Étteremkritika – igen-nem?

/in , , , /by

Bármiről is legyen szó, attól függően, hogy hol keresünk rá, kit kérdezünk róla, sarkosan ellentétes nézetekkel, véleményekkel, tapasztalatokkal szembesülhetünk.

Egy egyszerű példa erre egy étterem értékelése.
Van egy lehúzó, negatív komment, és ugyanazon a napon egy másik elégedett, pozitív.
Honnan fogod tudni, hogy melyiknek higgy?
Hogyan fogod eldönti, hogy elmész-e abba az étterembe vagy sem?

Teljesen rajtad fog múlni.
A pillanatnyi hangulatodtól, az általános hozzáállásodtól, korábbi tapasztalataidtól, vágyaidtól és szükségleteidtől.
Hogy hogyan?

Például, ha nyűgös vagy, még abban sem biztos, hogy egyáltalán el akarsz-e menni otthonról, ha máskor valamilyen más étteremben volt már valami pocsék tapasztalatod, ha nem vagy olyan éhes, és különben is van más lehetőséged is, mondjuk házhoz rendelés, vagy össze tudsz dobni valamit a konyhádban, akkor nagy valószínűséggel a negatív véleményt fogod meghallani, és nem mész.
Ugyanakkor, ha jó hangulatban vagy, kedved van kimozdulni, korábban nem volt különösebben rossz éttermi tapasztalatod, éhes vagy, nincs más választási lehetőséged, akkor a pozitív értékelésben fogsz megbízni, és odamész.

Teljesen idegenek értékeléseire hagyatkozva, anélkül, hogy tudnád a lehetséges indítékaikat, hogy mennyire valóság alapú az értékelésük, hogy mi befolyásolhatta őket abban, hogy bármit is írjanak, választottál, elhitted az egyiket, és döntöttél.

Bárhogyan is döntöttél, bármi történjen is ezután, nincs jogod a bírálót hibáztatni, nem teheted őt felelőssé.

A tény azonban az, hogyha soha nem mész el abba az étterembe, akkor nem lesz személyes élményed, és így nem lesz jogod egy jól megalapozott vélemény hangoztatására sem.
Ezzel ellentétben, hogyha elmész, akkor személyes tapasztalatot szerzel, és azok alapján kialakíthatod a saját, tényszerű nézetedet.

…és ez bármire és mindenre is vonatkozik az életben!

Ha bármiről van véleményed, amivel kapcsolatban nincs személyes tapasztalatod, és kijelentesz valamit, amiról csak Isten tudja, hogy miért hiszed, hogy az az igazság, és azt buzgón terjeszted, akkor elveszted a hitelességedet.
És pont így mindenki más is, aki így tesz irányodba!

A véleménynyilvánítás emberi jog. Elhinni bármit, bárkinek, az egyéni választás.

Ahhoz, hogy hitelesek legyünk és megbízhatóak maradjunk, jó ötletnek tartom, hogy amikor személyes tapasztalat nélkül, vagy alapos ismeretek nélkül mondunk valamit, akkor a legjobb valami ilyesmivel kezdeni, hogy „bár nincs személyes tapasztalatom …”, „xyz alapján a véleményem …”.

Amikor valaki nem hajlandó nyílt beszélgetésre veled úgy, hogy beszél, kérdez, meghallgat, kíváncsi a nézeteidre, viszont „tényeket”, nézeteket, véleményeket szór rád bármiről, különösen a megjelenéseddel, kapcsolataiddal, szexuális életeddel, tetszéseiddel és nem tetszéseiddel, választásaiddal (főleg, ha nem is kérdezted) kapcsolatban, akkor minden jogod megvan, hogy meg se halld az illetőt.
Jogos önvédelemként ignoráld, és használd a ‘Ctrl+Alt+Del’ kombinációt vele szemben.

Te vagy az egyetlen, aki teljesen tisztában van azzal, hogy te mit miért és miért nem; neked kell saját életed címszereplőjének lenned, nem vagy kevesebb (sem több), mint bárki más, életválasztásaidtól függetlenül.

Ezért amikor bármit döntesz, választasz, teszel vagy sem, légy benne biztos, hogy az a te döntésed, a te 100%-os igened vagy nemed!
És így teljes felelősséget is tudsz vállalni érte.

