Egy újabb „nap” ünneplése

… mivel ma van a Nemzetközi Nőnap, ma a nőket, fiatalt és időset, ünneplik a világ nagy részén…

Azokat a nőket, akiket más napokon megszégyenítenek az anyaságukban, megszégyenítik a testük miatt, bántalmazzák verbálisan, lelkileg, fizikailag, megerőszakolják, majd ujjal mutogatnak rájuk, és azt mondják, hogy mert ő akarta … és így tovább.

Vannak más „becses” napok is a naptárban, mint például a Valentin-nap, amikor a szerelmesek ajándékokkal és gesztusokkal mutatják ki szerelmüket partnerüknek, és más napokon, előtte és utána folyamatosan megcsalják, lealacsonyítják, nem értékelik őket.

Vagy van Apák napja, amikor ezeket a férfiakat bámulatos apaságuk miatt emelik piedesztálra. Csak éppen egy nappal azelőtt és azután ignorálva vannak, bírálatot kapnak, hogy hogyan tartják a saját gyereküket, támadják őket, hogy ők a legrosszabbak, amiért engednek/elfogadnak ezt vagy azt a gyerekeiknek/ben.

És a lista folytatható lenne, érted miről beszélek.

Rengeteg ünnepünk, különleges napunk van beírva a naptárba, és hogy megfeleljünk a társadalmi elvárásoknak, mindent megteszünk, hogy megmutassuk, ismerjük ezeket a napokat, azt tesszük, amit elvárnak.

Csak vess egy pillantást valamelyik közösségi média oldalra. Mindenki ott van, és meg/kimutatja az érzéseit és ajándékait.

Mostanra már biztosan érzed, nem én vagyok a legnagyobb rajongója az ilyen „különleges napoknak”.

Az én világomban, ha szerelmes vagy, akkor minden nap szeretsz, ha van anyád/apád és azt gondolod, hogy ők a legjobbak, akkor egész évben így érzed, ha értékeled és tiszteled a nőket, akkor ez így van minden nap … és ha nem, akkor ne jópofizz, hogy „eljátszod a jót” egy napig, hogy a kollégák/szomszédok láthassák.

Ami engem illet, betegesnek és álszentnek érzem, amikor azt látom, hogy a sok piszok, ocsmányság, támadások, kritikák úgy áradnak, mint egy végtelen folyó, csak hogy az év egy napjára megálljanak (többé-kevésbé), hogy megünnepeljenek bizonyos embercsoportokat.

Az én ideális világomban mindannyian gondoskodóak, szeretőek és megengedők lennénk.

Felhagynánk azzal, hogy folyamatosan a kerítésen át mások kertjébe nézzünk, és kéretlen tanácsokat, véleményeket osztogassunk nekik.

Inkább gyakrabban néznénk körül a saját világunkban, néznénk tükörbe, és dolgoznánk azon, hogy szebb, jobb tükörképet láthassunk.

Csak hagyd abba a megfelelést ezeknek, a gyakran csak elképzelt, társadalmi elvárásoknak.

Legyél az a valódi, hiteles, kedves és gondoskodó ember, aki valójában vagy (vagy akivé válni szeretnél) egész évben, egy adott nap különleges címkéjétől függetlenül.

Ünnepelj, ha akarsz, és tudd, hogy nem kell, ha nem akarsz.