Érzelmek áramlása

Értenünk kell a minket körülvevő világot, legyen az munka, üzleti vagy magánélet.
Ha nem értjük, akkor frusztráltak, ingerültek leszünk, értetlenkedünk, és igyekszünk a lehető leghamarabb értésre szert tenni.
A legjobb esetben kérdezünk, kérünk. Értelmezést, más magyarázatot, valami olyasmit, amihez jobban tudunk viszonyulni.
Amikor nem kérdezünk, akkor magunk végezzük el a munkát. Valami fajta kutatást végzünk, mondjuk utána olvasunk a dolognak, vagy megpróbálunk választ/értelmet találni magunkban.

A modern művészet azonban egészen más.
Lehet, de nem muszáj megértenünk a művészt.
Tapasztalataim szerint megengedett, és még bátorított is, hogy a magunk módján értelmezzük a művet.
Egy festményt, egy szobrot, egy zeneművet vagy egy balettet.

Múlt héten lehetőségem volt megnézni egy modern balettelőadást egy tekintélyes európai operaházban.
Őszintén szólva, fogalmam sem volt (most már tudom, utána olvastam), hogy mit akart kifejezni a koreográfus.
Csak annyit tudtam, hogy érzelmek tömkelege futott végig bennem az előadás nézése közben, és azóta is!

A harminc-valahány táncos a színpadon egyszerűen elképesztő volt.
Egyes jeleneteknél közel voltam ahhoz, hogy teljesen meggyőzöttnek érezzem magam, hogy a táncosok nem is emberek, hanem valamiféle földönkívüliek, mivel a mozdulataik mágikusan rendkívüliek voltak.
Elképzelhetetlen, hogy egy „normális” ember azt gondolná, hogy ez fizikailag lehetséges.

Egész este folyamatosan jöttek az érzelmek. Egyik a másik után, a következő ellentétes az előzővel, és én nem bántam, nem akartam megakadályozni, hogy jöjjenek, és nem is harcoltam semelyik ellen sem.

És a legjobb része, szerintem, pontosan ez.
Megengedett bármilyen és minden érzés, az embernek lehet saját „értelmezése” a műalkotásról, és ahhoz senkinek semmi köze nincs.
Dönthetsz úgy, hogy megosztod azt valakivel, de semmilyen kötelezettséged nincs ez ügyben, és nem kell „megvédened” az értelmezésedet, ha esetleg bárkinek a tiedtől eltérő gondolatai lennének.

Amikor modern művészetről van szó, akkor ami számít, az az általa neked szerzett élmény.
Legyen akár inspiráló, szórakoztató, szemet felnyitó, vagy akár bizonyos szempontból felzaklató, mindenképpen gazdagít téged, és nem kell szabályokat betartanod, elvárásokhoz illeszkedned, csak befogadnod a magad módján.

Ugyanúgy, ahogy az életben, a párkapcsolatokban.
Az érzelmeid a tieid, hogy megéld őket, érvényesek, és senkinek sem tartozol magyarázattal, hogy miért és hogyan érzed azt, amit érzel.
A te megélésed, a te műsorod, a te művészeted, a te életed.