Bejegyzések

Kívánságlista, tőlem neked

/in , , , , , /by

Boldogság
Egészség
Szerelem
Jólét
Siker
Szépség
Motiváció
Kapcsolatok
Lélekkel teltség
Bátorság
Pozitivitás
Nagyszerűség
Csodák
Gyógyulás
Kedvesség
Erő
Béke
Nevetés
Megértés
Álmok
Lelkesedés
Szórakozás
Bőség
Optimizmus
Meghittség
Egyensúly
Eksztázis
Őszinteség
Ihlet
Ellenálló képesség
Hitelesség
Szenvedély
Bölcsesség

És itt van két zene arra az esetre, ha hangulatjavításra lenne szükséged.
Mindkettő működik bármikor – bár az egyik karácsonyi témájú -, hiszen amiről szólnak az egész évben, minden helyzetben érvényes.
Érdemes vagy rá, hogy elérj mindent, és képes vagy küzdeni magadért!

https://www.youtube.com/watch?v=E7lqYSD22jw
https://www.youtube.com/watch?v=xo1VInw-SKc

Kellemes mindent, boldog mindiget!

Az ünnep / fájdalom szezonja

/in , , , , , /by

December van, az év legünnepibbnek titulált hónapja.
TV-csatornák, az internet, rádióállomások sugároznak, mutatnak töméntelen mennyiségű karácsonyi filmeket, zenéket, hirdetéseket, kapcsolódó könnyfakasztó történeteket és jótékonysági eseményeket, az üzletek, éttermek, bárok, falvak és városok teljesen fel vannak díszítve … kizárt, hogy valaki ne vegye észre, hogy a visszaszámlálás folyamatban van.
Dől a karácsony mindenkire minden lehetséges, sőt néha lehetetlen helyekről is.

Így nem csoda, hogy néhány napja elkövettem azt a hibát, hogy megnéztem néhány karácsonyi filmet.
Na basszus!

Körülbelül 20 perc után először szomorú, aztán dühös voltam, végül majd szétvetett az ideg.
A kíváncsiságom rávett, hogy megnézzek még néhány filmet, hogy megbizonyosodjak arról, hogy ez csak egyszeri eset-e.
Ennek eredményeként azt mondhatom, hogy úgy tűnik sok kreatív és produkciós szakember vagy eredendően, vagy az idők során váltak azzá, gondatlan, érzéketlen és tudatlan a jelenkori mentális egészségügyi problémákkal kapcsolatban.

Az első filmben, amit megnéztem, egy fiatal nő hazamegy karácsonyra, miután szakított a barátjával, egy pihentető, semmittevős, sok öngondoskodással teli tartózkodást tervezve. Abban a percben, ahogy a szülői ház bejárati ajtajához ér, elkezdődik a lelki bántalmazás, a nyomásgyakorlás, az agresszív illeszkedj be, tedd, amit mások elvárnak féle baromság. Nemcsak a saját szüleitől, hanem az összes közelebbi-távolabbi szomszédtól is.
A következőben egy nőt ejt a barátja egy borzasztóan ellenszenves beszéddel, majd karácsony előtt véletlenül újra találkoznak, és a pasi mesterfokú seggfejként viselkedik, feltételezi, hogy az, hogy a nő nem nagyon reagál rá (a döbbenete miatt) az igent jelent, így elkezdi tervezni a közös életüket, megpróbál szexet kezdeményezni vele (meg egy másik lánnyal is a városkából), többször is, összességében úgy viselkedik, mint egy kanos, arrogáns, tökéletes példája a mérgező férfiasságnak.
Egy másikban a kommunikáció teljes kudarca és elképesztő mennyiségű feltételezés zavarja össze a főszereplők életét.
Megint egy másikban egy anya/menedzser irányítja a lányát, hogy az úgy tegyen és olyan legyen, ahogyan azt ő a legjobbnak látja, leginkább a hírnévért és pénzért, szembe menve a felnőtt lánya egyértelműen kifejezett kívánságaival.

Ennyit bírtam, és sajnos mindez bizonyossá tett abban, hogy ez egy sok filmben jelenlévő tendencia.
Filmekben, amelyek hatalmas, gyakran több, mint egészséges hatással vannak az emberekre.

Amikor az ember bekuckózik egy kis kikapcsolódásra, egy könnyed, romantikus, karácsonyi ünnepi szórakozásra vágyva, akkor az utolsó dolog, amire szüksége van, az az, hogy valaki belenyomja az arcát a sok szarba, amivel esetleg egész évben harcol.
Az erőltetés, a nyomásgyakorlás, a meghallás hiánya, a lelki bántalmazás, a lekicsinylés, a zaklatás, az életúti választásokkal kapcsolatos állandó megkérdőjelezés komoly, valós problémák, amelyekkel milliók küzdenek nap mint nap.
Ezek olyan témák, szerintem, amelyeknek nincs helye semmilyen szórakoztató, ünnepi filmben.

Mindenkinek, aki esetleg birkózik az említett problémák valamelyikével, kérlek tudd, hogy jó vagy, nem egy romhalmaz, hogy jogod van ahhoz, hogy az legyél, aki és ahogy lenni akarsz, és senkinek, sem közeli sem távoli családtagnak, sem partnernek, sem gyereknek, sem szomszédnak, sem főnöknek, sem kollégának, sem politikusnak, sem „társadalomnak”, egyszerűen senkinek nincs semmi joga ezt elvitatni tőled.
Azt is tudd, hogy segítséget kérni és igénybe venni az egy abszolút bátor, és sok helyzetben életmentő dolog. Fordulj valakihez, akiben úgy érzed, megbízol. Kérlek!

És ami ezt az ünnepet, vagy bármikor, bármelyik más ünnepet illeti, jogod van távol tartani magad azoktól az emberektől, összejövetelektől és/vagy helyzetektől, amelyekről úgy érzed, hogy stresszt okoznak neked, ahol úgy érzed, fel kell adnod önmagad ahhoz, hogy elfogadjanak.

