Bejegyzések

A következő lépésem

/in , , , , , /by

Közel 6 évvel ezelőtt indítottam el egy Facebook oldalt azzal a szándékkal, hogy megosszam néhány gondolatomat, hogy segítsek gyógyulni, ellazulni, tanulni, előre lépni, vagy egyszerűen csak, hogy „hangosan kimondjak” néhány gondolatot, amit más nem tud, vagy nem mer.
Aztán valamivel több mint egy éve, mivel abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy egyre több emberrel dolgozhattam együtt, ami által folyamatosan és stabilan fejlődtem coach-ként és emberként is; elindítottam ezt a weboldalt, hogy ugyanezt tegyem egy „még inkább én” környezetben, és ide helyeztem át a hangsúlyt.

Ma pedig készen állok a következő lépésre.

Bemutatom YouTube csatornámat: https://www.youtube.com/channel/UCxqlZbNISn405gY9nWY5vRg

A tervek szerint minden héten lesz felváltva egy videó vagy egy blogbejegyzés.
Minden második héten lesz valami új olvasnivaló itt, a köztes héten pedig egy új videó kerül fel a YouTube-ra.

Remélhetőleg továbbra is találsz pozitív bátorítást a tartalmaimban, és amikor eljutsz arra a pontra, felveszed velem a kapcsolatot, hogy dolgozzunk együtt.

Köszönöm a folyamatos támogatást, pozitív visszajelzéseket és biztatást!

Mint mindig, úgy gondolom ez mindannyiunkra igaz: a legjobb még előttünk van.

Elmélkedés a szakításokról

/in , , , /by

Mindannyiunkkal megtörténik az életünk során. Néhányunkkal többször is.
Néha brutális, néha sima, hol előre látható, hol teljesen váratlan.
Akár 6 hét, 6 hónap vagy 6 év után történik, bárhogy is történik, valaki megsérül benne.

Mint mindig mindennek az életben, itt is két oldala van a történetnek.
Az egyik, hogy a szakítás kezdeményezője vagy, a másik, hogy veled szakítanak.

A váratlan szakítás bármiféle értelmezhető magyarázat nélkül, szerintem a legnehezebb a lehetséges kombinációk közül.
Sokk-ként érkezik, és magadra hagy, hogy megbirkózz vele kapaszkodó nélkül, ami mentén elkezdhetnéd kiásni magad a gödörből.

Oké, amikor a másik csak szó nélkül eltűnik, az még rosszabb.
Az egy magas minősítésű bunkóság.

A szakítások elkerülhetetlen részei az életünknek. Néha ezen az oldalon, néha pedig a másikon leszünk. Ha nem is intim kapcsolatban (van, aki szerencsés és elsőre megtalálja az igaz társát), akkor baráti, családi kapcsolódásban vagy üzleti partnerségben.
A kérdés nem az, hogy megtapasztaljuk-e, hanem az, hogy mikor és hogyan.

Ahhoz, hogy valaki jót tegyen a Karmájának, hogy tisztességes ember legyen, érdemes megfontolni a következőket.
Bár minden szakítás egyedi, akárcsak a kapcsolatok, vannak „szabályok”, amelyeket a legtöbb helyzetben alkalmazni lehet.
Természetesen, ha bármilyen mérgező baromság van folyamatban, nem kell sokat fontolgatni, csak minél hamarabb szállj ki belőle és kerülj minél távolabb tőle.
Minden más esetben először gondolkozz, mérlegeld a probléma súlyosságát, kommunikálj, keresd a módokat a javítható javítására.
Nincs olyan, hogy azonnali tökéletes. A tökéleteshez munka kell. Idő kell hozzá, hajlandóság, nyílt és őszinte kommunikáció, törődés és szeretet.

Amikor a fentiek mind hiábavalónak bizonyulnak, akkor itt az ideje a szakításnak.
Szemtől szembe, személyesen, ne nyilvánosan, civilizáltan, hagyd a jelenet rendezést/őrült drámát, mondd/hallgasd meg a mondanivalót, tartsd magad, majd sétálj el.

