A következő lépésem

Közel 6 évvel ezelőtt indítottam el egy Facebook oldalt azzal a szándékkal, hogy megosszam néhány gondolatomat, hogy segítsek gyógyulni, ellazulni, tanulni, előre lépni, vagy egyszerűen csak, hogy „hangosan kimondjak” néhány gondolatot, amit más nem tud, vagy nem mer.
Aztán valamivel több mint egy éve, mivel abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy egyre több emberrel dolgozhattam együtt, ami által folyamatosan és stabilan fejlődtem coach-ként és emberként is; elindítottam ezt a weboldalt, hogy ugyanezt tegyem egy „még inkább én” környezetben, és ide helyeztem át a hangsúlyt.

Ma pedig készen állok a következő lépésre.

Bemutatom YouTube csatornámat: https://www.youtube.com/channel/UCxqlZbNISn405gY9nWY5vRg

A tervek szerint minden héten lesz felváltva egy videó vagy egy blogbejegyzés.
Minden második héten lesz valami új olvasnivaló itt, a köztes héten pedig egy új videó kerül fel a YouTube-ra.

Remélhetőleg továbbra is találsz pozitív bátorítást a tartalmaimban, és amikor eljutsz arra a pontra, felveszed velem a kapcsolatot, hogy dolgozzunk együtt.

Köszönöm a folyamatos támogatást, pozitív visszajelzéseket és biztatást!

Mint mindig, úgy gondolom ez mindannyiunkra igaz: a legjobb még előttünk van.

Egy újabb „nap” ünneplése

… mivel ma van a Nemzetközi Nőnap, ma a nőket, fiatalt és időset, ünneplik a világ nagy részén…

Azokat a nőket, akiket más napokon megszégyenítenek az anyaságukban, megszégyenítik a testük miatt, bántalmazzák verbálisan, lelkileg, fizikailag, megerőszakolják, majd ujjal mutogatnak rájuk, és azt mondják, hogy mert ő akarta … és így tovább.

Vannak más „becses” napok is a naptárban, mint például a Valentin-nap, amikor a szerelmesek ajándékokkal és gesztusokkal mutatják ki szerelmüket partnerüknek, és más napokon, előtte és utána folyamatosan megcsalják, lealacsonyítják, nem értékelik őket.

Vagy van Apák napja, amikor ezeket a férfiakat bámulatos apaságuk miatt emelik piedesztálra. Csak éppen egy nappal azelőtt és azután ignorálva vannak, bírálatot kapnak, hogy hogyan tartják a saját gyereküket, támadják őket, hogy ők a legrosszabbak, amiért engednek/elfogadnak ezt vagy azt a gyerekeiknek/ben.

És a lista folytatható lenne, érted miről beszélek.

Rengeteg ünnepünk, különleges napunk van beírva a naptárba, és hogy megfeleljünk a társadalmi elvárásoknak, mindent megteszünk, hogy megmutassuk, ismerjük ezeket a napokat, azt tesszük, amit elvárnak.

Csak vess egy pillantást valamelyik közösségi média oldalra. Mindenki ott van, és meg/kimutatja az érzéseit és ajándékait.

Mostanra már biztosan érzed, nem én vagyok a legnagyobb rajongója az ilyen „különleges napoknak”.

Az én világomban, ha szerelmes vagy, akkor minden nap szeretsz, ha van anyád/apád és azt gondolod, hogy ők a legjobbak, akkor egész évben így érzed, ha értékeled és tiszteled a nőket, akkor ez így van minden nap … és ha nem, akkor ne jópofizz, hogy „eljátszod a jót” egy napig, hogy a kollégák/szomszédok láthassák.

Ami engem illet, betegesnek és álszentnek érzem, amikor azt látom, hogy a sok piszok, ocsmányság, támadások, kritikák úgy áradnak, mint egy végtelen folyó, csak hogy az év egy napjára megálljanak (többé-kevésbé), hogy megünnepeljenek bizonyos embercsoportokat.

Az én ideális világomban mindannyian gondoskodóak, szeretőek és megengedők lennénk.

Felhagynánk azzal, hogy folyamatosan a kerítésen át mások kertjébe nézzünk, és kéretlen tanácsokat, véleményeket osztogassunk nekik.

Inkább gyakrabban néznénk körül a saját világunkban, néznénk tükörbe, és dolgoznánk azon, hogy szebb, jobb tükörképet láthassunk.

Csak hagyd abba a megfelelést ezeknek, a gyakran csak elképzelt, társadalmi elvárásoknak.

Legyél az a valódi, hiteles, kedves és gondoskodó ember, aki valójában vagy (vagy akivé válni szeretnél) egész évben, egy adott nap különleges címkéjétől függetlenül.

