A korlátoltságot elkerülendő

Az internet nagyszerű dolog.
Segítségével kapcsolatot tarthatunk egymással bárhol a világban, néhány perc alatt megtudhatunk bármilyen információt, filmet nézhetünk, zenét hallgathatunk, bekukkanthatunk a világ gyakorlatilag bármely szegletébe, és így tovább.

És pontosan ez a hátránya is.
Néhány perc alatt megtalálhatsz bármilyen információt, és annak a 180 fokban ellentmondó verzióját is.

A könyvek csodálatosak.
Csak ami bennük van, az az író szűrőin át mutatkozik meg.

Sajnos sokan, akik olvasnak valamit az interneten, egy újságban vagy egy könyvben, hallanak dolgokat a hírekben, bizonyos pozíciókban lévő emberektől, kétségek nélkül elhiszik azokat, lényegében mindent névértéken fogadnak el, anélkül, hogy valaha is megkérdőjeleznék, mögé néznének, ellenőriznék a tényeket, vagy csak használnák a józan eszüket.

„Az amerikaiak őszinték és közvetlenek a másokkal való kapcsolattartásban.
A spanyolok nyitottabbak a csevegésre, mint a legtöbb más európai kultúra.
A németek még tréfásan sem ismerik el a hibáikat, és ritkán osztogatnak bókokat.
Az ausztráloknak könnyed, barátságos hozzáállásuk van.
A kínaiak nagyon szerények, és nem szokták nyilvánosan kimutatni érzéseiket.”

A fenti öt állítás mind az internetről származik.

Utazásaim és sokféle nemzetiségű emberrel való találkozásaim okán elmondhatom, hogy igencsak ezeknek ellentmondó tapasztalataim is voltak a fent említett nemzetiségű emberekkel.

Ennek kapcsán említeném meg, hogy nem minden vallásos ember fanatikus; nem minden meleg férfi hord csillogó, flitteres ruhát; nem minden férfi jelent veszélyt a nőkre, gyerekekre; nem minden ateista él értékek nélküli életet; nem minden nő akar gyereket; nem minden idős ember zsémbes; nem minden fiatal felelőtlen; nem minden hajléktalan alkoholista és/vagy drogos; nem minden zsidó gazdag; nem minden fekete bűnöző; nem minden politikus hülye és fogalom nélküli a való világról; … és így tovább.

És itt jön képbe az utazás és a szemtől szembe kommunikáció.

Amikor utazol, akkor a saját szemeddel látsz, a saját füleddel hallasz, tapasztalsz a saját érzékeiddel, agyaddal.
Véleményem szerint mindig ez a legmegbízhatóbb forrás a saját vélemény alkotásához.

Mert láttál fotókat arról a gyönyörű tengerpartról, de nem fogod tudni, míg oda nem mész, hogy az csak száz méter az egész partszakaszból, a többi köves, koszos, elhanyagolt.
Mert azt mondták neked, hogy az a város gyönyörű, nagyon romantikus, de csak amikor odamész, látod, hogy az utcái bokáig vannak szeméttel.
Olvastál egy helyről szóló véleményeket, amelyek a legkevésbé sem voltak lelkesek, azt írták, hogy egyszerű, unalmas hely. Csak amikor odamész, akkor lelhetsz rá a néhány egyedi, rejtett gyöngyszemre, amelyek megérik az idődet és a pénzedet.

Természetesen ez nem csak helyszínekkel működik így.

Pontosan ugyanez vonatkozik az emberekre, kultúrákra, hagyományokra.
Igazából mindenre.
Oké, talán nem annyira a tudományokra.

Azt mondták neked, azt olvastad, hogy „azok” az emberek „rosszak”.
Először is ez egy általánosítás.
Nincsenek nemzetiségek, kisebbségek, bármit hívők, bármilyen hivatást űzők, azonos szexuális érdeklődésű emberek, azonos korosztályúak, azonos neműek … ahol az adott csoport minden egyes embere egyforma lenne.
Még akkor sem, ha az általános narratíva azt sugallja, hogy de.

Ne dőlj be neki.

Lépj ki saját kis buborékodból, beszélj az emberekkel, kérdezz, kapcsolódj és utazz.
Még ha csak a saját országodon belül is, már akkor is szélesebb rálátásod lesz.
100 százalékos bizonyossággal kijelenthetem, hogy lesz néhány „aztaaa” pillanatod.

Általánosságban, mielőtt elfogadnád bárki véleményét bárkiről, bármilyen embercsoportról, szerezz néhány személyes tapasztalatot.
Beszélj néhány olyan emberrel, kérdezz, kommunikálj.