Teljesen önmagaddá válni

/in , , , , , , /by

Nők.
Férfiak.
Szerepek.
Szokások.
Megteheted.
Nem teheted.
Megengedett.
Nem megengedett.
Megcsinálod és megdicsérnek érte.
Megcsinálod, és azt mondják, hogy ez nem neked való.
Kellene.
Nem kellene.
Ugyan már csinálod, néhányan mégis azt mondják, nem vagy képes megcsinálni.

Hosszú hajúnak lenni, és szeretni, ha valaki játszik vele; sírni; érzelmeket kimutatni; virágot kapni; leülni a WC-re; táncolni; autószerelőként dolgozni; színeket viselni; ápolni a bőröd; táskát használni; sört főzni; sminkelni; varrni; kötni; édes italokat inni; ölelni; élvezni és jónak lenni a barkácsolásban; ölelve lenni; horgolni; bokszolni; randevúra hívva lenni; manikűröztetni; pedikűröztetni; bókot kapni; szexet kezdeményezni; kézkrémet használni; egy hosszú, kényeztető fürdőt venni; gyertyákat gyújtani; csokoládét kapni; bármilyen okból otthon maradni a gyermekeddel; szivarozni; … a lista végtelen.

Ha azon kapod magad, hogy a felsoroltak bármelyikét kizárólag nőkre, vagy kizárólag férfiakra vonatkoztatod, akkor azt javaslom, komolyan szánj egy kis időt magadra, és gondold át, mi késztet arra, hogy azt hidd, amit hiszel.
Valószínűleg ezt soha nem gondoltad át, csak átvetted, amit a környezeted mondott, projektált, mutatott, nyomott.
Szóval itt az ideje, hogy magad gondolkodj és dönts.

Abban az esetben, ha egyike vagy azoknak, akikre valaha is hatással volt a posztom elején felsorolt ​​kijelentések bármelyike, vagy bármely más hasonló kijelentés, és ezek miatt elcsüggedtél, úgy érezted, hogy lekezeltek, lekicsinyeltek, bántottak, összezavartak, akkor meg kell tanulnod figyelmen kívül hagyni ezeket, és az ezekhez hasonló reakciókat.
Függetlenül attól, hogy ki mondja őket.

Megengedett, hogy önmagad legyél. Sőt, arra bíztatlak, éld meg önmagad teljes verzióját. A te életed a tiéd, hogy te alakítsd.
Amikor rólad van szó, akkor mások csak a véleményüket mondhatják el, amiről dönthetsz úgy, hogy nem hallgatsz rá, de nincs joguk megtagadni, tiltani vagy korlátozni téged a saját választásaidban. Hacsak nem járulsz hozzá.

Egyre többen és többen vannak a világon, akik felismerik, hogy az életnek annyi alakja és formája van, ahányan a Földön vagyunk.
Az embernek nem létezik, és soha nem is létezett két teljesen egyforma változata.
Találd meg a saját bandádat, találd meg a saját őrületedet, válassz támogató környezetet.

Légy tisztábban azzal, ki és hogyan akarsz lenni, engedd meg magadnak, hogy teljes mértékben önmagaddá válj, nyújts be igényt önmagadra, érezz, ahogy érezni szeretnél, valósítsd meg magad olyannak, amilyen lenni szeretnél.

Tanuld meg az élni és élni hagyni művészetét!
Élvezd az életet!

Szex – Kink – Fétis

/in , , , , /by

A témában számos orvosi, tudományos, politikailag korrekt, elemző és hasonló információ, dokumentum áll az érdeklődők rendelkezésére.
Az én célom az, hogy ezeket életszerűbb oldalról világítsam meg.

Hogy miért?
Mert gyakran, amikor valaki ezekről a témákról akar beszélgetni, no de pláne, ha komolyan érdekli is, vagy mi több, benne van valamilyen kinkben vagy fétisben, akkor sokszor azt hallja, hogy ezek ördögtől valóak, rosszak, szemérmetlenek, betegek, vagy valami hasonló címkével illetett dolgok.

Először is, a legfontosabbként, tisztázzuk, hogy ezek a címkék semmi többől nem erednek, mint előítéletekből, butaságból, az ismeretlentől való félelemből, tudatlanságból, féltékenységből, rosszindulatból és ezek bármilyen kombinációjából.

Most, hogy ezt tisztáztuk …

Vannak, akiket egyáltalán nem érdekel a szex, és ez is teljesen rendben van.