Ünnepelj, ha akarsz, és tudd, hogy nem kell, ha nem akarsz.

Hódítsd meg a világot

Utazás – szerintem az egyik legjobb dolog az emberek, kultúrák, a természet, az élet megismerésére, valamint a rasszizmusról, szexizmusról vagy bármiféle -izmusról alkotott teljesen undorító, ostoba elképzelések tudatlanságának és érvénytelenségének megértésére.

Bárhová mész, valami újat, mást, izgalmasat, lélegzetelállítót, bosszantót, a saját mércéd szerint logikátlant is fogsz tapasztalni.

Találkozni fogsz jó emberekkel és olyanokkal is, akik roppant mód idegesíteni fognak téged.

Ami a szolgáltatásokat illeti, ugyanez érvényes.

Gyakran elképesztő, gondoskodó, átgondolt szolgáltatást fogsz tapasztalni, bár ez eltérhet attól, amit a saját országodban megszoktál.

Ugyanakkor lesznek olyan alkalmak is, amikor viszont egyszerűen elfogadhatatlan lesz.

Egy csokor a személyes, gyakorlati tapasztalataimból:

– pusztán azért, mert ugyanazt a szállodaláncot használod, kíméld meg magad attól a tévhittől, hogy ugyanolyan szintű szolgáltatást fogsz kapni

Több dologban is más lesz, tisztaságban, kommunikációban, akár alapvető működési elvekben is.

– a foglalási weboldalakon található remek értékelés nem garancia arra, hogy nem fogsz csalódni. Ez azonban fordítva is működik!

– a tisztának sokkal több értelmezése van, mint azt valaha is gondoltam

– a kedves és barátságos nem egyenlő a szakemberrel

– a szakember nem feltétlenül kedves és barátságos

– amikor meglátogatsz egy látványosságot, a jegyértékesítő ponton sokszor felkínálnak felminősítést/plusz szolgáltatásokat

Mielőtt bármelyiket elfogadnád, győződj meg arról, hogy az általad beszélt nyelven kínálják-e, különben előfordulhat, hogy magasabb árat fizetsz valamiért, amiből egy szót sem értesz

– ha van rá lehetőséged, próbáld ki a helyi ételeket, de tudd, minden bizonnyal más ízűek lesznek, mint amiket otthon kóstoltál abban a „nemzetiségi” étteremben

– ha autóval utazol, ne feledd, hogy a parkolásnak is vannak eltérő értelmezései

Lehet mélygarázs vagy az épület előtti parkoló, parkolóinas-szolgáltatás vagy ahol helyet találsz a környező utcákban, ingyenes vagy fizethetsz majdnem annyit, amennyit a szállodai szobáért 

– az, hogy egy elegánsnak, előkelőnek mondott bárban vagy, nem jelenti azt, hogy az italodat a megfelelő (klasszikus, elismert szakiskolákban tanított) módon szolgálják fel, de abban biztos lehetsz, hogy drága lesz

Mindez és még sok más.

Ha lelkes utazó vagy, biztos vagyok benne, hogy megvan a saját listád.

Mindezekkel együtt és ellenére azt gondolom, utazz, amikor csak lehetőséged van rá.

Tágítsd tovább a látókörödet, tudj meg minél többet a világról.

Meggyőződésem, hogy a világ jobb hellyé válik az egyre nyitottabb, kalandvágyóbb, együttérzőbb, megértőbb, könnyedebb, szeretetteljesebb emberek által.

Legyél egyike világ jobbítóknak.

Ellenkezés egy pszichológussal

Most olvastam egy interjút egy nagy nevű klinikai pszichológussal, szexuálpszichológussal.

Első olvasásra úgy voltam vele, hogy hú de nagyon nem értek egyet vele.

Aztán beszélgettem róla egy barátommal, és a pontosság kedvéért újraolvastam a cikket.
Minél többet olvastam, annál inkább úgy éreztem, hogy NEM, ez baromság!!!

Persze, magasan képzett és nagyon tapasztalt a szakmájában, de annak alapján, amit olvastam, kíváncsi lettem, milyen partnerei voltak/van és milyen a szexuális élete … vagy akár az is lehet, hogy megint csak egy rossz újságíró összevágott néhány dolgot, és „eladta” hiteles interjúként.

Akárhogy is … az egyik állítás az volt, hogy a nő teljes teste erogén zóna, míg a férfinak csak egy ilyen területe van. Igazán?

Munkám során, és azon kívül is, milliónyi beszélgetést folytattam ügyfelekkel és barátokkal, akik közül senki sem értett volna egyet a fentiekkel.