Ha ez megtörtént, beszélj valakivel, akiben megbízol (barát, család), engedd, hogy minden érzés átfusson rajtad, ne akadályozd, ne tartsd magadban őket. Amikor a sokk/fájdalom alábbhagy, vedd észre, hogy okkal történt, ez megmutatta a nem összeillőségeteket, és így jobban jártok mind a ketten, ha külön utakat jártok.
Most itt az ideje, hogy magaddal foglalkozz. Minél tovább voltál abban a kapcsolatban, annál valószínűbb, hogy újra rá kell találnod önmagadra, „felfrissítened” az identitásodat, hogy visszatérj a hiteles, valós énedhez.
Élvezd az én- idődet. Ne siettesd magad.
Ne kényszerítsd magad a randevúzásra, mielőtt meg nem emészted a kapcsolatról és a szakításról szóló tanulságokat, mielőtt teljesen meg nem gyógyulnál.

Csak akkor tudsz jól elfogadni és adni, ha stabil, kiegyensúlyozott és nyitott vagy.
A kapcsolódás és a szerelem gyönyörű. Megérdemled a legjobbat.
Soha ne add fel!
Csak tudd: a legjobb még előtted van.

Egy másik utálatos

/in , , , /by

Az elmúlt napokban többször tapasztaltam valamit, ami nagyon zavar.
Semmi pusztító, csak szomorú, elkedvetlenítő és/vagy bosszantó.
De aztán minél többet agyaltam rajta, annál inkább azt gondolom, hogy ez valóban valami nagy és komoly dolog, bár általában csak legyintünk, vállat vonunk és tovább megyünk.

Erről a dologról, általánosságban, sokat beszélnek – most nem megyek bele abba, hogy mit gondolok a hogyanról –, de úgy érzem, a cselekménynek ezt az alfaját figyelmen kívül hagyják.

Ez a dolog a visszaélés (bántalmazás), pontosabban, az idővel való visszaélés.

A bántalmazás gyakran viták, figyelmeztetések, bizonyos tanítások tárgya, hogy mire kell vigyázni, és hogyan lehet a lehető legkorábban felismerni ennek jeleit.
Ezek főként a fizikai, érzelmi, szexuális és néha a szervezeti/intézményi bántalmazásokról/visszaélésekről szólnak.
Nagy szükség van ezekre a beszélgetésekre, mert tudatosítani kell az emberekben, hogyan védhetik meg magukat ezektől, vagy ha már áldozatul estek, akkor hogyan lehet kijönni, felépülni az ilyen tapasztalatokból.
Napjainkban sokféle segítség áll az ezek bármelyikét elszenvedők rendelkezésére, így, ha egyszer felismerik és beismerik maguknak, hogy ez történik velük, lehetőségük van segítséget kérni, és talpra állni, egyszer csak.

De ha valakinek az idejével élnek vissza?
Valaki által, aki minden elfogadható ok nélkül állandóan késik?
Valaki által, aki folyamatosan az utolsó pillanatban mond le programokat, és így rontja el a terveidet?
Vagy ha néhány óra vagy nap elteltével rájössz, hogy a másik indítékai egy beszélgetésben/kapcsolatban, legyen az üzleti vagy magánjellegű, kizárólag önzőek voltak, csak a saját érdekeit és előnyét tartotta szem előtt, de mindezt úgy adta elő, mint egy lehetséges kölcsönösen előnyös kommunikáció?
Természetesen érzelmileg gyorsan túltehetjük magunkat az ilyen baromságokon, mondván, hogy „van ilyen”, nem mindenki az, akinek beállítja magát.

De az igazi dráma itt az, hogy az időt nem lehet visszaszerezni!
Az idő, amit hajlamosak vagyunk magától értetődőnek venni.
Az idő, amit jobban is el lehetett volna tölteni.
Az idő, ami soha nem tér vissza, soha nem élhető újra.
Az idő, ami soha nem vár, soha nem áll meg.

