Bejegyzések

Amikor Rómában …

Voltál már valaha Olaszországban? Rómában? Nem? Akkor fogalmad sem lehet, miről beszélek.

Olaszország kötelező. 100%-ig biztos, hogy senki bakancs listájáról sem maradhat le.

A történelem, a művészetek, ételek, borok, a stílus, a „dolce far niente” természetes profizmusa …

Számomra Olaszország egy örök szerelem.

Tavaly (2019), életem legrosszabb 6 hónapja után eljutottam Rómába.

A reptérről kocsival vittek a szállásra. Már az autóban ülve, alig néhány rövid perc után megcsapott egy életérzés.

Fél év után először hirtelen újra éreztem, hogy élek, és minden perccel, mindennel, amit láttam egyre jobban élőnek éreztem magam.

A nyilvánvaló helyeken túl, amelyeket az ember meglátogat, imádtam a szomszédos kis kávézót, ahol megittuk a reggeli kávénkat, a kis butikokat, üzleteket, éttermeket a lenyűgöző belsőépítészeti kialakításaikkal, az embereket, akik könnyedek voltak, mosolygósak, színesek.

Nem volt részletes tervünk az ott tartózkodásunkra, csak sétáltunk, csavarogtunk, tekeregtünk ahogy kedvünk tartotta.

Egyik nap leültünk (néhányan épp távoztak, így volt lehetőségünk) egy étterem apró teraszára ebédelni. Egy vidám, profi pincér, Peppe jelent meg, és segített kiválasztani néhány ínycsiklandó ételt. Hal, tészta szarvasgombával … minden várakozáson felüli volt.

Aztán valamelyik este elmentünk vacsorázni egy olyan helyre, amit a vendéglátónk ajánlott. A kissé kopottasnak tűnő parányi utcácskában, egy átjáró mély boltíve alatt rejtőzködik egy étterem, ami a belépés pillanatától kezdve elvarázsol. A belső kialakítás az, ami azonnal bámulatba ejt, majd a személyzet, majd a művészien prezentált, íz-orgiát kínáló ételek. Hihetetlen, milyen csodálatos étel készült sima brokkoliból. Arról nem is beszélve, hogy a menedzser úgy néz ki, mint a magazinokban mutogatott tökéletes srácok, akik árulják neked a Dolce Vita-t 😉

Amikor lehetőséged nyílik rá, menj, és amikor Rómában vagy, tégy úgy, ahogy a rómaiak! 🙂

Élvezd az életet!

Nők / Férfiak – egymás ellen vagy együtt

A régi időkben a női és férfi szerepek egyértelműek voltak: a nők otthon, vigyáztak a tűzre, ételt készítettek, gyereket neveltek; a férfiak kint a világban, háborúztak, pénzt kerestek, birtokoltak minden döntési jogot, biztosították családjuk megélhetését.

A nők voltak a követők, az alárendeltek, a férfiak a vezetők, a dominánsak.

Vagy legalábbis ezt halljuk manapság.

De ez csak egy nagyon általános elmélet, amely kegyesen megfeledkezik a számtalan női vezetőről és a jövőt megváltoztató nagy elmékről, mint Nefertiti, Kleopátra, Nagy Katalin császárnő, Mária Terézia császárnő, Madame Curie, hogy csak néhányat említsek.

Szintén nem értékeli a számtalan „névtelen” boszorkány, gyógyító, bába hatását, akik ott voltak, hogy segítsék a rájuk támaszkodó közösségeiket.

Plusz van egy másik örökké létező „jelenség”, az arctalan, névtelen nők, akik csendben befolyásolják, vagy akár a háttérből irányítják, támogatják a férfit, hogy ő lehessen a látható és ismert uralkodó.

Annyira arrogánsak és ítélkezőek vagyunk, amikor visszatekintünk a történelemben és kijelentjük (bármiről), ez így volt.

Azt nem ismerjük alaposan, mi zajlik most körülöttünk, nemhogy a történelem bármely korábbi időszakában.

Néhány írásos és/vagy képi bizonyítékunk van bizonyos eseményekről annak a szempontjából, aki készíthette ezeket a dokumentumokat.

Pontosan úgy, mint ma a médiában.

Ahogy én látom, a férfi és női szerepek sosem voltak fekete-fehérek. Mindig is szimbiózis volt és most is az.

Igaz, voltak és vannak általánosan elfogadott és fenntartott jellemzők, és manapság azt is igaznak tartom, hogy ezek elmosódnak, és könnyebben lehet választani és élni személyesen választott módokon, mint korábbi korokban.