Nem beszélve azokról a férfiakról, akikkel szexeltem, mindegyiküknél megtapasztaltam, hogy több olyan területük is volt, ahol ha játszadoztam velük, „álló” eredményeket láthattam. Ami pedig engem illet, vannak olyan részei a testemnek, amelyeket akármennyire is kényeztetne a partnerem, soha nem váltana ki belőlem erotikus izgalmat.

A másik dolog, amitől kiakadtam az volt, hogy azt mondta, a pároknak nem kell mindent őszintén megbeszélniük, mert: „Ha valaki őszinte, akkor be akarja bizonyítani az álláspontját, és ez egyenes út a konfliktushoz. Továbbá, – kérdezi – ugyan miről kéne beszélni? Hogy mit kell csinálni? Az olyan lenne, mint egy GPS.”

Na ne!
Először is, az, hogy valaki őszinte, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy igaza is van.

Őszintének lenni azt jelenti, hogy ezt gondolom, ezt jelenti számomra, így látom/érzem/értem, amiről éppen szó van.

Az őszinteség azt jelenti, hogy nem öntöm le cukormázzal a szart, nem teszek/mondok/veszek el/fogadok el semmit csak azért, hogy a másik kedvében járjak, miközben nem értek azzal egyet.

Az őszinteség lehetőséget ad arra, hogy megismerjük egymás valódi lényét, a valódi érzéseit/szükségleteit/kívánságait/elvárásait … és így teret adunk az értelmes KOMMUNIKÁCIÓNAK, nem pedig a konfliktusoknak.

Mit kellene megvitatni? Bármit. Mindent. Akármit.

És igen, ha szexről van szó, mondd el a partnerednek, hogy mit szeretsz és mit nem szeretsz, és tudasd vele, mi működik neked. Ez nem jelenti azt, hogy a szex unalmassá fog válni, hiszen, ha van egy kedvenc úti célod, még a GPS is különböző útvonalakat kínál, amelyek odavezetnek. Így van ez a szexben is. A végső cél valószínűleg adott, de az, ahogyan odajuttatod a párodat, az a kreativitásodon, a lelkesedéseden, szereteteden, törődéseden, a türelmeden, a játékosságodon és természetesen a fizikai képességeiden is múlik.

Szóval kérlek, a saját érdekedben is, a kapcsolatod érdekében is kommunikálj, kommunikálj folyamatosan és kommunikálj őszintén!

Amikor Rómában …

Voltál már valaha Olaszországban? Rómában? Nem? Akkor fogalmad sem lehet, miről beszélek.

Olaszország kötelező. 100%-ig biztos, hogy senki bakancs listájáról sem maradhat le.

A történelem, a művészetek, ételek, borok, a stílus, a „dolce far niente” természetes profizmusa …

Számomra Olaszország egy örök szerelem.

Tavaly (2019), életem legrosszabb 6 hónapja után eljutottam Rómába.

A reptérről kocsival vittek a szállásra. Már az autóban ülve, alig néhány rövid perc után megcsapott egy életérzés.

Fél év után először hirtelen újra éreztem, hogy élek, és minden perccel, mindennel, amit láttam egyre jobban élőnek éreztem magam.

A nyilvánvaló helyeken túl, amelyeket az ember meglátogat, imádtam a szomszédos kis kávézót, ahol megittuk a reggeli kávénkat, a kis butikokat, üzleteket, éttermeket a lenyűgöző belsőépítészeti kialakításaikkal, az embereket, akik könnyedek voltak, mosolygósak, színesek.

Nem volt részletes tervünk az ott tartózkodásunkra, csak sétáltunk, csavarogtunk, tekeregtünk ahogy kedvünk tartotta.

Egyik nap leültünk (néhányan épp távoztak, így volt lehetőségünk) egy étterem apró teraszára ebédelni. Egy vidám, profi pincér, Peppe jelent meg, és segített kiválasztani néhány ínycsiklandó ételt. Hal, tészta szarvasgombával … minden várakozáson felüli volt.

Aztán valamelyik este elmentünk vacsorázni egy olyan helyre, amit a vendéglátónk ajánlott. A kissé kopottasnak tűnő parányi utcácskában, egy átjáró mély boltíve alatt rejtőzködik egy étterem, ami a belépés pillanatától kezdve elvarázsol. A belső kialakítás az, ami azonnal bámulatba ejt, majd a személyzet, majd a művészien prezentált, íz-orgiát kínáló ételek. Hihetetlen, milyen csodálatos étel készült sima brokkoliból. Arról nem is beszélve, hogy a menedzser úgy néz ki, mint a magazinokban mutogatott tökéletes srácok, akik árulják neked a Dolce Vita-t 😉

Amikor lehetőséged nyílik rá, menj, és amikor Rómában vagy, tégy úgy, ahogy a rómaiak! 🙂

Élvezd az életet!