Mások számára a szex olyan tevékenység, amely a felnőtt életük része.
Ami sok különböző dolgot jelenthet számunkra, mivel a szex szó egy gyűjtőfogalom.
Alapvetően mindenre ráhúzható, ami szexuális örömet okoz az embernek.
Onnan kezdve, hogy kinek milyen gyakran van rá szüksége. Vannak, akiknek elég a néha, és vannak, akik nem funkcionálnak jól, ha nincs benne részük naponta. És persze bármi, ami a kettő között van.
A csók, az érintés, az ujjazás, az előjáték, az orális kényeztetés, a vaginális és az anális közösülés a szex néhány fő területe.
Vannak, akik alkalmazzák és érdeklődnek ezek valamelyike vagy mindegyike iránt, és nem érdekli őket több, vagy más felfedezése.

Aztán vannak azok, akik kinky-k (perverz lenne a magyar fordítása, de nem használom, mert annyi negatívum ragadt ehhez a szóhoz a magyar nyelvben, hogy már egész más érzetet ad, mint az angol megfelelője) és vannak, akiknek fétiseik vannak.

És akkor először tisztázzuk ezt: minden fétis kink, de nem minden kink fétis.

Miért?

Egyszerűen fogalmazva, mert a kink egy tág fogalom, amely lényegében mindent magában foglal, ami túlmutat a misszionárius pózon.
Tartalmazza az alternatív szexuális érdeklődéseket, preferenciákat, fétiseket, fantáziákat, szerepjátékokat, BDSM-et és így tovább.

A fétis ezzel szemben egy tárgyhoz vagy cselekedethez való szexuális rögzítés, amely nélkül az illető nem tud szexuális kielégülést elérni, és ezek lehetnek olyan dolgok vagy cselekedetek, amelyek eredetileg nem is szexuálisak. Mint például a cipő, a bőr vagy selyem, a fenekelés vagy a partner lábának érintése, csókolása …

Tehát a kink egy lehetőség, a fétis egy muszáj.

Így lehet, hogy ami mondjuk az én kink-em, az a te fétised.

Ahogy szoktam mondani, igazából mindennel kapcsolatban, először magadat kell felfedezned, megtanulnod. Egyedül vagy társsal.
Először önmagadat kell megértened, hogy mi az, amit szeretsz, amit akarsz, amire vágysz, amire szükséged van, mi az, ami megadja neked a kielégülést.

Ezután felfedezheted a partneredet.

Természetesen, ismét, mint mindenhez, ehhez is kommunikáció kell.

És mivel változunk, az érdeklődésünk iránya megváltozhat, így a kommunikációnak folyamatosnak kell lennie.

És végül, függetlenül attól, hogy ki hogyan akar téged lerántani, ki akarja diszkvalifikálni az érzéseidet és szükségleteidet, tudnod kell, jogod van ahhoz, hogy az legyél, aki vagy, úgy érezz ahogy érzel, szükséged legyen arra, amire szükséged van, úgy elégülj ki, ahogy az neked tetszik.

Mindaddig, amíg jogilag nagykorúak között történik, nem a partner akarata ellenére, amíg nem veszélyeztet senkit.

Alapvetően a szexben bármi lehet, amíg biztonságosan, épelméjűen és egyetértésben teszitek.

Élvezz/etek nagyokat!

Illúzió – eszköz vagy puszta hazugság

/in , , , /by

Ezt most láttam egy közösségi oldalon:
„Mitől lesz kívánatos, a kívánatos?
Attól, hogy a nő pénzt, időt és fáradságot nem kímélve, sőt sokszor még fájdalmat is elviselve igyekszik a lehető legcsábítóbb módon bemutatni előnyeit, és minimalizálni a hátrányait.
Minden nőnek vannak hátrányai, de a férfinak nem kell tudnia róla. A nők tudják, hogyan kell elterelni a figyelmet a hátrányaikról.
Mivel a férfiakat soha nem érdekli az igazság, nem ez hozza őket lázba, hanem az illúzió, amit látnak.
Az azonban a nőn múlik, milyen látvány tárul a férfiak elé. Az okos nő illúziót kelt.”

NEEEM, ez annyira kibaszott rossz, annyira sok szinten!

Először is, a kívánatos nem olyan, mint a matematika, ahol a 2+2 mindig 4.
Hogy mit tart valaki kívánatosnak, az egy személyes preferencia, ami azt jelenti, hogy ez mindannyiunk számára egyedi.