Ha valaki körülötted jelét mutatja ilyen felelőtlen, még ha enyhén is, de sértő viselkedésnek, hívd fel rá a figyelmét.
Lehet, hogy nem is volt tisztában az ilyetén viselkedésének természetével.
Ne húnyj szemet!
Hívd fel rá a figyelmet, amíg „kicsi”, lehet ezzel meg tudod akadályozni, hogy valaki sorozatos/komolyabb bántalmazóvá váljon.

De minden esetre ezzel ellehetetlenítenéd a „nem vettem észre” kifogást.

 

A Cambridge-i angol szótárban a „bántalmazó” meghatározása:
A bántalmazó az, aki egy másik személlyel kegyetlen, erőszakos vagy igazságtalan módon bánik.
Valaki, aki valamit káros vagy erkölcsileg helytelen módon használ.

Bukott angyalok – egy „mi van, ha” koncepció

/in , , /by

Egy nemrégiben zajló beszélgetés során, ahol az életről, kapcsolatokról, szexről, zenéről beszélgettünk, az ember mutatott egy dalt.

A dalban bukott angyalokról énekeltek … ez indított el bennem néhány gondolatot …

Mi van, ha mi – emberek – mindannyian bukott angyalok vagyunk?

Mi van akkor, ha valóban mindannyian Isten gyermekei vagyunk?

Mi van akkor, ha az élet, ahogy mi hívjuk itt a Földön, egy folyamat, amelyen keresztül kell mennünk, hogy tanuljuk?

Mi van, ha a Föld a mennyek iskolája?

Mi van akkor, ha tényleg mindannyian ugyanarról a helyről jövünk és ugyanoda megyünk vissza?

Mi van, ha a lélek valóságos és örök?

Mi van, ha a lelkünk a mi angyali lényünk?

Sokaknak, azt gondolom, ez őrülten hangzik, de tarts ki még egy kicsit, olvass tovább, légyszíves.

Az angyaloknak nincs hierarchiájuk, nincs fajuk, színük, vallásuk, vagyonuk.

Mindenük, amijük van, minden, amik az a szeretet.

Egyenlőnek tekintik egymást.

Tehát, ha ez lenne az igazság, hogy mindannyian (a Földre le-) bukott angyalok vagyunk, ez segítene abban, hogy más megvilágításban lásd magadat és másokat?

Ez segítene megérteni, hogy nem vagy kevesebb, sem több, mint a másik ember?

Ez egy kicsit könnyebbé tenné a körülötted lévő bunkók kezelését, mert akkor ebben a koncepcióban azok csak szerepet játszanak az életedben, hogy haladj a tanulásod útján?

Segítene ez egy kicsit könnyebben megbirkózni a halállal, hiszen ha ez a forgatókönyv az igaz, akkor az azt jelenti, hogy akkor megyünk, amikor a feladat, a tanulás megtörtént, és a lélek visszakerül angyali lényébe?

Igen, tudom, sok „de” jön … az én egyetlen „de”-m viszont az, hogy ha ez bármilyen módon is segít abban, hogy jobb viszonyba kerülj önmagaddal, ha akár csak egy hangyányit is könnyebbé válik hogy megragadd az életet, hogy a szeretetet egy soha véget nem érő forrásnak tekintsd magadban, akkor akár viheted és használhatod is.

Mi van, ha mindannyian bukott angyalok vagyunk, akiknek küldetése van, és mindannyiunkban van némi sötétség és némi világosság, és mi van akkor, ha ezek bármelyikének tagadása a valódi természetünk megtagadását jelenti?

Egy újabb „nap” ünneplése

/in , , , , /by

… mivel ma van a Nemzetközi Nőnap, ma a nőket, fiatalt és időset, ünneplik a világ nagy részén…

Azokat a nőket, akiket más napokon megszégyenítenek az anyaságukban, megszégyenítik a testük miatt, bántalmazzák verbálisan, lelkileg, fizikailag, megerőszakolják, majd ujjal mutogatnak rájuk, és azt mondják, hogy mert ő akarta … és így tovább.