És ne feledkezzünk meg arról a rengeteg emberről sem, akik különböző okok miatt nem kedvelik, vagy éppen szomorúan élik meg az év ezen időszakát.
Az okok mások számára lényegtelenek, hacsak az illető nem akarja ezeket megosztani, de többek között ezen okok között szerepel, hogy van, akinek egyszerűen nem számít a karácsony, vannak, akik rossz emlékekkel, például egy szakítással, munkahely/ház/megélhetés elvesztésével kapcsolják össze, vagy egy szeretett személy halálával, egy gyermekkori traumával, vagy éppen magányosabbnak érzik magukat, mint az év bármely más időszakában.
Mindezek az érzések érvényesek!
Ismétlem, senkinek nincs joga lehúzni senkit azért, mert az illető esetleg másképp érez.
Az egyik legőrültebb és valójában a legbántóbb, amit egy ilyen embernek mondhatsz, hogy „Na de karácsony van”. A válaszuk az lesz, hogy „Pontosan!”.

Minden, amit karácsonyra, és általában minden ünnepre szeretnék, hogy mindenki úgy ünnepeljen, ahogy akar, és hagyjon másokat is, hogy ünnepelhessenek, ahogy nekik tetszik.
Told túl a díszítést, vegyél részt minden kapcsolódó ünnepi programban, ünnepelj nagyban, otthon, vagy otthontól távol, egyedül vagy másokkal, vagy egyáltalán ne ünnepelj, vagy bármi, ami a kettő között van, mindegy, mind rendben van.
Ahogy te csinálod, az nem jobb vagy rosszabb, csak más.

Légy kedves, légy megértő, engedd meg az embereknek, hogy legyenek, terjeszd a szeretetet.
És ha bármilyen okból nem tudod megtenni ezeket, akkor csak fogd be a szád, és hagyj mindenkit élni.

Toxikus hatások

/in , , , , , /by

November 19-e a Nemzetközi Férfinap.

Megünnepelted? Vettél ajándékot életed fontos férfiainak?
Tudtukra adtad, hogy büszke vagy rájuk, szereted őket, gondolsz rájuk?

Nem?
Nem is tudtad, hogy létezik ez a nap?
Vagy tudtad, de úgy gondoltad, hogy ez semmi különös, semmi fontos?

Bármelyik is a helyzet, ez egyértelműen kettős mércét mutat.

Miért?

Egyrészt azért, mert a Nemzetközi Férfinapot 58 országban, míg a Nemzetközi Nőnapot világszerte jegyzik.
Másodszor pedig azért, mert ha nem köszöntenek, ünnepelnek téged a Nemzetközi Nőnapon legalább némi virággal, akkor nyűgös leszel, lehangolódsz, nyafogsz miatta.

Nyugi, nem, ez a poszt nem a nők vagy a férfiak lejáratásáról szól.
Éppen ellenkezőleg.

Egy életünkben jelenlévő tendenciáról szól, amely minden közösségi média platformon erősen érvényesül, és egyértelműen mérgező.

Hogy miről beszélek?

Arról, hogy nők azon dolgoznak, hogy jogaikban egyenlővé váljanak a férfiakkal, de mindezt rossz eszközzel és hozzáállással.
Nem úgy, mint a feminizmus valós szándéka:
„A feminizmus, vagyis a nemek politikai, gazdasági, személyes és társadalmi egyenlőségét összefogó eszmerendszer. A feminizmus magában foglalja azt az álláspontot, hogy a társadalom a férfi nézőpontot helyezi előtérbe, és ezekben a társadalmakban a nőkkel igazságtalanul bánnak. Ennek megváltoztatására tett erőfeszítések közé tartozik a nemi sztereotípiák elleni küzdelem, valamint olyan oktatási, szakmai és interperszonális lehetőségek és eredmények megteremtése a nők számára, amelyek megegyeznek a férfiakéval.”

Ezt 100%-ban támogatom.
A nők és a férfiak (és bármely önmagát másképp meghatározó gender) egyenlőek.
Egyik vagy másik nem nélkül a világ megszűnne létezni jelenlegi formájában.

Amit egyáltalán nem tudok támogatni, az a fent említett tendencia.
Amikor nők úgy próbálnak felemelni más nőket, hogy közben lekicsinylik, becsmérlik a férfiakat, amikor azt prédikálják, hogy a nők jobbak a férfiaknál, amikor azt hirdetik, hogy az érzelmeit kimutató férfi gyenge, a síró férfi egy vesztes.
Amikor pontosan ugyanazt csinálják, mint a (jogosan) mérgezőnek titulált férfiak.

Míg ugyanakkor más nők aggódnak, hogy nem tudnak kapcsolódni a férfiakhoz, mivel azok zárkózottak, nincsenek (nem mutatnak) érzelmeik.
Míg a világméretű statisztikák azt mutatják, hogy az öngyilkosságot elkövető férfiak száma körülbelül kétszerese a nők számának.

Igen, teljesen tisztában vagyok vele, hogy a történelem során a világ legtöbb részén a férfiaké volt minden hatalom, a nőket pedig elnyomták.
Igen, abszolút tisztában vagyok vele, hogy ez ma is így van a világ bizonyos részein.
Igen, egyetértek, ezen változtatni kell.
Igen, támogatom ezeket a változásokat.

DE

Nem, nem tudom támogatni, hogy lenézzük a mai férfiakat az elődeik által elkövetett hibák és bűnök miatt.
Nem, nem tartom célravezetőnek, hogy azok miatt a férfiak miatt, akik még mindig azon dolgoznak, hogy a nők feletti előnyt megtartsák, ezért egyesek általánosítanak és ocsmányul beszéljenek minden férfiról.
Nem, nem értek egyet azzal, hogy ha most a nők válnának a vezető nemmé, az csak jót hozna.
Nem, én határozottan ellenzem, hogy bármely nemet a másik fölé emeljünk.

Igen, hölgyeim, tanuljatok meg biztonsággal önmagatok lenni, ne engedjétek, hogy bárki megmondja, hogy hogyan kéne kinéznetek, öltöznetek, hogy mit tanuljatok, milyen munkát kéne végeznetek.
Igen, hölgyeim, kérem, tudjátok, hogy minden jog a tiétek a testetek felett, merjetek kiállni magatokért, ha bárki mást mondana.
Igen, te választhatod meg, hogy hogyan szeretnéd élni az életedet, hogy mit akarsz és mit nem akarsz benne.