A legkönnyebb és gyakran a legkárosabb az, ha vakon, süketen, eszetlenül elhiszed, amit mások mondanak neked bárkiről vagy bármely embercsoportról.

Különösen azért, mert az ostoba pletykától az elfogult véleményig, a céltudatosan romboló kijelentéstől a kinyilatkoztató saját érdekeit támogatandóig bármi lehet a kiindulási pont

Szóval légy szíves használd az agyadat, a józan paraszti eszedet, szűrd az ilyen „tényeket” a saját tapasztalataid alapján, és alakítsd ki a saját véleményedet.
Légy nyitott és vitákra hajlandó.

Légy kedves, gondoskodó, megengedő, a szeretet legyen az irányadód.
Legyünk részesei egy jobb, biztonságosabb világ kialakításának, mindannyiunk számára.

A kalandozó gondolatok varázsa

A múlt hetet a tenger mellett töltöttem.
Szükségem volt némi levegőváltozásra, egy kis időre, hogy más szemszögből nézhessem a dolgokat, egy kis időre a dolgok és helyzetek át/értékelésére, időre, hogy egyszerűen csak legyek.
Ülni a tengerparton, bámulni a vizet, pont ennyi kell, hogy elmerüljek a gondolataimban.
Tuti, hogy ezzel nem vagyok egyedül.
Természetesen ez bárhol megtörténhet, személyes preferencia, így egyeseknek ez a hely lehet az erdő, másoknak a hegyek, megint másoknak a saját kertjük, és vannak, akiknek  egy kellemes, kádnyi melegvízben ücsörögve a saját fürdőszobájukban. Kinek mi.
A közös pont az, hogy mindenkinek szüksége van ezekre az időkre, mindannyiunknak néha egyedül kell lennünk, hogy teljesen és totálisan elveszhessünk saját elménk és lelkünk rejtett részeinek hálójában.
Néha olyan kérdésekből indulunk ki, amelyek abban a pillanatban foglalkoztatnak bennünket, máskor olyan témák a kiindulópontok, amelyek egy ideje már foglalkoztatnak minket, megint máskor pedig elgondolkodunk valamin, amit valahol hallottunk vagy olvastunk.
Bármi is volt a kiindulási pont, sokszor meg tudjuk lepni magunkat a szabadon csapongó gondolatainkkal.
A következő ilyen alkalomra 18 kérdést hozok neked kiindulási pontnak, próbáld ki, válassz közülük.

Ki tudja mire jössz rá rajtuk keresztül!?!?

Jordan Lejuwaan fogalmazta meg ezeket ( https://highexistence.com/writer/jordan/ ), és használati útmutatóként ezt mondja:
„Elgondolkodtató kérdéseket feltenni magadnak a meditáció egyik formája.
A következő lista olvasása közben ne próbáld erőltetni a választ.
A gondolatébresztő kérdés lényege az, hogy gondolkodásra késztet, erőltetett válaszok nélkül.
Miután elolvastál egy kérdést, hagyd, hogy az elméd spontán választ varázsoljon.
Esetleg kezd egy kis légzésgyakorlattal, vegyél néhány nagy levegőt, hogy a jelen pillanatra irányítsd a figyelmedet.”

1, Ha mondhatnál egy 30 másodperces beszédet az egész világnak, mit mondanál?
2, Ha tudnád, hogy éjfélkor meghalsz, mit csinálnál 23:45-kor?
3, Hogyan TUDSZ bármit is, biztosan?
4, Ha a világ összes pénze a tied lenne, de még mindig kellene valamit dolgoznod, mit csinálnál?
5, Amikor 90 éves leszel, mi lesz a legfontosabb számodra?
6, Mit bántál meg a legjobban eddig életedben?
7, Hogyan alkalmazhatod a megbánásból tanult leckét az életedben MA?
8, Min változtatnál, ha 100%-os bizonyítottsággal azt mondanák, hogy Isten nem létezik? Vagy ha nem hiszel Istenben, akkor azt, hogy igenis létezik?
9, Ha holnap mindent elveszítenél, kinek a karjaiba futnál? Tudja az a személy, hogy mennyit jelent neked?
10, Félsz a haláltól? Ha igen, van rá jó okod?
11, Min változtatnál, ha tudnád, hogy SOHA nem fogsz meghalni?
12, Ha a mennyország kapujában állnál, és Isten megkérdezné tőled, hogy „miért engedjelek be?”, mit mondanál?
13, Mikor leszel elég jó önmagadnak? Van valami töréspont, aminél majd mindent elfogadsz magaddal kapcsolatban?
14, Az ország, ahol élsz, tényleg a legmegfelelőbb hely a számodra?
15, Mit mondanának rólad az emberek a temetéseden?
16, Milyen apró dolgot tudnál tenni, hogy jobbá tedd valaki napját?
17, (Ha hiszel Istenben) megváltozna a kapcsolatod Istennel bármi módon, ha 100%-os bizonyossággal azt mondanák, hogy ő valójában egy nő?
18, Mit gondolsz, mi áll közted, és a teljes boldogság között?