Vannak más „becses” napok is a naptárban, mint például a Valentin-nap, amikor a szerelmesek ajándékokkal és gesztusokkal mutatják ki szerelmüket partnerüknek, és más napokon, előtte és utána folyamatosan megcsalják, lealacsonyítják, nem értékelik őket.

Vagy van Apák napja, amikor ezeket a férfiakat bámulatos apaságuk miatt emelik piedesztálra. Csak éppen egy nappal azelőtt és azután ignorálva vannak, bírálatot kapnak, hogy hogyan tartják a saját gyereküket, támadják őket, hogy ők a legrosszabbak, amiért engednek/elfogadnak ezt vagy azt a gyerekeiknek/ben.

És a lista folytatható lenne, érted miről beszélek.

Rengeteg ünnepünk, különleges napunk van beírva a naptárba, és hogy megfeleljünk a társadalmi elvárásoknak, mindent megteszünk, hogy megmutassuk, ismerjük ezeket a napokat, azt tesszük, amit elvárnak.

Csak vess egy pillantást valamelyik közösségi média oldalra. Mindenki ott van, és meg/kimutatja az érzéseit és ajándékait.

Mostanra már biztosan érzed, nem én vagyok a legnagyobb rajongója az ilyen „különleges napoknak”.

Az én világomban, ha szerelmes vagy, akkor minden nap szeretsz, ha van anyád/apád és azt gondolod, hogy ők a legjobbak, akkor egész évben így érzed, ha értékeled és tiszteled a nőket, akkor ez így van minden nap … és ha nem, akkor ne jópofizz, hogy „eljátszod a jót” egy napig, hogy a kollégák/szomszédok láthassák.

Ami engem illet, betegesnek és álszentnek érzem, amikor azt látom, hogy a sok piszok, ocsmányság, támadások, kritikák úgy áradnak, mint egy végtelen folyó, csak hogy az év egy napjára megálljanak (többé-kevésbé), hogy megünnepeljenek bizonyos embercsoportokat.

Az én ideális világomban mindannyian gondoskodóak, szeretőek és megengedők lennénk.

Felhagynánk azzal, hogy folyamatosan a kerítésen át mások kertjébe nézzünk, és kéretlen tanácsokat, véleményeket osztogassunk nekik.

Inkább gyakrabban néznénk körül a saját világunkban, néznénk tükörbe, és dolgoznánk azon, hogy szebb, jobb tükörképet láthassunk.

Csak hagyd abba a megfelelést ezeknek, a gyakran csak elképzelt, társadalmi elvárásoknak.

Legyél az a valódi, hiteles, kedves és gondoskodó ember, aki valójában vagy (vagy akivé válni szeretnél) egész évben, egy adott nap különleges címkéjétől függetlenül.

Ünnepelj, ha akarsz, és tudd, hogy nem kell, ha nem akarsz.

Arról az „izéről”

/in , , , /by

Bár számtalan láthatatlan izé van körülöttünk, az egyik letarolta a világot a legnagyobb sajtó jelenléttel, jelentős PR-vel és teljes körű marketinggel.

Amit maga után húz ez az egész, az még nyugtalanítóbb.
Mert hogy valójában miről is van szó, hogy teljességében miről szól, azt nagy eséllyel soha nem fogjuk megtudni, de az biztos, hogy eljön az a pont, amikor vége lesz.
Amit magával hozott, az izéségén túl, az viszont sajnos sokkal tovább fog velünk maradni.

Széleskörű és kidolgozott reklámjával hatalmas éket sikerült verni az emberek közé.
Elkezdték egymást „hívőknek” és „tagadóknak” bélyegezni.
Nyiss meg bármilyen közösségi médiát, kezdj bármilyen beszélgetést, legyél bárhol, kapcsolódj bárkihez, körülbelül 2 perc múlva ez lesz a téma, és elkezdődnek a viták.
Gyakran hevesek és sokszor kicsinyes módon.
Arról, hogy valódi-e vagy sem, halálos-e vagy sem, viseljünk-e maszkot vagy sem, jó megoldás-e a karantén vagy sem …
… miközben úgy tűnik, az emberek nem veszik észre, hogy kiszorultak saját életükből, belerángatták egy pocsék „szappanoperába”, ahol úgy tesznek, mintha a világ megállítható lenne.
Nem az. Nem fog. A Föld forog és az élet megy tovább. Függetlenül mindentől.