DE

Nem, a magabiztosságod nem származhat abból, hogy általánosságban belerúgsz a férfiakba.
Nem, a jogaidért folytatott harcod nem hozhat pozitív eredményt, ha cserébe azt javaslod, hogy bizonyos jogokat el kell venni a férfiaktól.
Nem, az, hogy felismered és boldogan alkalmazod a jogaidat, hogy megválaszthatod magadnak a kívánt életet, nem jelentheti azt, hogy pontosan ugyanazt teszed a férfiakkal, mint a férfiak a történelem során a nőkkel.

A valóság az, hogy pont annyi mérgező nő van körülöttünk, mint mérgező férfi.
Azok a nők, akik mindig találnak hibát nem csak a férfiakban, de más nőkben is, azok, akik mindig készek kritizálni másokat azért, hogy hogyan nevelik a gyerekeiket, hogy hogyan és mit főznek vagy sütnek, hogy mit tartanak fontosnak az életben és mit nem, hogy miért dolgoznak, hogy miért nem dolgoznak, hogy miért fogytak le gyorsan a szülés után, hogy miért nem fogytak le x idő után, hogy miért fektetnek be saját önfejlesztésükbe, hogy miért nem, hogy miért alapítanak saját vállalkozást, hogy miért nem, hogy miért nincs gyerekük, hogy miért van 5, hogy miért merik felvenni azt a ruhát, hogy miért nem bátrabbak, hogy miért sminkelnek, hogy miért nem, hogy miért van tetoválásuk, hogy miért nincs, … vég nélkül találnak kritizálni valót nőkben és férfiakban egyaránt.

Valljuk be, a mérgező férfiasság létezik, és mára már van mérgező nőiesség is, ami ugyanolyan káros.
Ahelyett, hogy segítene a megoldások felé, csak még több problémát, fájdalmat okoz.

Egy dolgot meg kell értened, ha egy nő, egy férfi, egy földönkívüli, bárki kritizál téged anélkül, hogy ismerne, ismerné az egész történetedet, az nem jelent semmit!
Azok a lények csak a saját frusztrációikat tükrözik rád.

Szóval kérlek, ha veszel, csinálsz, választasz, eldöntesz bármit magadnak, ne úgy tedd, hogy közben kritizálsz, lenyomsz másokat (férfiakat).
Nincs rá szükség.
Semmi hasznot nem hoz.

Amikor mindannyian ráébredünk, hogy az emberek között csak egyetlen különbség van, és az nem a nemük, vallásuk, bőrszínük vagy bármi más, hanem az, hogy jó vagy rossz emberek-e, akkor építhetünk egy világot, ami egy boldog hely lesz mindenkinek.

Egyenlőség, partnerség és emberi jogok – mindenkinek meg kell értenie, hogy ezek mit jelentenek és hogy ezek minden egyes embernek járnak.
Ez az, ami egy boldog, szeretetteljes, kiegyensúlyozott élethez vezethet mindenki számára.

Az egyensúly hatalma

/in , , , , /by

Az északi féltekén beköszöntött az ősz, ami rövidebb napokat, kevesebb napsütést és gyorsan közeledő telet jelent.

A természet, az egyetlen tökéletes dolog a Földön, tudja, mit csinál.
Az állat- és növényvilág készülődik.
A mókusok felhalmozzák a magvakat, a medvék kényelmessé teszik barlangjaikat, a halak megtalálják a legjobb helyeket a vizek alján, a fák hagyják lehullani a leveleiket, mind készül a hideg időre.
A természet számára egyértelmű, hogy a virágzáshoz szüksége van némi pihenésre, regenerálódásra és növekedésre.
Tudja, hogy mindenhez idő kell és időbe telik.
Számára nem kérdés, hogy az élet az egyensúlyról és a körforgásról szól.

Másrészt az emberek, akik manapság az úgynevezett civilizált világban élnek, akik egykor megértették a természet törvényeit, és azok szerint, azokkal összhangban éltek – ellentétben minden ma is így élő őslakos nemzettel -, mára teljesen figyelmen kívül hagyják őket.
Hagyják magukat a siker és az eredmények végtelen hajszájának csapdájába esni, állandó teljesítménynyomás alatt tartják magukat, összeházasodtak a stresszel, mindig több és nagyobb a cél, semmi sem elég, semmi sem elég jó, az egyensúly egy „spirituális woo-woo” koncepcióvá lett.
Mindez azt eredményezte, hogy számtalan ember szenved szorongástól, depressziótól és más mentális egészségügyi problémáktól, milliók boldogtalanok, rengetegen túlélési módban léteznek ahelyett, hogy élnének.
És ezt nevezzük civilizált világnak – milyen vicces és arrogáns.

Harcolhatsz ellene, lehet nem értesz vele egyet, tagadhatod, felhozhatsz mindenféle kifogást és ellenérvet, mondhatod, hogy klisé; egyik sem fogja megváltoztatni a dolog igazságát, azt, hogy az egyensúly elengedhetetlen a teljes élethez.

Senki sem él hosszú, boldog és egészséges életet, aki folyamatosan „be van kapcsolva”.
Az orvosi statisztikák egyértelműen azt mutatják, hogy a szívroham, a szélütés, a magas vérnyomás, a rák és így tovább, mind a túlterhelt, stresszes életmód következményei.
Ez egyaránt jelenti a szakmai, és a magánéletet.
Nemcsak a munkából kell kivenni szabadnapokat egy némileg rendszeres ritmusban, úgy, hogy valóban szabad légy telefonok, e-mailek és hasonlók nélkül, hanem a megszokott, rutin magánéletből is kell némi szabadság.
Az emberek akkor teljesítenek a legjobban, ha időt adnak maguknak a pihenésre, regenerálódásra és növekedésre, pontosan úgy, ahogy a természet teszi.

Főleg manapság, amikor a „civilizált” világban mindannyian folyamatos információ- és impulzusáradatnak vagyunk kitéve online és offline egyaránt, KELL némi szünet az agyunknak, szívünknek és lelkünknek is.

Mindenkinek meg kell találnia azt a hobbit, azt a tevékenységet, sportot, azt a valamit, aminek szívesen hódol, amit mindenféle nyomás nélkül képes és tud csinálni.
Semmi, amit az ember versenyszerűen csinál, az nem segít, mivel az is megterhelést jelent az ember szervezetére.

