Filmek kontra valóság

Wow … ez de elbaszott!

Az emberek őrjöngenek, mert egy új filmben egy szexjelenet túl durva lett, egy hatalmon lévő férfit mutat be, aki kihasznál egy nem egészen józan nőt.
A tömeg felhördül, mert egy másik filmben egy kitalált karaktert más bőrszínnel ábrázoltak, mint korábban.
Vannak, akik panaszkodnak, hogy egy filmben egy bűnöző történetét nem pontosan úgy mutatták be, ahogy az a való életben történt.
Egy nő bojkottot indított egy új film ellen, mert az abban mutatott boszorkányságok és varázslatok átjuthatnak a képernyőn, és hatással lehetnek a nézőkre.
Másokat megdöbbentett, hogy mekkora korkülönbség volt a filmekben párokat játszó színészek között.
Meg miért játszik egy hetero homoszexuálist a képernyőn, meg miért fehér és nem színes bőrű ez a karakter, vagy ezek pont fordítva.
Vagy annak a karakternek más testmérettel, hajszínnel kellett volna rendelkeznie, más jelmezt kellett volna viselnie, bármi.
… és ez így megy. Végeláthatatlanul.

Emberek időt, energiát és erőfeszítést fektetnek abba, hogy olyan dolgokat gyűjtsenek össze, amelyeket a FILMEKBEN nem helyeselnek.

Na baszd meg!

A film, definíció szerint, „mozgó képek rögzítése, amelyek egy történetet mesélnek el, és amelyet az emberek képernyőn vagy televízión néznek”.
A történet, definíció szerint, „egy igaz vagy képzelt összefüggő eseménysorozat leírása”.
A forgatókönyv, definíció szerint, egy „filmhez, televíziós műsorhoz vagy más mozgó médiához írt mű, amely a szereplők mozgását, cselekvéseit és párbeszédét fejezi ki. A forgatókönyv a film alaprajza”.
A forgatókönyvíró, definíció szerint, „valaki, aki történeteket ír filmekhez, televíziós műsorokhoz, rádióhoz stb.”.

A filmek kreatív emberek által írt történeteket mutatnak be, akik felhasználhatják a valós események egyes elemeit, vagy az egész történet a saját eredeti ötletük, vagy akár kombinálhatják a kettőt.

Mi több, a filmekben a karaktereket színészek játszák.
A színész, definíció szerint, „valaki, akinek az a munkája, hogy egy karaktert alakítson filmekben vagy színdarabokban”.

Szóval, mit mond nekünk mindez?
Hogy a filmek nem a valóság.
Hogy a színészek olyan emberek, akik munkájuk során bizonyos kreatívan megírt karaktereket formálnak meg.
A színész nem egyenlő a szerepével. Ő egy ember, és a szerepjátszás az ő munkája.
A filmek nem egyenlőek a való élettel.

Fel tudod ezt fogni?!?!

Másrészt azok, akik valamilyen fentebb említett „panaszokkal” támadnak neki egy filmnek, egyszerűen olyan emberek, akiknek nagy valószínűséggel nincs bátorságuk szembenézni saját valóságukkal, saját életük problémáival, akik a „karen” és/vagy a „hópehely” kategóriába tartoznak.

A valódi élet ad nekünk elég problémát, amelyekkel foglalkoznunk kell.
Képzeld el, milyen elképesztő pozitív változást hozhatna, ha ennyi ember mindezt az idejét, energiáját és erőfeszítését olyasmire fordítaná, ami valóban jelentene valamit.
Mint például az emberkereskedelem, a gyermekbántalmazás, a zaklatás, a mindenféle diszkrimináció, szexuális kizsákmányolás, … megszüntetése.

Ó, igen, ezek túl személyesek lehetnek.
Az embernek bele kellene néznie a tükörbe, és látnia a saját hibáit.
És ez a szarság nehéz.
Erre csak az érzelmileg erősek képesek.

Csak azok, akik ránézve a saját életükre, látják, min és hol lehet javítani.
Nem részleteket csipegetnek filmekből.

Csak ők, akik a való életben elmagyarázzák a gyerekeiknek, hogy az osztálytársukat gúnyolni, csak azért, mert bármilyen szinten különböznek, nem helyes.
Nem arra panaszkodnak, hogy x film nem ábrázolja megfelelően ezt a problémát.

Csak ők, akik a való életben megakadályozzák, hogy kollégájuk zaklasson valakit az irodában.
Nem kritizálnak egy színésznőt egy filmben azért, mert több bőrt mutatott, így tehát kérte, hogy ez történjen.

Csak ők, akik a való életben képesek megvédeni valakit nyilvános helyen, ha bármilyen más megjelenése miatt támadják.
Nem azzal viccelnek, hogy abban a filmben az a színész nem is volt valójában meleg.

Csak azok, akiknek van fülük arra, hogy az életükben lévő embereket meghallják, és valamilyen módon segítsenek nekik mentális problémáikban.
Nem azon nevetnek, hogy egy filmbeli karakter mentális problémáktól szenved, és puhapöcsnek nevezik őt.

Csak azok, akik látják és megértik, hogy nőknek és férfiaknak egyaránt lehetnek problémáik, és segítségre szorulhatnak.
Nem azért nézik meg a filmet a gyerekeikkel, hogy azt mondják nekik, hogy ne legyenek egy „gyenge szar”, aki segítségre szorul.

Csak ők, akik képesek a saját tetteikkel szembenézni, és jobban csinálni, amikor, amit csak tudnak.

Az élet állandó változás.
Te is tudsz változni.
Segíthetsz másoknak a változásban.
Célozz jobban, törj magasabbra.
Legyél az az érzelmileg erős ember, aki megtisztítja saját életét és segít másoknak is jobbá válni.

Fejezd be a dolgok összekeverést.
A filmek szórakoztatásra vannak, így nézd őket.
Az élet az igazi, légy benne jelen, hozd ki belőle a legtöbbet és a legjobbat.