Az izé köröli őrület olyan hangos lett, ami hangosabban kiabál, mint sok tény, mint hogy

– a családon belüli erőszakos esetek száma rohamosan nő
– az egészségügyi ellátórendszerek szétesnek, és emberek az izétől teljesen független betegségekben halnak meg
– milliók veszítették el az állásukat, vállalkozásaikat
– az oktatás szétzilálódott és sok esetben leállt
– a mentális egészséggel kapcsolatos problémák riasztóan magasak … és a lista folytatható.

Időközben az elsöprő kampány miatt az emberek megvakultak, és nem veszik észre, hogy elvették tőlük választási lehetőségeiket, méltóságukat, szabadságukat, életüket.

Ha ujjal mutogatsz, vitatkozol, vádolsz egy másik személyt, az nem fog segíteni az ijesztően jól elültetett félelmeiden.
Ettől nem fogod jobban, könnyebben érezni magad, hanem inkább éppen az ellenkezője fog történni.

Amiben hiszek, az az, hogy most tényleg ott kell lennünk egymásnak.
Az együttérzés, a törődés és a szeretet azok az eszközök, amelyeket használnunk kell.

 

Bár a felszínen nincs más, mint az izé, alatta az élet továbbra is ad kihívásokat mindannyiunk számára.
Vannak fizikai és anyagi veszteségek, szívfájdalmak, fájdalmak, valamint csodálatos, boldog pillanatok, új kezdetek.
Az élet nem állt meg. Folyamatban van, történik, nem vár senkire, semmire.

Mielőtt belevágnál a következő keserű vitába, gondolkozz!
Tény és egyetemes törvény, hogy minél többet beszélünk, gondolunk, foglalkozunk bármilyen ötlettel, gondolattal vagy történettel, az annál inkább jelen lesz az életünkben.
Így bár ez egy hatalmas, sötét felhő mindannyiunk felett, csak tegyünk erőfeszítéseket, hogy jobban érezzük magunkat, jobban csináljunk dolgokat, hogy jobbak legyünk.

Ne a vírus legyél, hanem a gyógyír!

Címkézés kontra az egyén

/in , , , /by

Az internet általában, azon belül is a közösségi média minden formája, kéretlenül elárasztja az embereket mindenféle „tartalommal”, és bármilyen információt megtalálhatóvá, elérhetővé tesz néhány kattintással.

Alapvetően bármi is érdekel, arról pillanatok alatt találsz egy véleményt/magyarázatot, annak 180 fokos ellentétét, plusz bármit a kettő között.

Ahhoz, hogy mindebben valaki biztonságosan eligazodhasson, önismerettel és önbizalommal kell rendelkeznie, intelligensnek, műveltnek, nyitottnak, kíváncsinak, megértőnek és megengedőnek kell lennie … minimum; így könnyen belátható, hogy miért növekszik olyan gyorsan az „elveszettek”, kétségbeesettek száma. 

Az utóbbi időben azt tapasztalom, hogy a legnagyobb kárt a tanulatlan, képzetlen, felelőtlen, „majd én megmondom a tutit, ami az egyetlen valóság” típusú „influencerek”, „celebek”, „YouTuberek”, „Tik-Tokerek” és hasonlóak okozzák. Sokan közülük alig lépték át, ha, a felnőttkor küszöbét.

A minap felhívott egy barátom, és azt mondta: „Most láttam egy Tik-Tok videót, és abból megtudtam, hogy demiszexuális vagyok, tehát nem vagyok normális”. ‘Mi a fene van?’ volt a reakcióm, felrobbantam.