És miért csak a nőkről beszél?
Nagy hiba azt hinni, hogy a férfiak nem akarnak kívánatosak lenni! De, akarnak.

Természetesen mindannyian szeretnénk a legjobb formánkat mutatni egy első randevún vagy egy különleges alkalomkor, de egy kapcsolat építéséhez, működéséhez és fenntartásához az őszinteség elengedhetetlen.
Az őszinteség pedig azt jelenti, hogy mi, nők és férfiak egyaránt, felvállaljuk a hátrányainkat is.

Arról nem is beszélve, hogy egy „illúziót” – amit én inkább hazugságnak nevezek – lehetetlen folyamatosan, a hét minden napján, 24 órában fenntartani.
Illetve hol lenne a személy ebben az illúzióban? A személy hiteles, valódi, nyers igazságára gondolok.
Mondom: sehol! Rejtett lenne, vagy még rosszabb, még csak fel sem lenne fedezve, nem lenne elismerve. Ez csak amolyan torzszülemény lenne.

Ráadásul ez sértő a férfiakra nézve.
„Soha nem érdekli az igazság”?!? Hogy lehet így általánosítani a férfiakat?
Úgy értem, persze, ha az ember csak egy egyéjszakás kalandra, némi szexuális kielégülésre vágyik, akkor igen, elhiszem, nem kell a teljes igazság, csak egymás legjobbja, ami ünnepi tűzijátékká teszi azt az éjszakát.
De ugye ebben az esetben ez vonatkozna a nőkre ÉS a férfiakra egyaránt!

Azt is érdemes megjegyezni, hogy a férfiak nem egyszerű, buta, agyatlan faszok.
Sajnállak, ha ez az egyetlen típus, akivel valaha (családban, iskolában, munkában, kapcsolatokban stb.) tapasztalatod volt.
A férfiaknak van agyuk, és használják is, így a kezdeti éhség után átlátnának egy ilyen „illúzión”.
Amikor csak szexet akarnak, valószínűleg nem bánják, de ha kapcsolatot keresnek, akkor az is valószínű, hogy kiszállnának és máshol keresnének tovább.
Természetesen, itt érett férfiakról beszélek, nem éhes fiúkról.

Végső pontosításként pedig álljon itt az illúzió szó hivatalos meghatározása:
– egy érzékszervi tapasztalat helytelen vagy félreértelmezett észlelésének esete
– megtévesztő megjelenés vagy benyomás
– hamis elképzelés vagy hiedelem

Szóval kérlek, ne dőlj be ilyen sekélyes „életbölcseleteknek”!
Ez hamis, leegyszerűsítő és bántó.
Használd az eszed, támaszkodj a bölcsességedre és légy önmagad! Teljesen!

A segítségkérésről

/in , , , , /by

Amikor kicsik vagyunk, automatikusan elfogadjuk a szülők, nagyszülők, testvérek segítségét.
Természetesen, hiszen egyetlen csecsemő sem élne túl anélkül, hogy táplálékot, fedelet a feje fölé és védelmet kapna.
Arról nem beszélve, hogy senki sem tanulna semmit az élet csínyjáról-bínjáról, ha a felnőttek nem mutatnák meg, nem tanítanák, nem mondanák el nekik.
Ez mind természetes.

Amikor egy kicsit nagyobbak leszünk, de még mindig a gyerekkorban, átesünk egy olyan szakaszon, amikor nem akarunk segítséget kérni, meg akarjuk mutatni, hogy ezt vagy azt teljesen egyedül is meg tudjuk csinálni.
Büszkén mutatjuk meg, hogy meg tudjuk kötni a cipőfűzőnket, hogy tudunk rajzolni, vagy hogy fel tudunk öltözni.

Ez a szakasz általában párhuzamosan zajlik azzal, hogy még mindig elfogadunk, sőt, kifejezetten kérünk segítséget más dolgokban, amiket még nem tanultunk meg, vagy bizonytalanok vagyunk velük kapcsolatban.

Aztán iskolások leszünk, és ott beindul egy negatív spirál … „ne kérj segítséget, meg tudod csinálni egyedül”, „csináld egyedül”, „ez nem csapatprojekt”, „ne segíts neki, meg kell tanulnia”.
Mindezt azzal a „jó” szándékkal, hogy önálló emberré válj, ne hagyatkozz segítségre, ne zavarj másokat.

