Nem törődnek velünk …

Mivel még mindig január van, és az energiák csak mostanában fordulnak teljességgel a 2023-as „új lendületbe” (meg mert sok a világból ránk zúduló negatív, szar, lehangoló hír és történés), ezért úgy érzem, egy durvább „segítek rendet tenni magadban” típusú írás kéredzkedik ide.

Kapaszkodj!

Nem érdekel az úgy nevezett nagypolitika, nem érdekel az állítólagosan a világot uraló néhány „sötét lovag”, nem érdekel a világgazdaság … azon a szinten, ahogy a mindenféle, jó pénzért seggnyalóvá avanzsáló média azt nekünk, „átlagembereknek” tálalja.
Nem érdekel, mert egy ideje már tudom, hogy sok minden köszönőviszonyban sincs a valósággal, hogy nagy százalékuk bizonyos érdekek mentén hajlított, hogy az igazat, a teljes igazat, baromi nehéz megtudni, ha egyáltalán valaha lehetséges.

Ebből az első leckét akkor kaptam, amikor még a filmgyártásban dolgoztam.
Tény, az a bulvár kategóriáról volt számomra egy végleges „na ezeknek sem hiszem el egy szavát sem a jövőben” pillanat.

Történt, hogy megjelent egy cikk, amiben egy színészt téptek darabjaira, hogy mit csinált x estével korábban.
A bibi „csak” annyi volt, hogy az a színész azon az ominózus, cikkben leírt estén velünk forgatott, a cikkben megjelölt helyszíntől több száz kilométerre.
Mint kiderült, az a cikk is a színészt lejáratni próbáló kampánynak volt egy darabja.

Itt kezdődött nekem ez a folyamat.

Aztán ez folytatódott, amikor az idegenforgalomban dolgoztam.
Megtudtam, hogy vannak díjak, elismerések, amiket szinte bárki meg tud nyerni, mindez pusztán pénz és „megvesztegetés”, illetve „megvesztegethetőség” kérdése.

Aztán amikor már coach-ként tevékenykedtem, akkor az szúrt szemet, hogy vannak széles körben ismert, magukat coach-nak, motivációs előadónak tituláló emberek, akik szemrebbenés nélkül használnak anyagokat, nyilatkoznak le, mondanak el gondolatokat, csak éppen „elfelejtik” megjelölni, megemlíteni azok eredetét.

Mind a 3 említett kategóriában az „elkövetőknek” ez a mai napig bejön … miattad.
Az átlagember miatt.
Hiszen a bulvár neked ad el; az idegenforgalomban ezek a cégek neked mutogatják a díjaikat, hogy vonzóbbá tegyék magukat számodra; és a „coach-ok” és a „motivációs előadók” is remekül profitálnak belőled az eredetiséget mellőző, lopott, forrás megjelölés nélkül használt anyagaikkal.

Hogy mindez hogyan lehetséges?
Úgy, hogy nem kérdezel, hogy nem nézel utána, csak „elfogyasztod”, amit eléd raknak.

És pontosan ez az, amiért a nagypolitika, a világgazdaság, és a „sötét lovagok”, illetve bárki is, bármit be- és el tud adni a tömegeknek.

No és ez bármennyire is kellemetlenül hangzik, ez veled kezdődik.

Hogy hogyan?
Hát úgy, hogy azt tanították neked, hogy a feljebbvalókat nem lehet megkérdőjelezni.
Hogy az öregeket tisztelni kell.
Hogy x dolog az, amiben hinned kell ahhoz, hogy jó embernek számíts.
Hogy akkor vagy „igazi” férfi, ha a beledet húzva is, de dolgozol, és megteremted az anyagiakat a családodnak és nem mutatod ki az érzéseidet.
Hogy akkor vagy „igazi” nő, ha szülsz, remekül mosol, főzöl, takarítasz és mindenkit magadnál előbbre valónak tartasz.
Nem folytatom, szerintem érzed.

Mindezekkel szemben:
Miért ne lehetne a feljebbvalókat kérdezni? Mikor és hogyan váltak tévedhetetlenné?
Csak azért, mert valaki öreg, azért nem jár tisztelet.
Pár száz, pár ezer kilométerrel arrébb valami más dolgot tartanak a jó ember meghatározójának.
Az „igazi” az nem egy össztársadalmilag behatárolható jelző, hanem csak és kizárólag a partner által adható, így ez a jelző (is) végtelen értelmezésű.

Ahhoz, hogy ne azzal kelljen küzdened naponta, hogy ki mit borít rád, legyen az a média vagy bármelyik közösségi háló, ahhoz gatyába kell rázd magadat, az életedet.
Ahhoz, hogy azt és úgy éld, élhesd meg, amit és ahogy igazából szeretnél, ahhoz első sorban az kell, hogy te ismerd magadat, hogy tudd, hogy te ki vagy, mit akarsz, mik a számodra fontos dolgok, értékek.
És még az is kell, hogy tudd: nem vagyunk egyformák és ez így csodálatos. Tehát neked nem kell semmilyenné válnod, ha azt nem érzed önazonosnak. Akkor teszed a legjobbat magadnak és a világnak, ha önmagad vagy.

Azt meg már ne is kérdezzem, hogy ha a médiában dolgozók szemrebbenés nélkül hazudhatnak, ha cégek megvehetnek maguknak bizonyos elismeréseket, ha az azokat odaítélők korrumpálhatóak, ha coach-ok és motivációs előadók tömegekhez tudnak eljutni plagizált anyagokkal, akkor miért ne hazudnák le a csillagokat is a politikusok, a világgazdaságot irányítók, a „sötét lovagok”?

Nem hiszem, hogy ez a jelenlegi „rend” fentről lefelé valaha is jó irányba változna.
Ellenben igenis hiszem, ha az „átlagemberek” közül egyre többen értjük meg,
hogy mindenkinek joga van a saját életét a saját kedve szerint élni (ameddig azzal másoknak nem okoz semmilyen kárt),
hogy a saját életünk feletti frusztrációinkat nem élhetjük ki másokon,
hogy ha nem eltöröljük, átírjuk a történelmünk bizonyos részeit, hanem szembenézünk velük és tanulunk belőlük,
ha törekszünk arra, hogy semmi olyat ne tegyünk másokkal, amit utálnánk, ha velünk történne,
ha próbálnánk többet segíteni, jobban támogatni egymást,
ha a megengedés, megértés, törődés és szeretet tarolná le a kritikus tömeget,
akkor elérhetjük, hogy ne lehessenek olyanok a politikában, a közösségi hálókon, akik mindezeknek az ellentétjét harsogják a maguk személyes (általában pusztán anyagi) érdekében.

Lehetne ez egy sokkal jobb, élhetőbb, lényegesen harmonikusabb, boldogabb hely, pusztán annyi kell hozzá, hogy ne várjunk a „nagyokra”, mindig valaki másra, hogy ők csináljanak már valamit!?!
Csináljuk mi!
Az „átlagemberek”, a te, meg az én.

UI: 1991-ben és 1995-ben Michael Jackson már megénekelte mindezt … itt lenne az ideje, hogy cselekedjünk …

https://www.youtube.com/watch?v=BWf-eARnf6U

https://www.youtube.com/watch?v=QNJL6nfu__Q