Szerencsére a barátnőm nem komolyan, inkább poénból osztotta ezt meg velem; ő intelligens, és bármilyen hülyeség/címke sem fogja megváltoztatni a véleményét önmagáról; de basszus, mi a szar folyik itt?!?!?

„Ez nem normális” … „ez egészségtelen” … „ezt kell tenned” … „így kell érezned” … mindezeket és még sok más hasonlót hangoztatnak folyamatosan a fent említett típusú emberek. És sajnos sokan bele esnek ezekbe a csapdákba.

Nem, a Szent Grál nincs a kezemben, nem is vagyok egy mindent tudó, de elég idős vagyok ahhoz, elég tanult, elég sokat látott és elég magabiztos ahhoz, hogy kijelentsem, a legtöbb esetben nincs „egy igaz” módja a létezésnek, a „mit és hogyan kell tenni”-nek.

És ami a szexualitást és a szexet illeti, akkor teljesen tudom és hirdetem, hogy senkinek nincs joga megmondania neked, hogy te ki vagy, hogy hogyan létezz, hogy mi a legjobb neked!

Úgy határozod meg magad, ahogy akarod, és teszed azt, ami neked jó!

Mindaddig, amíg nem bántasz senkit, amíg beleegyező felnőttkorú partnerrel/partnerekkel teszed amit, addig mindenki másnak egyszerűen be kell fognia a száját, és a saját dolgával törődnie.

Az olyan címkék, mint a demiszexuális, aszexuális, szürkeszexuális, alloszexuális és a többi kutatási és orvosi szempontból bizonyára hasznosak, de a mindennapi életben többnyire csak megosztó hatásúak, értetlenség övezi őket és így éket vernek az emberek közé.

Szexelj vagy ne szexelj, légy lágy vagy durva, vagy keverd ezeket, használj vagy ne használj szexjátékokat, csináld egy vagy több nemmel, légy kalandvágyó vagy biztonsági játékos … bármit is csinálsz, az csak olyan legyen, amit akarsz, ami boldoggá tesz, amit élvezel!

Amire nincs szükséged, az bárki jóváhagyása, engedélye vagy címkézése.

Illesd magad címkékkel, ha akarod, de soha ne fogadd el mástól ezt a baromságot.

Az idő körüli vita

/in , , , /by

Hányszor hallottad már, „van időd” vagy hogy „ráérsz”, és biztos vagyok benne, hogy hallottad azt is, amit Buddha mondott: „A legnagyobb hiba az, hogy azt hiszed, van időd”.

Személy szerint úgy gondolom, hogy az emberek egyik legnagyobb hibája az életben, hogy hátra dőlnek, és elhiszik a délibábot, hogy van idejük.

Milyen gyakran fordul elő veled, hogy azt gondolod „majd később megcsinálom”, „majd talán máskor”, „majd később hívom/beszélek/találkozom vele/meglátogatom” … de aztán rájössz, hogy a lehetőség elszállt, azt a helyet bezárták, az az ember végleg elment …

Tudomásul vetted, hagytad, hogy elillanjon, észre sem vetted, magától értetődőnek vetted … és ez az emberek túlnyomó többségének részévé tesz, akik nem veszik észre az idő komolyságát, amíg valami megváltoztathatatlan, valami (általában) tragikus nem történik.

Gondolom mindezt már hallottad, mindezeket túl vagy.

És biztos vagyok abban is, hogy hallottad a megoldást is. Itt csak emlékeztetlek rá.
Ez nem boszorkányság, elég egyszerű.

Valójában, bár mi, emberek az időt 3 részre osztjuk – múlt, jelen, jövő –, csak a jelennel való kapcsolatodra kell koncentrálnod.

Az az, ami számít.

Csak az számít.

A múlt elmúlt, nem lehet megváltoztatni; a jövő még nincs itt, nem ismerheted.

Hacsak nem értetted ezt már meg, hacsak nem ragadtad már meg, akkor arra bíztatlak, hogy először ezt a kapcsolatot gyógyítsd meg, minden más kapcsolatod előtt.