Munkakörnyezetbe kerülve ez úgy folytatódik, hogy kigúnyolnak (hogy lehetsz ebben a pozícióban, ha ezt sem tudod), nem kapsz előléptetést (nem vagy elég független), elutasítanak (nem az én dolgom, hogy segítsek neked), amikor segítséget kérsz.

Sajnos sok emberben ez a kondicionálás odáig fajul, hogy félnek segítséget kérni, szégyellik magukat, amikor úgy érzik, hogy jól jönne nekik egy kis segítséget.
Ez az ember életének minden területére hatással lesz, hiszen az agy nem választja el, hogy a munkában nem szabad segítséget kérni, de párkapcsolati helyzetekben lehet.
És így jön létre egy újabb fekete lyuk, amiben az ember beleeshet, és olyan mélyre zuhanhat, hogy évekre, évtizedekre tönkre teheti az életét.

Ahhoz, hogy egészséges, kiegyensúlyozott, boldog életet élhessünk, azzal kell kezdenünk, hogy el kell felejtenünk mindazokat a kondicionálásokat, amelyeket gyerekkorunkban és fiatal felnőttkorunkban kaptunk.

Segítséget kérni, ha bármilyen okból szükségét érzed, az teljesen rendben van, megengedett, a legjobb, amit tehetsz.

Értelmesen segíteni valakinek, amikor annak szüksége van rá, az egy csodálatos érzés.

A segítséget nem szabad senkire ráeröltetni, mivel a segítség csak akkor működik igazán, ha kérik, és őszinte, önzetlen hozzáállással adják.

Ne higgy el mást, a segítség elérhető, a segítség körülötted van.
Gyűjtsd össze a bátorságodat, és kérd!
Add meg magadnak az esélyt a fellélegzésre, a stressz elengedésére, hogy egy külső nézőpontot kaphass, ahonnan tisztán láthatod a helyzetedet és megoldást találhatsz, és így tovább léphess egy jobb, boldogabb, kiegyensúlyozottabb „én” és élet felé.

A következő lépésem

/in , , , , , /by

Közel 6 évvel ezelőtt indítottam el egy Facebook oldalt azzal a szándékkal, hogy megosszam néhány gondolatomat, hogy segítsek gyógyulni, ellazulni, tanulni, előre lépni, vagy egyszerűen csak, hogy „hangosan kimondjak” néhány gondolatot, amit más nem tud, vagy nem mer.
Aztán valamivel több mint egy éve, mivel abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy egyre több emberrel dolgozhattam együtt, ami által folyamatosan és stabilan fejlődtem coach-ként és emberként is; elindítottam ezt a weboldalt, hogy ugyanezt tegyem egy „még inkább én” környezetben, és ide helyeztem át a hangsúlyt.

Ma pedig készen állok a következő lépésre.

Bemutatom YouTube csatornámat: https://www.youtube.com/channel/UCxqlZbNISn405gY9nWY5vRg

A tervek szerint minden héten lesz felváltva egy videó vagy egy blogbejegyzés.
Minden második héten lesz valami új olvasnivaló itt, a köztes héten pedig egy új videó kerül fel a YouTube-ra.

Remélhetőleg továbbra is találsz pozitív bátorítást a tartalmaimban, és amikor eljutsz arra a pontra, felveszed velem a kapcsolatot, hogy dolgozzunk együtt.

Köszönöm a folyamatos támogatást, pozitív visszajelzéseket és biztatást!

Mint mindig, úgy gondolom ez mindannyiunkra igaz: a legjobb még előttünk van.

Címkézés kontra az egyén

/in , , , /by

Az internet általában, azon belül is a közösségi média minden formája, kéretlenül elárasztja az embereket mindenféle „tartalommal”, és bármilyen információt megtalálhatóvá, elérhetővé tesz néhány kattintással.

Alapvetően bármi is érdekel, arról pillanatok alatt találsz egy véleményt/magyarázatot, annak 180 fokos ellentétét, plusz bármit a kettő között.

Ahhoz, hogy mindebben valaki biztonságosan eligazodhasson, önismerettel és önbizalommal kell rendelkeznie, intelligensnek, műveltnek, nyitottnak, kíváncsinak, megértőnek és megengedőnek kell lennie … minimum; így könnyen belátható, hogy miért növekszik olyan gyorsan az „elveszettek”, kétségbeesettek száma. 