Olvasni, hogy elvessz a különböző világokban, kötni a kötés kedvéért, fényképezni csak azzal a céllal, hogy megörökíts valamit a jövőnek, zenét hallgatni vagy zenélni, hogy lelazítson, játszani az együttlét és a kapcsolódás kedvéért, kertészkedni a szépségéért, barkácsolni a folyamat és a végeredmény élvezetéért, bármilyen sportot űzni az izgalom kedvéért, a csapattársakkal, sporttársakkal eltöltött idő öröméért, kapcsolódni a természethez ülve a tengerparton és nézni a napfelkeltét vagy naplementét, sétálni, kirándulni, futni, hogy egyszerűen csak kitisztuljon az elménk és önmagunkkal és a természettel legyünk – ezek mind segíthetnek megtalálni az egyensúlyt.

Be- és kikapcsolt állapot, küzdés és pihenés, szomorúság és boldogság, emocionálisnak lenni és logikusnak lenni, kitartani vagy irányt váltani, testi megélés és spiritualitás … ezek mind az élet összetevői.
Nincs univerzális módja az egyensúly elérésének, mindenki másképp juthat el oda, és lehet abban az állapotban, amikor a test, az agy és a lélek egészséges, örömteli és élettel teli.

Ha még nem tettél ezért, akkor mihamarabb kezdj neki, hogy megtaláld a magad módját.
Ha esetleg túl messzire vagy az ellenkező irányban, ha fogalmad sincs, hol és hogyan kezdd, akkor keress és használj segítséget. Ez mindig egy megtérülő befektetés.
Ez megéri az erőfeszítést, hiszen az egyensúly megtalálása és egyensúlyban levés hozzásegít, hogy egy boldog, élvezetes, egészséges, szeretetteljes életet élhess.

Ami egy mindent megérő teljesítmény.

Beszéljünk a szexről

/in , , , /by

Miközben azon agyaltam, hogy ezt a posztot szex-vel kapcsolatosan kéne írnom, de még nem tudtam, hogy pontosan miről, egyszer csak a Facebook szolgáltatta a ‘megoldást’.

Egy csoport adminja feldobta: ‘Azt hiszem beszélni kéne kicsit arról, hogy mi nők mikor, kivel és miért szexelünk. Ez lesz a mai téma, ha lesz időm írni róla, jó lesz mert majd elvitatkozgatunk rajta előre látom’

Ez a két mondat elég volt ahhoz, hogy beinduljon a komment cunami.
Mindenkinek volt valami mondandója, kinek viccesen, kinek komolyan.

Mire elém került a poszt, több mint 60 megjegyzés volt hozzáfűzve (mostanra több, mint 250).
Elkezdtem őket olvasgatni és azt láttam, hogy sokan javasolták, hogy az a bizonyos megírásra váró poszt inkább egy zárt csoportba kerüljön, semmint a nyilvánosba.

Erre muszáj volt reagálnom. Ezt írtam:
’Milyen fura … (majdnem) mindenki csinálja, de már a felvetés után, az írás nélkül, többen a zárt/védett közegekbe terelnék a témát. Miért nem tudunk nyíltan beszélni a szexről? Költői a kérdés, többet tudok róla, mint amit jól esne tudni.’

Természetesen jöttek válaszok.

Az egyik, hogy nem a téma titkos, de mivel ebben a csoportban lehetnek ismerősök, így az, hogy ki mit ír visszakerülhet a családba, illetve, hogy a szomszédasszonynak sincs köze az ő hálószobájában történtekhez.

Aztán, hogy a férj nincs a Facebookon, így tőle biztos nem kell tartania, ha bármi intimet teregetne is ki.
De szerinte van olyan, ami otthon is tabu esetleg.
Meg olyan is van, hogy a nő másra vágyik, mint a férfi és fordítva (van ilyen ismerőse).
Viszont ettől még lehet jó a hálószobai élet, mert mondjuk egyikük nem akarja következő fokozatra emelni a szexet.
Meg hogy szex nélkül is lehet jó egy kapcsolat (ilyen barátja is van).
Szerethet valaki úgy is egy másik embert, és élhet békésen, boldogan, hogy a szexnél nem tudnak közös halmazt alkotni.
Lehet olyan korkülönbség, ami miatt az egyikük libidója már nem elégíti ki a másikat, de ettől még boldogok, viszont ezt kiteregetni nem szeretnék.
És még sok más.
És amennyiben mindkét fél olvassa az oldalt, de az egyik nem beszélne róla, a másikuk igen, akkor sem lenne fair a nyilvánosság.

Meg hogy beszélni/írni nyíltan azért nem egyenlő azzal, hogy az összes ismerős lássa.

És mindezt úgy írta mindenki, hogy maga az írás még meg sem született, azaz egyikünknek sem volt semmi fogalma arról, hogy az admin mire gondolt a belengetett témával kapcsolatban.

Persze a nekem címzett kommenteket nem hagytam, nem hagyhattam válasz nélkül.
Merthogy brutális az összkép.

Felnőtt emberek, akik ugyan szexelnek, de az azzal kapcsolatos véleményüket nem vállalják (az ismerősök ne lássák), az szerintem kétségbeejtő.
Azzal egyetértek, hogy sem a szomszédasszonynak, sem senkinek semmi köze ahhoz, hogy ki, mit, kivel és hogyan csinál (amíg felnőttkorú, beleegyező partnerekről van szó), de egy nyílt, őszinte beszélgetésből, véleménycseréből akár tanulhatnának is, fejlődhetnének általa, nyílhatna a látószögük, bárkiről legyen is szó.

Az, hogy valaki attól tart, hogy a szexről alkotott véleménye, az azzal kapcsolatos gondolatai visszajuthatnak a partneréhez, házastársához, az számomra megkérdőjelezi annak az egész kapcsolatnak a mélységét, hitelességét.

A többi felsorolt jelenség – kivéve, ha két aszexuális ember párkapcsolatáról van szó – pedig általában önbecsapás.
Ezek azok a dolgok, amiket az emberek a kényelmességük, gyávaságuk, önértékelési problémáik, stb. okán rövidebb-hosszabb ideig mondogatnak maguknak, azok a langyos víz helyzetek, amikbe beleragadnak.

Mindaddig, amíg annyira szarul nem érzik már magukat, hogy valamilyen segítséget nem keresnek, és rá nem jönnek, hogy lehet jobb, hogy van joguk a jobbhoz, hogy nekik is jár a jobb.
Együtt vagy külön, de van és lehet.