Miután barátok lettetek, elfogadtad az idő kiszámítható múlását és rájöttél, hogy mit is jelent valójában a most, akkor az életed áramlásba kerül (a flow-ba), megérkezel a mába, onnantól kezdve egész életedet a jelenben tudod élni, értékelni fogod és a legtöbbet fogod kihozni belőle.

Shakespeare gyönyörűen összefoglalta, mikor azt írta: „Az idő nagyon lassú azoknak, akik akarnak, nagyon gyors azoknak, akik félnek, nagyon hosszú a szomorúaknak és nagyon rövid az ünneplőknek, de azoknak, akik szeretnek, örök”.

Az idő az élet megbízható része. Mindig ott van, mindig ugyanaz, soha nem ítélkezik, soha nem tesz kivételt.

Te vagy az, az egyén, aki vagy megbarátkozol vele, vagy ellenségként kezeled.

Mindez a fejedben, a gondolataidban, az érzéseidben van.

És ez nagyszerű hír, mert hacsak már te és az idő nem vagytok a legjobb barátok, minden a hatalmadban van, hogy jobbá tedd ezt a kapcsolatot!

Élvezd ki az idődet!

Ellenkezés egy pszichológussal

/in , , , , /by

Most olvastam egy interjút egy nagy nevű klinikai pszichológussal, szexuálpszichológussal.

Első olvasásra úgy voltam vele, hogy hú de nagyon nem értek egyet vele.

Aztán beszélgettem róla egy barátommal, és a pontosság kedvéért újraolvastam a cikket.
Minél többet olvastam, annál inkább úgy éreztem, hogy NEM, ez baromság!!!

Persze, magasan képzett és nagyon tapasztalt a szakmájában, de annak alapján, amit olvastam, kíváncsi lettem, milyen partnerei voltak/van és milyen a szexuális élete … vagy akár az is lehet, hogy megint csak egy rossz újságíró összevágott néhány dolgot, és „eladta” hiteles interjúként.

Akárhogy is … az egyik állítás az volt, hogy a nő teljes teste erogén zóna, míg a férfinak csak egy ilyen területe van. Igazán?

Munkám során, és azon kívül is, milliónyi beszélgetést folytattam ügyfelekkel és barátokkal, akik közül senki sem értett volna egyet a fentiekkel.

Nem beszélve azokról a férfiakról, akikkel szexeltem, mindegyiküknél megtapasztaltam, hogy több olyan területük is volt, ahol ha játszadoztam velük, „álló” eredményeket láthattam. Ami pedig engem illet, vannak olyan részei a testemnek, amelyeket akármennyire is kényeztetne a partnerem, soha nem váltana ki belőlem erotikus izgalmat.

A másik dolog, amitől kiakadtam az volt, hogy azt mondta, a pároknak nem kell mindent őszintén megbeszélniük, mert: „Ha valaki őszinte, akkor be akarja bizonyítani az álláspontját, és ez egyenes út a konfliktushoz. Továbbá, – kérdezi – ugyan miről kéne beszélni? Hogy mit kell csinálni? Az olyan lenne, mint egy GPS.”

Na ne!
Először is, az, hogy valaki őszinte, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy igaza is van.

Őszintének lenni azt jelenti, hogy ezt gondolom, ezt jelenti számomra, így látom/érzem/értem, amiről éppen szó van.

Az őszinteség azt jelenti, hogy nem öntöm le cukormázzal a szart, nem teszek/mondok/veszek el/fogadok el semmit csak azért, hogy a másik kedvében járjak, miközben nem értek azzal egyet.

Az őszinteség lehetőséget ad arra, hogy megismerjük egymás valódi lényét, a valódi érzéseit/szükségleteit/kívánságait/elvárásait … és így teret adunk az értelmes KOMMUNIKÁCIÓNAK, nem pedig a konfliktusoknak.

Mit kellene megvitatni? Bármit. Mindent. Akármit.

