka, üzleti vagy magánélet.
Ha nem értjük, akkor frusztráltak, ingerültek leszünk, értetlenkedünk, és igyekszünk a lehető leghamarabb értésre szert tenni.
A legjobb esetben kérdezünk, kérünk. Értelmezést, más magyarázatot, valami olyasmit, amihez jobban tudunk viszonyulni.
Amikor nem kérdezünk, akkor magunk végezzük el a munkát. Valami fajta kutatást végzünk, mondjuk utána olvasunk a dolognak, vagy megpróbálunk választ/értelmet találni magunkban.

A modern művészet azonban egészen más.
Lehet, de nem muszáj megértenünk a művészt.
Tapasztalataim szerint megengedett, és még bátorított is, hogy a magunk módján értelmezzük a művet.
Egy festményt, egy szobrot, egy zeneművet vagy egy balettet.

Múlt héten lehetőségem volt megnézni egy modern balettelőadást egy tekintélyes európai operaházban.
Őszintén szólva, fogalmam sem volt (most már tudom, utána olvastam), hogy mit akart kifejezni a koreográfus.
Csak annyit tudtam, hogy érzelmek tömkelege futott végig bennem az előadás nézése közben, és azóta is!

A harminc-valahány táncos a színpadon egyszerűen elképesztő volt.
Egyes jeleneteknél közel voltam ahhoz, hogy teljesen meggyőzöttnek érezzem magam, hogy a táncosok nem is emberek, hanem valamiféle földönkívüliek, mivel a mozdulataik mágikusan rendkívüliek voltak.
Elképzelhetetlen, hogy egy „normális” ember azt gondolná, hogy ez fizikailag lehetséges.

Egész este folyamatosan jöttek az érzelmek. Egyik a másik után, a következő ellentétes az előzővel, és én nem bántam, nem akartam megakadályozni, hogy jöjjenek, és nem is harcoltam semelyik ellen sem.

És a legjobb része, szerintem, pontosan ez.
Megengedett bármilyen és minden érzés, az embernek lehet saját „értelmezése” a műalkotásról, és ahhoz senkinek semmi köze nincs.
Dönthetsz úgy, hogy megosztod azt valakivel, de semmilyen kötelezettséged nincs ez ügyben, és nem kell „megvédened” az értelmezésedet, ha esetleg bárkinek a tiedtől eltérő gondolatai lennének.

Amikor modern művészetről van szó, akkor ami számít, az az általa neked szerzett élmény.
Legyen akár inspiráló, szórakoztató, szemet felnyitó, vagy akár bizonyos szempontból felzaklató, mindenképpen gazdagít téged, és nem kell szabályokat betartanod, elvárásokhoz illeszkedned, csak befogadnod a magad módján.

Ugyanúgy, ahogy az életben, a párkapcsolatokban.
Az érzelmeid a tieid, hogy megéld őket, érvényesek, és senkinek sem tartozol magyarázattal, hogy miért és hogyan érzed azt, amit érzel.
A te megélésed, a te műsorod, a te művészeted, a te életed.