Ne várd meg ezt a pontot, amint a párbeszédek elmaradnak, nem működnek, amint eljutsz arra a pontra, hogy tudod, hogy valami nem jó neked abban a kapcsolatban és kettesben nem tudjátok megoldani, rögtön keress segítséget, akár egy coach-ot, akár egy terapeutát, de ne tartsd magad hazugságban, ne szenvedj feleslegesen.

Túl rövid az élet ahhoz, hogy ne add meg magadnak a lehetőséget a jobbra, a boldogabbra!

Filmek kontra valóság

/in , /by

Wow … ez de elbaszott!

Az emberek őrjöngenek, mert egy új filmben egy szexjelenet túl durva lett, egy hatalmon lévő férfit mutat be, aki kihasznál egy nem egészen józan nőt.
A tömeg felhördül, mert egy másik filmben egy kitalált karaktert más bőrszínnel ábrázoltak, mint korábban.
Vannak, akik panaszkodnak, hogy egy filmben egy bűnöző történetét nem pontosan úgy mutatták be, ahogy az a való életben történt.
Egy nő bojkottot indított egy új film ellen, mert az abban mutatott boszorkányságok és varázslatok átjuthatnak a képernyőn, és hatással lehetnek a nézőkre.
Másokat megdöbbentett, hogy mekkora korkülönbség volt a filmekben párokat játszó színészek között.
Meg miért játszik egy hetero homoszexuálist a képernyőn, meg miért fehér és nem színes bőrű ez a karakter, vagy ezek pont fordítva.
Vagy annak a karakternek más testmérettel, hajszínnel kellett volna rendelkeznie, más jelmezt kellett volna viselnie, bármi.
… és ez így megy. Végeláthatatlanul.

Emberek időt, energiát és erőfeszítést fektetnek abba, hogy olyan dolgokat gyűjtsenek össze, amelyeket a FILMEKBEN nem helyeselnek.

Na baszd meg!

A film, definíció szerint, „mozgó képek rögzítése, amelyek egy történetet mesélnek el, és amelyet az emberek képernyőn vagy televízión néznek”.
A történet, definíció szerint, „egy igaz vagy képzelt összefüggő eseménysorozat leírása”.
A forgatókönyv, definíció szerint, egy „filmhez, televíziós műsorhoz vagy más mozgó médiához írt mű, amely a szereplők mozgását, cselekvéseit és párbeszédét fejezi ki. A forgatókönyv a film alaprajza”.
A forgatókönyvíró, definíció szerint, „valaki, aki történeteket ír filmekhez, televíziós műsorokhoz, rádióhoz stb.”.

A filmek kreatív emberek által írt történeteket mutatnak be, akik felhasználhatják a valós események egyes elemeit, vagy az egész történet a saját eredeti ötletük, vagy akár kombinálhatják a kettőt.

Mi több, a filmekben a karaktereket színészek játszák.
A színész, definíció szerint, „valaki, akinek az a munkája, hogy egy karaktert alakítson filmekben vagy színdarabokban”.

Szóval, mit mond nekünk mindez?
Hogy a filmek nem a valóság.
Hogy a színészek olyan emberek, akik munkájuk során bizonyos kreatívan megírt karaktereket formálnak meg.
A színész nem egyenlő a szerepével. Ő egy ember, és a szerepjátszás az ő munkája.
A filmek nem egyenlőek a való élettel.

Fel tudod ezt fogni?!?!

Másrészt azok, akik valamilyen fentebb említett „panaszokkal” támadnak neki egy filmnek, egyszerűen olyan emberek, akiknek nagy valószínűséggel nincs bátorságuk szembenézni saját valóságukkal, saját életük problémáival, akik a „karen” és/vagy a „hópehely” kategóriába tartoznak.

A valódi élet ad nekünk elég problémát, amelyekkel foglalkoznunk kell.
Képzeld el, milyen elképesztő pozitív változást hozhatna, ha ennyi ember mindezt az idejét, energiáját és erőfeszítését olyasmire fordítaná, ami valóban jelentene valamit.
Mint például az emberkereskedelem, a gyermekbántalmazás, a zaklatás, a mindenféle diszkrimináció, szexuális kizsákmányolás, … megszüntetése.

Ó, igen, ezek túl személyesek lehetnek.
Az embernek bele kellene néznie a tükörbe, és látnia a saját hibáit.
És ez a szarság nehéz.
Erre csak az érzelmileg erősek képesek.

Csak azok, akik ránézve a saját életükre, látják, min és hol lehet javítani.
Nem részleteket csipegetnek filmekből.

Csak ők, akik a való életben elmagyarázzák a gyerekeiknek, hogy az osztálytársukat gúnyolni, csak azért, mert bármilyen szinten különböznek, nem helyes.
Nem arra panaszkodnak, hogy x film nem ábrázolja megfelelően ezt a problémát.

Csak ők, akik a való életben megakadályozzák, hogy kollégájuk zaklasson valakit az irodában.
Nem kritizálnak egy színésznőt egy filmben azért, mert több bőrt mutatott, így tehát kérte, hogy ez történjen.

Csak ők, akik a való életben képesek megvédeni valakit nyilvános helyen, ha bármilyen más megjelenése miatt támadják.
Nem azzal viccelnek, hogy abban a filmben az a színész nem is volt valójában meleg.

Csak azok, akiknek van fülük arra, hogy az életükben lévő embereket meghallják, és valamilyen módon segítsenek nekik mentális problémáikban.
Nem azon nevetnek, hogy egy filmbeli karakter mentális problémáktól szenved, és puhapöcsnek nevezik őt.

Csak azok, akik látják és megértik, hogy nőknek és férfiaknak egyaránt lehetnek problémáik, és segítségre szorulhatnak.
Nem azért nézik meg a filmet a gyerekeikkel, hogy azt mondják nekik, hogy ne legyenek egy „gyenge szar”, aki segítségre szorul.

Csak ők, akik képesek a saját tetteikkel szembenézni, és jobban csinálni, amikor, amit csak tudnak.

Az élet állandó változás.
Te is tudsz változni.
Segíthetsz másoknak a változásban.
Célozz jobban, törj magasabbra.
Legyél az az érzelmileg erős ember, aki megtisztítja saját életét és segít másoknak is jobbá válni.