Ugyanakkor ez a lehetőség sok zűrzavart, feszültséget is hozott.

Sokkal több lehetőséget adott a nőknek, de nem sokkal többet a férfiaknak.

Gondoljunk csak bele: a nők szavazhatnak, egyedülálló életet élhetnek, nadrágot hordahatnak, dolgozhatnak, részt vehetnek a politikában, dönthetnek úgy, hogy nem vállalnak gyereket, utazhatnak, bármilyen hobbiba kezdhetnek … tehát egy nő egyedül is vezetheti, élheti és hozhat döntéseket az életéről. 

Mi van a férfiakkal? Nem sok változott számukra … még mindig megvan minden joguk, ami mindig is megvolt.

Csak most vannak nők is, akikkel meg kell osztaniuk az „üzletet”.

Alapvetően egy olyan világban élünk (legalábbis annak nagy részében), ahol bárki az lehet és azt tehet, amit akar. 

És mindez nagy terhet ró az intim kapcsolatokra.

Ez a szabadság, amelyet elképesztő és megőrzendő értéknek tartok, jelenleg gyakran zavarba ejtő, mivel már nincsenek egyértelmű iránymutatások.

Elég nehéz lett megtanulni, kitalálni, hogyan kell viszonyulni a másikhoz egy intim kapcsolatban vagy igazából bármilyen kapcsolatban.

Szexuális zaklatás, nők jogai, egyenlő bánásmód és fizetés, mit akarnak a nők, hogyan gondolkodnak a férfiak, a férfiak démonizálása – ezen témák köré hatalmas vállalkozások épültek, amelyek rengeteg pénzt hoznak létrehozóiknak, de nem feltétlenül adják meg a választ a választ keresőknek.

Én például utálom azt a túlzottan jelenlévő jelenséget, hogy ahhoz, hogy valaki jól érezze magát, a másikat hibássá kell tennie.

Ez nem így működik, szerintem csak még több feszültséget, stresszt, tiszteletlenséget, frusztrációt hoz.

Megoldásként, kezdésnek, ha lenne ehhez hatalmam, visszahoznám és terjeszteném a sajnos egyre ritkábban fellelhető józan észt!

A legnagyobb és legáltalánosabb józan ész által tudható rész az lenne, ha mindenki tudomásul venné a tényt, hogy az emberiség kihal, hacsak a nők és a férfiak nem működnek együtt.

A kizárólag nők vagy férfiak által lakott világ lehetetlen, embertelen.

Szívesen terjeszteném azt az elméletet is, miszerint az általunk ismert civilizáció körülbelül 6000 éves, és az emberiség modern formája körülbelül 200 000 évvel ezelőtt alakult ki, ami azt jelenti, hogy a mi női vagy férfi génjeink mostanra már meglehetősen hosszú ideje kódoltak.

Tehát, amikor „eget rengető” változások következnek be … nos, azokhoz több mint 10, 50 vagy akár 100 év is kell, hogy azok beívódjanak.

A férfi a vadász, a családfenntartó, a védelmező – ha akarod, ha nem, ezek még mindig ott vannak minden férfi génjeiben.

A nő az otthon melege, a gondozó, az érzelmes – igen, jól sejted, ezek ott vannak minden nő génjeiben.

Természetesen mások vagyunk, természetesen más háttérrel, más végzettséggel, más mindennel rendelkezünk, de a mély kódolás még mindig ott van, még mindig mindegyikünkben felbukkan.

És ez az, amiért a klasszikus értékeket tanítanám, azokat, amelyek kiállták a korok viharait, és mindig működőképesnek bizonyultak.

Mint a férfiaknak a lovagiasság, az őszinteség, a megbízhatóság; a tisztesség mindenkinek; a kedvesség, a törődés a nőknek.

Nem, attól nem leszel kevésbé férfi, ha birtoklod ezeket az értékeket és ezek szerint élsz, sőt, éppen ellenkezőleg. Ezek tényleg mutatnák az erődet és a benned rejlő kívánatos úriembert, ha kinyitnád a nő előtt az ajtókat, segítenéd fel-/levenni a kabátját, esernyőt tartanál fölé, amikor esik, vinnéd a nehezebb csomagjait, csak hogy néhányat említsek.

Nem, attól nem leszel kevésbé független, erős nő, ha például mosolyogva és megköszönve fogadnád a férfi lovagias cselekedeteit, ha néha a segítségét kérnéd, ha észrevennéd, hogy milyen dolgokat kedvel és néha meglepnéd azokkal.