Érzelmek áramlása

Értenünk kell a minket körülvevő világot, legyen az munka, üzleti vagy magánélet.
Ha nem értjük, akkor frusztráltak, ingerültek leszünk, értetlenkedünk, és igyekszünk a lehető leghamarabb értésre szert tenni.
A legjobb esetben kérdezünk, kérünk. Értelmezést, más magyarázatot, valami olyasmit, amihez jobban tudunk viszonyulni.
Amikor nem kérdezünk, akkor magunk végezzük el a munkát. Valami fajta kutatást végzünk, mondjuk utána olvasunk a dolognak, vagy megpróbálunk választ/értelmet találni magunkban.

A modern művészet azonban egészen más.
Lehet, de nem muszáj megértenünk a művészt.
Tapasztalataim szerint megengedett, és még bátorított is, hogy a magunk módján értelmezzük a művet.
Egy festményt, egy szobrot, egy zeneművet vagy egy balettet.

Múlt héten lehetőségem volt megnézni egy modern balettelőadást egy tekintélyes európai operaházban.
Őszintén szólva, fogalmam sem volt (most már tudom, utána olvastam), hogy mit akart kifejezni a koreográfus.
Csak annyit tudtam, hogy érzelmek tömkelege futott végig bennem az előadás nézése közben, és azóta is!

A harminc-valahány táncos a színpadon egyszerűen elképesztő volt.
Egyes jeleneteknél közel voltam ahhoz, hogy teljesen meggyőzöttnek érezzem magam, hogy a táncosok nem is emberek, hanem valamiféle földönkívüliek, mivel a mozdulataik mágikusan rendkívüliek voltak.
Elképzelhetetlen, hogy egy „normális” ember azt gondolná, hogy ez fizikailag lehetséges.

Egész este folyamatosan jöttek az érzelmek. Egyik a másik után, a következő ellentétes az előzővel, és én nem bántam, nem akartam megakadályozni, hogy jöjjenek, és nem is harcoltam semelyik ellen sem.

És a legjobb része, szerintem, pontosan ez.
Megengedett bármilyen és minden érzés, az embernek lehet saját „értelmezése” a műalkotásról, és ahhoz senkinek semmi köze nincs.
Dönthetsz úgy, hogy megosztod azt valakivel, de semmilyen kötelezettséged nincs ez ügyben, és nem kell „megvédened” az értelmezésedet, ha esetleg bárkinek a tiedtől eltérő gondolatai lennének.

Amikor modern művészetről van szó, akkor ami számít, az az általa neked szerzett élmény.
Legyen akár inspiráló, szórakoztató, szemet felnyitó, vagy akár bizonyos szempontból felzaklató, mindenképpen gazdagít téged, és nem kell szabályokat betartanod, elvárásokhoz illeszkedned, csak befogadnod a magad módján.

Ugyanúgy, ahogy az életben, a párkapcsolatokban.
Az érzelmeid a tieid, hogy megéld őket, érvényesek, és senkinek sem tartozol magyarázattal, hogy miért és hogyan érzed azt, amit érzel.
A te megélésed, a te műsorod, a te művészeted, a te életed.

Hódítsd meg a világot

Utazás – szerintem az egyik legjobb dolog az emberek, kultúrák, a természet, az élet megismerésére, valamint a rasszizmusról, szexizmusról vagy bármiféle -izmusról alkotott teljesen undorító, ostoba elképzelések tudatlanságának és érvénytelenségének megértésére.

Bárhová mész, valami újat, mást, izgalmasat, lélegzetelállítót, bosszantót, a saját mércéd szerint logikátlant is fogsz tapasztalni.

Találkozni fogsz jó emberekkel és olyanokkal is, akik roppant mód idegesíteni fognak téged.

Ami a szolgáltatásokat illeti, ugyanez érvényes.

Gyakran elképesztő, gondoskodó, átgondolt szolgáltatást fogsz tapasztalni, bár ez eltérhet attól, amit a saját országodban megszoktál.

Ugyanakkor lesznek olyan alkalmak is, amikor viszont egyszerűen elfogadhatatlan lesz.

Egy csokor a személyes, gyakorlati tapasztalataimból:

– pusztán azért, mert ugyanazt a szállodaláncot használod, kíméld meg magad attól a tévhittől, hogy ugyanolyan szintű szolgáltatást fogsz kapni

Több dologban is más lesz, tisztaságban, kommunikációban, akár alapvető működési elvekben is.