Fejezd be a dolgok összekeverést.
A filmek szórakoztatásra vannak, így nézd őket.
Az élet az igazi, légy benne jelen, hozd ki belőle a legtöbbet és a legjobbat.

Tradíciók, hagyományos módok

/in , , , /by

Az utóbbi időben jó néhány olyan ünnepséggel találkoztam, amiről fogalmam sem volt, hogy miről szól, és amikor megkérdeztem, mik azok, miért olyanok, amilyenek, azt a választ kaptam, hogy mert hagyomány.

A hagyomány szó jelentése a cambridge-i szótárban: „egy hiedelem, elv vagy cselekvési mód, amelyet egy adott társadalomban vagy csoportban az emberek hosszú ideje követnek, vagy e hiedelmek, stb. mindegyike a társadalomban vagy csoportban”.

Hagyományőrzés szerintem nagyszerű dolog, ha tudjuk, honnan ered, mi a jelentése, miért olyan, amilyen a felépítése, és pozitív hatása van-e az emberekre.
Ha nem, akkor ideje újra átgondolni, hogy valóban meg akarjuk-e tartani, és ha igen, milyen formában.

Ezentúl azt is gondolom, hogy vannak olyan hagyományok, amelyek egyszerűen elavultak.
Például most éltem át egy parádét, aminek része a tűz használata.
Megkérdeztem néhány helyi lakost, hogy miért a tűz, fogalmuk sem volt, csak annyi, hogy ez hagyomány.
Azt hiszem, hogy néhány száz évvel ezelőtt, amikor ez az ünneplés elkezdődött, az emberek fáklyákkal vonultak, esetleg máglyát raktak, vagy ilyesmi.
Lehet nem másért, mint hogy legyen valami fény az estében/éjszakában.

Manapság a város szűk utcáin zenélve vonulnak, táncolnak, és úgy a menetben, mint a nézők közt egyaránt vannak gyerekek és felnőttek is.
És olyan őrült pirotechnikai eszközöket használnak, amelyek olyanok, mint egy óriási, pörgő csillagszóró.

Az üzlettulajdonosok ma késő délután védőréteggel fedték le a kirakataikat, a lakástulajdonosok pedig becsukták az ajtókat és ablakokat, hogy ne legyen tűzkár.
Az emberek között vonulnak a tűzoltók tűzoltó készülékkel a kezükben, a mentősök pedig elsősegélynyújtó táskáikkal arra az esetre, ha baj történne.
Sokak ruhájában apró lyukak keletkeznek a szálló szikráktól, és azt hallottam, hogy évente többen kerülnek kórházba, mert súlyos sérüléseket szenvednek a tüzes játékok miatt.

Ez valami különleges néznivaló? Igen.
Biztonságos? Egyáltalán nem.
Tiszta? Abszolút az ellentéte.
De a műsornak folytatódnia kell, mert ez a hagyomány.

És tudod mit?
A mai világban sok mindennel kapcsolatban érzek nagyon hasonlóan.
Ugyan elavultak, de a társadalom megtartja őket, mert ez a hagyományos módszer, mert már régóta így vannak.

Mint a nemi szerepek.
Hogy csak egy férfi és egy nő lehet egy pár.
Hogy a nő dolga a szülés.
Hogy a férfi a családfő.
Hogy tanulj, dolgozz, tedd, amit mondanak, ne kérdezz, szépen játssz, menj nyugdíjba.
Hogy legyen családod, ne lógj ki a sorból, legyél jó szomszéd.
És így tovább.

Szerencsére egyre többen vannak egyre több területen olyanok, akik megtörik a mintát, kinyitják a szájukat, megszólalnak, bátran vezetik a változásokat.
És ez a kulcs!
A világ változik!

Többet tudunk, mást tudunk, mint a Római Birodalom vagy a középkor vagy akár a múlt század emberei.
Mások az erőforrásaink, más az élettartamunk, mások az egészségügyi ellátási lehetőségeink, mások az életkörülményeink.

Ma már azt is sokan értik, hogy mindannyian emberek vagyunk, de mindannyian mások vagyunk, de sok a hasonlóság is bennünk.

Tény, hogy minden egyes ember akkor teljesít a legjobban élete minden területén, amikor hiteles énjéből működhet.
Amikor az lehet, aki lenni akar. A biológiai nem nem határozza meg a tehetséget, a tudás mennyiségét, a kreativitást, sem az értéket.
Amikor valaki azt szeretheti, akit akar, azzal élvezheti a szexet, akivel akarja. Az ember választása, amely más lehet, mint a következő személyé, senki más dolga, csak az övé.
Amikor valaki dönthet, hogy lesz vagy nem lesz családja, a saját választása szerint. Ebbe senki nem szólhat bele, csak az érintett személy, pár.

Legyen szó tehát akár ünneplésről, akár társadalmi elvárásról, a hagyományok mindaddig fontos részei lehetnek az életnek, amíg az embereket szolgálják, amíg biztonságosak, emberiek és értéket hordoznak.
Ha ez nem így van, akkor meg kell vizsgálni a hagyományokat, a hagyományos gondolkodást, és eldönteni, hogy részben kell-e újra gondolni, vagy esetleg teljesen el kell engedni azokat.

A múltból muszáj tanulnunk, de nem vonszolhatjuk magunkkal a jelen hátrányára.

Bosszúsan és dühöngve

/in , , , /by

A szexualitás minden ember része.
A szex a legtöbb ember által gyakorolt ​​tevékenység.

Nyilvánvaló, hogy világszerte sok probléma van ezekkel a területekkel, amelyek a meg nem értésben, a nem tudásban, a támogatás hiányában, az önismeret, az önelfogadás és az önbizalom hiányában gyökereznek.
Természetesen ezekben az esetekben is, mint mindenben, az oktatás a megoldás.
Nagyon valószínű, hogy óriási előrelépés lenne a jövő generációi számára az ilyen kérdések megoldásában, ha a tinédzserek nyíltan tanulhatnának róluk.
Sajnos még mindig nincs (vagy csak néhány országban) az iskolai tantervbe integrált oktatás ezekről.
A felnőttek számára sem könnyű megtalálni a módját, hogyan tanuljanak, ha szükségét érzik.

Ugyanakkor sokan vagyunk coach-ok, trénerek, pszichológusok, terapeuták szerte a világon, akik látjuk ezeket a problémákat, és hajlandóak vagyunk/szívesen vállalnák a beszélgetés/tanítás/segítés feladatát.
És természetesen a kínált szolgáltatásainkon belül pontosan ezt is tesszük.