Az utóbbi időben azt tapasztalom, hogy a legnagyobb kárt a tanulatlan, képzetlen, felelőtlen, „majd én megmondom a tutit, ami az egyetlen valóság” típusú „influencerek”, „celebek”, „YouTuberek”, „Tik-Tokerek” és hasonlóak okozzák. Sokan közülük alig lépték át, ha, a felnőttkor küszöbét.

A minap felhívott egy barátom, és azt mondta: „Most láttam egy Tik-Tok videót, és abból megtudtam, hogy demiszexuális vagyok, tehát nem vagyok normális”. ‘Mi a fene van?’ volt a reakcióm, felrobbantam.

Szerencsére a barátnőm nem komolyan, inkább poénból osztotta ezt meg velem; ő intelligens, és bármilyen hülyeség/címke sem fogja megváltoztatni a véleményét önmagáról; de basszus, mi a szar folyik itt?!?!?

„Ez nem normális” … „ez egészségtelen” … „ezt kell tenned” … „így kell érezned” … mindezeket és még sok más hasonlót hangoztatnak folyamatosan a fent említett típusú emberek. És sajnos sokan bele esnek ezekbe a csapdákba.

Nem, a Szent Grál nincs a kezemben, nem is vagyok egy mindent tudó, de elég idős vagyok ahhoz, elég tanult, elég sokat látott és elég magabiztos ahhoz, hogy kijelentsem, a legtöbb esetben nincs „egy igaz” módja a létezésnek, a „mit és hogyan kell tenni”-nek.

És ami a szexualitást és a szexet illeti, akkor teljesen tudom és hirdetem, hogy senkinek nincs joga megmondania neked, hogy te ki vagy, hogy hogyan létezz, hogy mi a legjobb neked!

Úgy határozod meg magad, ahogy akarod, és teszed azt, ami neked jó!

Mindaddig, amíg nem bántasz senkit, amíg beleegyező felnőttkorú partnerrel/partnerekkel teszed amit, addig mindenki másnak egyszerűen be kell fognia a száját, és a saját dolgával törődnie.

Az olyan címkék, mint a demiszexuális, aszexuális, szürkeszexuális, alloszexuális és a többi kutatási és orvosi szempontból bizonyára hasznosak, de a mindennapi életben többnyire csak megosztó hatásúak, értetlenség övezi őket és így éket vernek az emberek közé.

Szexelj vagy ne szexelj, légy lágy vagy durva, vagy keverd ezeket, használj vagy ne használj szexjátékokat, csináld egy vagy több nemmel, légy kalandvágyó vagy biztonsági játékos … bármit is csinálsz, az csak olyan legyen, amit akarsz, ami boldoggá tesz, amit élvezel!

Amire nincs szükséged, az bárki jóváhagyása, engedélye vagy címkézése.

Illesd magad címkékkel, ha akarod, de soha ne fogadd el mástól ezt a baromságot.

Ellenkezés egy pszichológussal

/in , , , , /by

Most olvastam egy interjút egy nagy nevű klinikai pszichológussal, szexuálpszichológussal.

Első olvasásra úgy voltam vele, hogy hú de nagyon nem értek egyet vele.

Aztán beszélgettem róla egy barátommal, és a pontosság kedvéért újraolvastam a cikket.
Minél többet olvastam, annál inkább úgy éreztem, hogy NEM, ez baromság!!!

Persze, magasan képzett és nagyon tapasztalt a szakmájában, de annak alapján, amit olvastam, kíváncsi lettem, milyen partnerei voltak/van és milyen a szexuális élete … vagy akár az is lehet, hogy megint csak egy rossz újságíró összevágott néhány dolgot, és „eladta” hiteles interjúként.

Akárhogy is … az egyik állítás az volt, hogy a nő teljes teste erogén zóna, míg a férfinak csak egy ilyen területe van. Igazán?

Munkám során, és azon kívül is, milliónyi beszélgetést folytattam ügyfelekkel és barátokkal, akik közül senki sem értett volna egyet a fentiekkel.

Nem beszélve azokról a férfiakról, akikkel szexeltem, mindegyiküknél megtapasztaltam, hogy több olyan területük is volt, ahol ha játszadoztam velük, „álló” eredményeket láthattam. Ami pedig engem illet, vannak olyan részei a testemnek, amelyeket akármennyire is kényeztetne a partnerem, soha nem váltana ki belőlem erotikus izgalmat.

