Csináld, teljes erőbedobással … DE!

Vannak álmaid, céljaid, elképzeléseid, amelyeket szeretnél elérni, megvalósítani?
Év eleje lévén most éppen időszerű erről írni, hiszen sokan gyakran kivárják az új évet, hogy célokat tűzzenek ki, fogadalmakat tegyenek és/vagy felvázoljanak egy utat az álmaik megvalósítása felé.

Mint mindig, igen, tudom, mindannyian különbözőek vagyunk és másként viselkedünk, másként csinálunk, máshogy értelmezünk dolgokat.
Ez egy általános, bárkiben kialakulható érzésről szól, függetlenül attól, hogyan kategorizálod (álom, cél, elhatározás, bármi) az alapjait a magad számára.
Például én nem szeretem/használom a ’gól’ szót, mert valahogy azonnal a sportra asszociálok, és mint ilyen, nekem egyből 50%-os esélyt hordoz magában a kudarcra, arra, hogy nem sikerül.
Álmaim viszont voltak és vannak.

Tehát függetlenül attól, hogy hívod, melyik kategóriába sorolod, gondolom van egy/néhány/több dolog, amit el szeretnél érni/felépíteni/meg akarsz szerezni magadnak ebben az életben.
Abban is biztos vagyok, hogy találkoztál már valamilyen motiváló mondással, mint: ’ne add fel’, ’soha ne add fel’, ’kövesd az álmaidat’, ’már majdnem a célnál vagy’, ’mindjárt eléred az áttörést’, ’mindig hajnal előtt van a legsötétebb’ és hasonlóak.

Ezekkel együtt azt is hallhatjuk, hogy ne legyen B-tervünk, mert az kifogná a szelet az A-tervből, mert ha van, akkor tudjuk, hogy ott egy B-terv, mint egy védőháló, és ennek okán elkényelmesednénk.

A kérdésem az, hogy érezted-e már valaha, hogy csapdába ejtett egy álmod, célod, elhatározásod?
Én már igen.
És elmondhatom, szarnak, ijesztőnek, reménytelennek éreztem, és sokat kivett belőlem, hogy túléljem, hogy tovább lépjek onnan.

Miután az az álmom megszületett, mindent beleadtam, amit csak tudtam, hogy megvalósítsam.
Úgy, ahogy kell, amikor tényleg el akarsz jutni valahova, nagyon el akarsz érni valamit.
Tanultam, rengeteget dolgoztam, sok különböző opciót találtam és számtalan lehetőséget kihasználtam, amelyek összhangban tűnőek voltak az álmom elérésével.
Ezeken túl, mindez rengeteg munkát igényelt magamon, mélyre kellett túrnom, ki kellett ásnom a szarokat, rendezni a gondolataimat, érzéseimet, mint például a korlátozó hiedelmeimet, rossz mintákat és alapvetően abba kellett hagynom önmagam akadályozását.
És az sem elfelejtendő, hogy a fent említettekre baromi sok pénzt költöttem.

Mindeközben folyamatosan skandáltam magamban megerősítéseket, motivációs idézeteket, és kitartottam … mindaddig míg anyagilag tönkrementem, lelkileg kimerültem, érzelmileg összetörtem.

Mi történt? Hogy történt? Miért történt?
Egy percig sem volt B tervem.
Egy percre sem csekkoltam a realitásokat.

Csak egy álmom volt, amivel teljes összhangban éreztem magam, ami magától értetődőnek, a legjobb és az egyetlen útnak tűnt.
Mindezek ellenére eljutottam arra a pontra, hogy kénytelen voltam irányt váltani.
Hatalmas harc volt bennem, hiszen minden sejtem ellene volt, ráadásul valahányszor kényszerítettem magam, hogy döntsek, hogy megteszem ezt a lépést, azonnal belefutottam, láttam, hallottam valami olyasmit, amit jelnek értelmeztem, hogy mégse tegyem.
Egy óriási, fájdalmas, lélekölő felfordulás volt.

Végül el kellett engednem azt a ragaszkodást, más irányba kellett indulnom, ki kellett ásnom magam abból a sötét gödörből, és rá kellett jönnöm (utólag, néhány évvel később), hogy ez volt a legjobb módja annak, hogy minden a legjobban alakuljon.

Most, hogy valakinek valami jót tegyek, azt kell mondanom, erősen javaslom, hogy az álmaid hajszolása, célod elérése, elhatározáshoz való ragaszkodásod kezdetén igenis készíts egy B tervet, írd le és tedd el egy biztonságos helyre, és csak ezután indulj el és koncentrálj álmaid valóra váltására.
Abban az esetben, ha a folyamat során túlléped az ésszerű időhatárokat, vagy a pénzbeli lehetőségeidet, vagy az őrület határára kerülsz, vagy úgy érzed, hogy az érzelmi jólléted veszélyben van, akkor vedd elő a B-terved, és azzal haladj tovább, legalábbis egy időre!

Igaz, mindig jobb megpróbálni és nem elérni, mint meg sem próbálni.
Az is igaz, hogy van második (akár harmadik, negyedik…) esély az életben.

Szóval szerintem jobb, ha van egy B-terved, és szükség esetén arra váltasz, mintsem, hogy egy brutális, kimerítő káoszba, egy szörnyű, fullasztó rémálomba sodord magad.

Légy jó magadhoz!
Ne menjen tönkre a tökéletes álom hajszolásában, ne fulladj bele a gólok elérésért folytatott harcba, hanem időben ébredj rá, hogy a valóság, az élet, úgy ahogy van, mindig jobb, még ha nem is mindig tökéles.