Ehhez szeretnénk megmutatni magunkat, hirdetni, megkönnyíteni, hogy az emberek megtaláljanak minket.
Szeretnénk jól láthatóak lenni, hogy segíthessünk mindazoknak, akik rászorulnak, akik készek és hajlandók fejlődni, tanulni, megoldani bizonyos problémákat.
És ez az, ahol mindannyiunkkal ki van baszva!

Az interneten, legyen szó a közösségi média platformokról vagy azon kívül, „boszorkányüldözés” folyik.
A „szex” szót nem lehet úgy leírni, ahogy van. Kreatív írással kell előállni (s e x, s@x, …), ha beszélni akarunk róla.
A mondandónkat illusztráló fotók nem mutathatnak túl sok bőrt, és nem lehetnek kifejezetten szexuálisak, a meghatározások szerint.
Amikor azt írjuk, hogy „szexuális nevelés”, a láthatóságunk korlátozásával büntetnek bennünket.
Minden helyzetben, amikor meg akarunk magyarázni valamit, kénytelenek vagyunk „virágnyelvet” használni, ami bonyolultabbá, kevésbé hatékonnyá teszi a dolgokat.
Érted már, miről beszélek.

Mindezt azért, mert a +szex” szót démonizálták azzal, hogy minden tevékenységet a maszturbációtól a beleegyező felnőttek szeretkezéséig, a nemi erőszaktól a gyerekek szexuális kizsákmányolásáig ez alá az egy szó alá gyűjtöttek össze.

Igen, tudom, Web és sötét web.
Igen, tudom, mesterséges intelligencia.
Igen, tudom, hogy sok magyarázat és kifogás létezik.

Őszintén szólva, már nem érdekel.

Tele a hócipőm, hogy mi, akik segíteni akarunk, hogy mi, akik könnyebbé akarjuk tenni, hogy az emberek megértő, nem ítélkező füleket találhassanak, hogy mi, akik esetleges életmentő támogatást tudunk adni, be vagyunk szorítva a saját kis világainkba, és így csak puszta szerencse, ha ránk találnak.

Dühös vagyok, mert a rendszereket létrehozóknak nem volt ismerete a témáról, nem volt hajlandóságuk a megfelelő kategorizálásra, nem értették tetteik következményeit, és ezért a károk folyamatosak.
Ők alakítják a maguk javára a rendszert, és az értékek őrzőjeként, a világ megmentőjeként tüntetik fel magukat.
Azt mondják, hogy fegyelmezni kell bennünket, hogy megvédik a gyerekeket a rossz befolyásunktól, az általunk kommunikált helytelen tartalmaktól … ugyanakkor hagyják, hogy valódi förmedvények legyenek jelen az interneten.

Amikor azt mondom, hogy a szex jó, a szerelem az szerelem, és segíthetek abban, hogy jól érezd magad a bőrödben, akkor nagyon ellenőrizni kell engem, sőt bizonyos szolgáltatásokhoz való hozzáférésemet is meg kell tagadni, korlátozni kell a láthatóságomat, stb.

Szóval igen, elegem van ebből a képmutatásból és a képmutatókból, akik ugyanazt a követ fújják.

És nem érdekel, ha néhány hatalmon lévő megpróbálja visszafordítani a dolgokat, hogy úgy legyenek, ahogy az 1950-es években voltak, ha az internet folyamatosan újabb korlátozásokkal rukkol elő, én akkor sem fogom be a számat!
Továbbra is prédikálom, talán még hangosabban is, mindenkinek, aki hallani akarja, hogy a szex csodálatos, hogy a szex beleegyező felnőttek között történjen, hogy senki másnak nincs semmi köze hozzá, hogy hogyan és kivel éled a szexuális életedet, amíg felnőtt korú, beleegyező partnerek között történik, hogy nincs alkotmányosan rossz vagy helyes módja a szexnek, hogy a szex egészséges, hogy a szex szórakoztató.
Hogy a te életed a tiéd, a tiéd, hogy éld.
Hogy a kapcsolatodnak téged és a partnere(i)det kell kielégítse, és senki mást.
Hogy a tested a tiéd, és azt teszel vele, amit akarsz.

Vedd kezedbe az életed, ne add fel, ne add be a derekad!

Élj, nevess, szeress

Minden energia

/in , , , , , , /by

Minden energia.
Ez tudomány, ez tény.

Nikola Tesla és Albert Einstein is megfogalmazta ezt, és amikor tudományról van szó, ők elég megbízható forrásoknak számítanak 😉

Spirituális szinten is sok különböző szinten beszélnek az energiáról.
Mint például most, egy nagyon intenzív esemény zajlik; július 26-tól augusztus 12-ig erős energiamozgás van, mely időszaknak a csúcspontja ma, augusztus 8-a, az Oroszlánkapu portál megnyílása.
(Ha érdekelnek a részletek, ő szerintem jól magyarázza: https://www.facebook.com/ArcturianCodes )

Minden energia, ami azt jelenti, hogy a természet is, mi is, és minden kapcsolatunk is energiával töltött, rezgése van.

Bizonyára hallottál már olyan emberekről (vagy akár közéjük is tartozol), akikre hatással vannak a holdciklusok, például minden teliholdkor felborul az alvási rendjük, vagy akik azt állítják, hogy minden gondjuk és ráncuk kisimul, amint a tengernél vannak, vagy azok, akik szeretnek esőben sétálni, mert ettől mindig jobban érzik magukat.

Ami az embereket illeti, ismét, biztosan hallottál, vagy személyesen is találkoztál olyanokkal, akik után mindig kimerültnek érzed magad, vagy éppen ellenkezőleg, boldognak és feltöltődöttnek, vagy amikor a társaságukban vagy, akkor valami megmagyarázhatatlan idegességet, feszültséget érzel, és így tovább.

Hatással van ránk a természetből, állatokból, más emberektől érkező energia, és természetesen mi is befolyásolunk másokat a mi energiáinkkal.

Valahányszor problémát, vitát, negativitást tapasztalsz, egy dolog, amit megtehetsz, hogy ellenőrzöd a saját energiádat.
Mit sugárzol?
Lehet, hogy amit tapasztalsz, az a tiéd visszatükröződése?
Lehet egy kicsit el kell mozdulnod egy nyugodtabb, pozitívabb állapot felé.