Egyszerűen fogalmazva, ha megértjük azt az örök igazságot, hogy a nők nők, a férfiak pedig férfiak, és bár a szabadságot és a választási lehetőségeket mind személyes, mind közösségi szinten élvezni kell, néhány alap dolog kőbe van vésve.

Élvezd azt, aki vagy, tojd le mindazt, amiről azt gondolod, hogy mások elvárnak tőled, légy hiteles, emeld fel a fejed és mutasd meg a világnak, itt van, ilyen és ez vagyok, kedvelhetsz, támogathatsz vagy elfordulhatsz tőlem, de van egy dolog, amit többé nem tehetsz, már nem tudod elérni, hogy újra cserben hagyjam magam!

És ez az a pillanat, amikor megváltozik a világod, amikor megtalálod azt az intim kapcsolatot a tökéletes partnereddel, amelyet mindig is kerestél, amikor minden kapcsolatod letisztul, azok, akik használtak, csak a saját hasznuk okán voltak a közeledben, azok eltűnnek, amikor a tiszteletet, amit önmagad és mások iránt tanúsítasz, visszakapod másoktól. 

Ekkor válik végre valóssá az életed!

Mihez tartás végett

Fontos információ:

amennyiben az úgynevezett „hópehely” törzs tagja vagy, aki mindig mindenki és minden nevében megsértődik, mert szinte minden kommunikációt támadásnak képzelsz, akkor kíméld meg magad a fejfájástól, és ne olvass engem.

Köszönöm.

Gondolkodásomban, írásaimban, nézeteimben hajlamos vagyok vitatott nézeteket vallani, határozott, néha akár vulgáris is lenni; azt mondom, amit gondolok, ahogy érzek. Nem kell azon gondolkozni, hogy mi állhat a mögött, amit írok.

Nálam az van, azt kapod, amit látsz.

A politikailag korrektnek címkézett kommunikáció szerintem egyenlő a kerteléssel, sőt néha egyenesen a baromsággal.

Úgy gondolom, hogy ez a jelenség szennyezi a kommunikációnkat, mert eltávolít a tényektől.

Azt is tapasztalom, hogy szuper pajzs lett mindazok számára, akik örömüket lelik a megsértődésben, akiknek nincs jobb dolguk, mint balhézni minden egyes alkalommal, amikor valami olyasmit hallanak, amivel nem tudnak azonosulni, kényelmetlen számukra vele szembenézni, nem értik azt vagy nincs kellő tudásuk róla.

Politikailag korrektnek lenni nem egyenlő az őszinteséggel vagy azzal, hogy az az igaz, és nem politikailag korrektnek lenni nem egyenlő a durvával vagy sértővel.

Amiben én hiszek, az a nyílt, őszinte, egyenes kommunikáció.

Ami azt jelenti, és azt teszi lehetővé, hogy lehet minden résztvevőnek eltérő véleménye, hogy esetleg egyet nem értésben lehetnek, hogy egyetérthessenek abban, hogy nem értenek egyet – és mindez lehetővé teszi a valódi beszélgetéseket, a valódi ötletek ütköztetését, a pro és kontra érvek felsorakoztatását és mindez elvezet egymás valódi megértéséhez.

Csakúgy, mint egy párkapcsolatban és a szexben – ha egy beszélgetés nem teljesen őszinte, sőt olykor nyers, ha nem a valódi szükségletekről és kívánságokról szól, akkor sehová sem vezet, nem jelent semmit, és utat nyit a csalódásokhoz, a visszahúzódáshoz, bezárkózáshoz és szakításhoz.

Szóval én inkább megtartom valódinak és őszintének.

Bevezető

Ebben a blogban hedonista, spirituális témákról fogok írni, beleértve a párkapcsolatokat, szexet, coaching-t, utazást, ételeket, italokat, életet, örömöt … mindent, ami engem érdekel, ami boldoggá tesz, amit érdemesnek, viccesnek, fontosnak tartok, ami irritál, amiről véleményem van … amiről úgy gondolom, hogy téged is érdekelhet.

Bármikor bármit is írok ide, az az én véleményem.

Remélhetőleg élvezni fogod az olvasást, lesz egy „aha” pillanatod itt-ott, elgondolkodsz bizonyos dolgokon, hangosan felnevetsz, értékes időt töltesz itt.

Nem áll szándékomban megtéríteni.

Azt csinálsz, amit akarsz. Egyetértesz, nem értesz egyet, semleges maradsz, a te döntésed.

 

Esetleges nézeteltérés esetére kössünk egy alkut már most, a legelején, és egyezzünk meg, hogy van az úgy, hogy nem értünk egyet.

Remek.

Köszi!

Jó szórakozást, érezd itt jól magad.