És igen, ha szexről van szó, mondd el a partnerednek, hogy mit szeretsz és mit nem szeretsz, és tudasd vele, mi működik neked. Ez nem jelenti azt, hogy a szex unalmassá fog válni, hiszen, ha van egy kedvenc úti célod, még a GPS is különböző útvonalakat kínál, amelyek odavezetnek. Így van ez a szexben is. A végső cél valószínűleg adott, de az, ahogyan odajuttatod a párodat, az a kreativitásodon, a lelkesedéseden, szereteteden, törődéseden, a türelmeden, a játékosságodon és természetesen a fizikai képességeiden is múlik.

Szóval kérlek, a saját érdekedben is, a kapcsolatod érdekében is kommunikálj, kommunikálj folyamatosan és kommunikálj őszintén!

A gyűlölet köre

/in , , /by

Komolyan? A XXI. században még mindig itt tartunk?

Bár képesek vagyunk embereket küldeni az űrbe, szó szerint bármit ki tudunk nyomtatni 3D-ben, egyetlen gombnyomással kapcsolatba léphetünk egymással szerte a Földön … továbbra is ott vagyunk, hogy mert nem tudsz megbirkózni a tyúkszaros életeddel, nincs erőd, hogy magadat fejleszd, javítsd, ezért mások ellen fordulsz és gyűlölködsz? Tényleg???

A fehér utálja a színest. A színes utálja a fehéret.

A hetero utálja a meleget. A meleg utálja a heterot.

A vallásos gyűlöli az ateistát. Az ateista gyűlöli a vallásost.

A vegán utálja a húsevőt. A húsevő utálja a vegánt.

A karcsú utálja a kövéret. A kövér utálja a karcsút.

A diplomás utálja a tanulatlant. A tanulatlan utálja a diplomást.

Ez a lista baromira végtelen!!!

Bárkivel előfordulhat, hogy gusztustalanul beszélnek róla, megfélemlíti, gyűlöli valaki. Mindannyian alanyai lehetünk ennek.

Látod a mintát? Gyűlölsz valakit, valaki gyűlöl téged … és ez így megy körbe-körbe.

VAGY dönthetsz úgy, hogy megtöröd a kört, és abbahagyod a gyűlölködést, a zaklatást, a gusztustalankodást.

Gondolj csak bele: hoz neked ez a szar valami építőt, jót, szépet?

Gazdagabb, szebb, boldogabb, egészségesebb vagy jobb ember vagy általa? Jobb lesz tőle a szexuális életed, a párkapcsolatod?

Hoz neked BÁRMIT is?

Legalább egyszer legyél őszinte magaddal: a válasz a fentiekre egy abszolút NEM.

Csak elvesz belőled. Energiát, összpontosítást, a békédet.

Akkor miért veszel részt még mindig ebben az elbaszott, nyerhetetlen, főleg a média/politika által generált „játékban”, ami semmi hasznodra nem válik?

Nem gyűlölettel benned születtél, ez bizonyított tény.

Valahol tanultad, és ez azt jelenti, hogy elfelejtheted, elengedheted, kizárhatod az életedből.

A kör megszakításához csak egyetlen döntés kell.

És akkor több energiád, időd, figyelmed lesz, amiket olyan dolgokra fordíthatsz, amik boldogságot, elégedettséget, gazdagságot, egészséget, békét hoznak neked.

Légy önző!

Gondolj arra, mi hoz neked hasznot!

Ez egyszerű! Csak ne dőlj be annak a „játéknak”, amibe bele akarnak rángatni! Semmi hasznod nincs belőle! Semmi haszna nincs benne az egyénnek, csak a politika és a „cápák” profitálnak belőle.

Vedd észre, hogy ezen a bolygón vannak növények, állatok és emberek, és mindhárom lénytípusnak rengeteg változata van.

Ennyi.

Nem kevesebb.

Nem több.

Csak legyél! Élvezd az életet, érezd jól magad, hozd ki belőle a legtöbbet!

Szeress!