A másik dolog, amitől kiakadtam az volt, hogy azt mondta, a pároknak nem kell mindent őszintén megbeszélniük, mert: „Ha valaki őszinte, akkor be akarja bizonyítani az álláspontját, és ez egyenes út a konfliktushoz. Továbbá, – kérdezi – ugyan miről kéne beszélni? Hogy mit kell csinálni? Az olyan lenne, mint egy GPS.”

Na ne!
Először is, az, hogy valaki őszinte, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy igaza is van.

Őszintének lenni azt jelenti, hogy ezt gondolom, ezt jelenti számomra, így látom/érzem/értem, amiről éppen szó van.

Az őszinteség azt jelenti, hogy nem öntöm le cukormázzal a szart, nem teszek/mondok/veszek el/fogadok el semmit csak azért, hogy a másik kedvében járjak, miközben nem értek azzal egyet.

Az őszinteség lehetőséget ad arra, hogy megismerjük egymás valódi lényét, a valódi érzéseit/szükségleteit/kívánságait/elvárásait … és így teret adunk az értelmes KOMMUNIKÁCIÓNAK, nem pedig a konfliktusoknak.

Mit kellene megvitatni? Bármit. Mindent. Akármit.

És igen, ha szexről van szó, mondd el a partnerednek, hogy mit szeretsz és mit nem szeretsz, és tudasd vele, mi működik neked. Ez nem jelenti azt, hogy a szex unalmassá fog válni, hiszen, ha van egy kedvenc úti célod, még a GPS is különböző útvonalakat kínál, amelyek odavezetnek. Így van ez a szexben is. A végső cél valószínűleg adott, de az, ahogyan odajuttatod a párodat, az a kreativitásodon, a lelkesedéseden, szereteteden, törődéseden, a türelmeden, a játékosságodon és természetesen a fizikai képességeiden is múlik.

Szóval kérlek, a saját érdekedben is, a kapcsolatod érdekében is kommunikálj, kommunikálj folyamatosan és kommunikálj őszintén!

Mihez tartás végett

/in , /by

Fontos információ:

amennyiben az úgynevezett „hópehely” törzs tagja vagy, aki mindig mindenki és minden nevében megsértődik, mert szinte minden kommunikációt támadásnak képzelsz, akkor kíméld meg magad a fejfájástól, és ne olvass engem.

Köszönöm.

Gondolkodásomban, írásaimban, nézeteimben hajlamos vagyok vitatott nézeteket vallani, határozott, néha akár vulgáris is lenni; azt mondom, amit gondolok, ahogy érzek. Nem kell azon gondolkozni, hogy mi állhat a mögött, amit írok.

Nálam az van, azt kapod, amit látsz.

A politikailag korrektnek címkézett kommunikáció szerintem egyenlő a kerteléssel, sőt néha egyenesen a baromsággal.

Úgy gondolom, hogy ez a jelenség szennyezi a kommunikációnkat, mert eltávolít a tényektől.

Azt is tapasztalom, hogy szuper pajzs lett mindazok számára, akik örömüket lelik a megsértődésben, akiknek nincs jobb dolguk, mint balhézni minden egyes alkalommal, amikor valami olyasmit hallanak, amivel nem tudnak azonosulni, kényelmetlen számukra vele szembenézni, nem értik azt vagy nincs kellő tudásuk róla.

Politikailag korrektnek lenni nem egyenlő az őszinteséggel vagy azzal, hogy az az igaz, és nem politikailag korrektnek lenni nem egyenlő a durvával vagy sértővel.

Amiben én hiszek, az a nyílt, őszinte, egyenes kommunikáció.

Ami azt jelenti, és azt teszi lehetővé, hogy lehet minden résztvevőnek eltérő véleménye, hogy esetleg egyet nem értésben lehetnek, hogy egyetérthessenek abban, hogy nem értenek egyet – és mindez lehetővé teszi a valódi beszélgetéseket, a valódi ötletek ütköztetését, a pro és kontra érvek felsorakoztatását és mindez elvezet egymás valódi megértéséhez.

Csakúgy, mint egy párkapcsolatban és a szexben – ha egy beszélgetés nem teljesen őszinte, sőt olykor nyers, ha nem a valódi szükségletekről és kívánságokról szól, akkor sehová sem vezet, nem jelent semmit, és utat nyit a csalódásokhoz, a visszahúzódáshoz, bezárkózáshoz és szakításhoz.

Szóval én inkább megtartom valódinak és őszintének.