– a foglalási weboldalakon található remek értékelés nem garancia arra, hogy nem fogsz csalódni. Ez azonban fordítva is működik!

– a tisztának sokkal több értelmezése van, mint azt valaha is gondoltam

– a kedves és barátságos nem egyenlő a szakemberrel

– a szakember nem feltétlenül kedves és barátságos

– amikor meglátogatsz egy látványosságot, a jegyértékesítő ponton sokszor felkínálnak felminősítést/plusz szolgáltatásokat

Mielőtt bármelyiket elfogadnád, győződj meg arról, hogy az általad beszélt nyelven kínálják-e, különben előfordulhat, hogy magasabb árat fizetsz valamiért, amiből egy szót sem értesz

– ha van rá lehetőséged, próbáld ki a helyi ételeket, de tudd, minden bizonnyal más ízűek lesznek, mint amiket otthon kóstoltál abban a „nemzetiségi” étteremben

– ha autóval utazol, ne feledd, hogy a parkolásnak is vannak eltérő értelmezései

Lehet mélygarázs vagy az épület előtti parkoló, parkolóinas-szolgáltatás vagy ahol helyet találsz a környező utcákban, ingyenes vagy fizethetsz majdnem annyit, amennyit a szállodai szobáért 

– az, hogy egy elegánsnak, előkelőnek mondott bárban vagy, nem jelenti azt, hogy az italodat a megfelelő (klasszikus, elismert szakiskolákban tanított) módon szolgálják fel, de abban biztos lehetsz, hogy drága lesz

Mindez és még sok más.

Ha lelkes utazó vagy, biztos vagyok benne, hogy megvan a saját listád.

Mindezekkel együtt és ellenére azt gondolom, utazz, amikor csak lehetőséged van rá.

Tágítsd tovább a látókörödet, tudj meg minél többet a világról.

Meggyőződésem, hogy a világ jobb hellyé válik az egyre nyitottabb, kalandvágyóbb, együttérzőbb, megértőbb, könnyedebb, szeretetteljesebb emberek által.

Legyél egyike világ jobbítóknak.

Amikor Rómában …

Voltál már valaha Olaszországban? Rómában? Nem? Akkor fogalmad sem lehet, miről beszélek.

Olaszország kötelező. 100%-ig biztos, hogy senki bakancs listájáról sem maradhat le.

A történelem, a művészetek, ételek, borok, a stílus, a „dolce far niente” természetes profizmusa …

Számomra Olaszország egy örök szerelem.

Tavaly (2019), életem legrosszabb 6 hónapja után eljutottam Rómába.

A reptérről kocsival vittek a szállásra. Már az autóban ülve, alig néhány rövid perc után megcsapott egy életérzés.

Fél év után először hirtelen újra éreztem, hogy élek, és minden perccel, mindennel, amit láttam egyre jobban élőnek éreztem magam.

A nyilvánvaló helyeken túl, amelyeket az ember meglátogat, imádtam a szomszédos kis kávézót, ahol megittuk a reggeli kávénkat, a kis butikokat, üzleteket, éttermeket a lenyűgöző belsőépítészeti kialakításaikkal, az embereket, akik könnyedek voltak, mosolygósak, színesek.

Nem volt részletes tervünk az ott tartózkodásunkra, csak sétáltunk, csavarogtunk, tekeregtünk ahogy kedvünk tartotta.

Egyik nap leültünk (néhányan épp távoztak, így volt lehetőségünk) egy étterem apró teraszára ebédelni. Egy vidám, profi pincér, Peppe jelent meg, és segített kiválasztani néhány ínycsiklandó ételt. Hal, tészta szarvasgombával … minden várakozáson felüli volt.

Aztán valamelyik este elmentünk vacsorázni egy olyan helyre, amit a vendéglátónk ajánlott. A kissé kopottasnak tűnő parányi utcácskában, egy átjáró mély boltíve alatt rejtőzködik egy étterem, ami a belépés pillanatától kezdve elvarázsol. A belső kialakítás az, ami azonnal bámulatba ejt, majd a személyzet, majd a művészien prezentált, íz-orgiát kínáló ételek. Hihetetlen, milyen csodálatos étel készült sima brokkoliból. Arról nem is beszélve, hogy a menedzser úgy néz ki, mint a magazinokban mutogatott tökéletes srácok, akik árulják neked a Dolce Vita-t 😉

Amikor lehetőséged nyílik rá, menj, és amikor Rómában vagy, tégy úgy, ahogy a rómaiak! 🙂

Élvezd az életet!