Luxus vagy önbecsülés

Egy barátnőm, aki profi fotós https://www.anitamegyesi.com/, a közelmúltban azt mondta: „Ugye tudod, hogy mi, a coach és a fotós, luxusnak számítunk!?“

Egy pillanatra megdöbbentem, ő pedig folytatta:
az embereknek van egyfajta rangsoruk, hogy mit kell kifizetni először, majd másodszor és így tovább.
Általában a megélhetési költségek vannak a lista elején, mint például a bérleti díj, hitel, közüzemi számlák, élelmiszerek, és minden, ami a személyes jóllétre vonatkozik, az a lista alján van, ha egyáltalán rajta van.
Nyilvánvaló tehát, hogy a fotózás és a coaching általában még csak közel sincs ehhez a listához.

Tapasztalatai alátámasztják a „luxus” elméletet, mivel az az általános, hogy az embereknek nincsenek szép, jól elkészített, professzionális fotóik magukról és/vagy családtagjaikról, így amikor jön egy fontos esemény, például esküvői készülődés, egy életrajz összeállítása, temetés szervezése, weboldal indítása, ahol egy remek fotóra lenne szükség, általában bajban vannak.

Ugyanakkor a fotók emlékek, nagyon fontos útjelzők az életben.

Olyannyira, hogy egy katasztrófa (tűz, árvíz, háború, …) esetén az emberek az elsők között próbálják menteni a fotókat, fotóalbumokat.

Mégis luxusként tekintenek a professzionális fotózásra.

Természetesen ez nem jelenti azt, hogy ilyen fotós eseményeknek évente meg kell történniük, de mindenképpen egyetértettünk abban, hogy időről időre nem csak bölcs dolog, de egy csodálatos önfelfedező utazás, és egyben remek móka is.
Mondanom sem kell, azzal a feltétellel, hogy az ember olyan fotóssal dolgozik, akivel egy hullámhosszon vannak, aki érti a témát, támogató és segítő abban, hogy a legjobbat hozza ki az ügyfélből.

Összességében egy nagyszerű professzionális fotózás lehetőséget ad arra, hogy meglepj valakit valami értelmes és maradandó dologgal, hogy profi kinézetet adjon a weboldaladnak, önéletrajzodnak vagy bármilyen online platformon való megjelenésednek, hogy kihozza a „legjobb arcod”, és persze, hogy emlék legyen egy életre.

És akkor – mondta – a coacholás ugyanaz.

Az emberek többsége bár kisebb, nagyobb, kevesebb vagy több problémával küzd, valahogy mégsem vág bele, hogy dolgozzon önmagán.
Ezt – a szellemileg és érzelmileg önmagunkon való munkálkodást – szintén sokan valamiféle procc luxusnak tekintik.

Sajnos egyet kellett értenem Anitával.

A fura azonban az, hogy tapasztalataim szerint azok, akik végre hozzám fordulnak, hogy dolgozzanak valamin, a folyamat közben valamikor azt mondják: „Hűha!” „Ezt már rég meg kellett volna tennem!” „Ez nagyon sokat segít.” „Nagyon szükségem volt erre.” … és így tovább.

Coaching esetén egy olyan személyt találsz magadnak – engem, a coachot –, akinek az ítéletmentes figyelme 100%-ban rád irányul, aki a te melletted lesz;
segít megoldani néhány szarságot, ami már egy ideje foglalkoztat;
segít önmagad jobb megismerésében;
segít, hogy jobban érezd magad;
előrelépésre késztet;
fejlődésre késztet.

Nos, a kérdés az, hogy luxus vagy-e magadnak?

Az emlékeidre luxusként tekintesz?
A jólléted luxus?

Igen, a profi fotózás és a coaching is pénzbe kerül. Talán akár sok pénzbe is.

A kérdés azonban az, hogy ehhez képest mennyibe kerülne az, ha nem lenne fényképes emléked, ha még tovább maradnál abban a posványban, amiben már így is túl rég óta vagy.
Ha folyamatosan elhanyagolod azokat a kérdéseket, amelyek mentálisan, érzelmileg felzaklatnak, kimerítenek, bántanak.
Amikor nem tartod magad elég fontosnak ahhoz, hogy néhány csodálatos fotót készítsenek rólad, hogy tegyél önmagadért.

Kemény igazság, de minden önmagaddal kezdődik.

Ha a professzionális fotózás és a coaching luxus, akkor ez azt jelenti, hogy te is luxus darab vagy, és így megérdemled a luxust.

Foglalj magadnak egy fantasztikus fotózást!
Találj magadnak egy coachot, tedd jobbá az életed!