Nem, nem támogatom a „hurrá-optimizmust”, nem, nem javaslom semmilyen valódi, saját érzés vagy energia megtagadását.

Amit viszont javaslok, az az, hogy nézz magadba, hogy amit abban a pillanatban sugárzol, az valóban a tiéd-e, vagy esetleg valakitől/valamitől átvetted, és most azt mutatod.

Mint amikor nyűgös, negatív vagy dühös vagy, ez tényleg azért van, mert így érzel, vagy esetleg egy korábbi interakcióból „ragadt” rád, és most ebből az energiából jössz, és így még több dologgal, emberrel rontod el a helyzetet.

Mert ez olyan láncreakciószerű.

Amikor könnyed, boldog, nyugodt energiával baktatsz a világban, akkor valószínű, hogy az emberek, akikkel kapcsolatba kerülsz, a te pozitív energiáidból töltődnek, találkozhatsz másokkal, akik hasonló energiaszinten vannak mint te, vagy akár magasabbon.

Amikor viszont rájössz, hogy bármilyen jó hangulatban is vagy, bizonyos emberek mindig lehúznak … nos, erre az egyszerű gyógymód az, hogy kerülöd az ilyen emberekkel való érintkezést.

Persze ha egy ilyen típusú emberrel szoros, fontos kapcsolatban vagy, akkor érdemes beszélgetést kezdeményezned, megkérdezni, hogy mi jár a fejében, a lelkében.
Lehet, hogy szívesen él a lehetőséggel, és megosztja veled, mi zajlik benne, de az is lehet, hogy nem is érzékelte, hogy egy sötét felhőként létezik.

Amikor párkapcsolatban vagy, kifizetődő, ha tisztában vagy önmagaddal is.

Könnyebbé teszi az életet, hitelesebbé és gördülékenyebbé teszi az egészet.

Amikor úgy kapcsolódsz, kommunikálsz, szeretsz, szexelsz, hogy a saját energiáidat, érzéseidet, valódi énedet sugározod, akkor minden egy csodálatos, magasabb szintre kerül.

Mindenképpen, minden szinten megéri a munkát az energiád tisztán tartása, a tudatos létezés, a magas rezgésű, könnyű energiáid ismerése, tudása és védelme.

Légy kedves, szeress, rezegj magasan!

Az internet népe

/in , , , /by

„Kapott hideget-meleget az internet népétől” – volt egy mondat egy cikkben, amit tegnap olvastam.

Megdöbbentő számomra, hogy ezzel a megfogalmazással hogyan válik ez egy tőlünk független entitássá.
Márpedig, hacsak nem kerülte el a figyelmemet az információ, hogy él a Földön egy másik faj is, az „internet népe”, és ők mások, mint mi, emberek, akkor az a helyzet, hogy „az internet népe” mi vagyunk!
Mindannyian, akik posztolunk, kérdezünk, megjegyzéseket teszünk, értékelünk, veszünk, eladunk, használjuk az internetet.
Ez pedig azt jelenti, hogy minden szép és minden gusztustalan is tőlünk származik.

Minden OK, amíg a tartalom kedves, szórakoztató és/vagy támogató.
De!
A probléma már itt el is kezdődik.

Mivel az emberek különbözőek, mások a morális alapok (vagy néhánynak egyáltalán nincs is), más-más kulturális háttérből származnak, máshogyan értelmezik a világot, így már a szórakoztatónak és támogatónak is rengeteg különböző értelmezése van.

Például a csínyek (prank) nagyon mennek manapság.
Különböző videók ezrei vannak fent a neten, és némelyik trend lett, vagyis valaki csinált egyet, lefilmezte, felrakta az internetre, mások pedig elkezdték másolni és bemutatni a saját verziójukat.
Mindez azt jelenti, hogy sokan vannak, akik ezt szeretik, szeretik nézni, szeretnek részt venni benne, akik szórakoztatónak tartják.

Másrészt vannak sokan, akik nem szeretik ezt a „műfajt”.
A logikus és egyszerű megoldás az lenne, ha ezek az emberek nem néznék őket.

És persze sokan pontosan ezt is teszik.
Vannak azonban olyanok, akik ugyan nem szeretik ezeket, mégis megnézik őket, és szükségesnek érzik, hogy valami nem túl kedveset vagy akár egyenesen otromba dolgot kommenteljenek.

Ami a támogatást illeti, pont ugyanez vonatkozik rá.
Természetesen itt is vannak az őszintén támogató megjegyzések.

Sajnos egy másik kategória az, amikor a hozzászóló támogatásnak érzi, de valójában lekicsinyli, bántja az eredeti tartalom posztolóját.
Biztosan láttál már ilyet, mondjuk amikor valaki azt mondja, hogy fáj a feje, semmi sem segít rajta, és erre valaki úgy reagál, hogy ne aggódjon, el fog múlni, örüljön, hogy csak fejfájás és nem valami komoly.
Ez nem támogatás!

Az internet tele van olyan emberekkel, akiknek látszólag nincs jobb dolguk, mint mindig minden helyzetben kiírni a véleményüket.
Tudod, mikor mondjuk valaki a fogyását ünnepelné, és azok a rosszindulatú, megkeseredett lények azt írják, hogy „kit érdekel” vagy „igen, szép photoshop” vagy „nem is ugyanaz a személy”.
Vagy mondjuk valaki azt írja ki boldogan, hogy előléptették. Mire jön a megkeseredett, rosszindulatú lény, aki azt mondja, hogy „micsoda hencegés”, míg a másik, hogy „na igen, de nem vagy te túlkoros ehhez a pozícióhoz, nem kellett volna már évekkel ezelőtt elérned?”.
Vagy valaki azt mondja, hogy nehéz munka egy boldog párkapcsolatot fenntartani. Megkeseredett, rosszindulatú lény reagál: „örülj, hogy egyáltalán van kapcsolatod”, vagy „kit érdekel”, vagy „hát, ha nem tudod fenntartani, akkor talán nem is kéne, hogy kapcsolatod legyen”.
Vagy valaki mondjuk elkezdett kertészkedni, és fotókat tesz közzé a kertjében elért haladásáról. Igen, a rosszindulatú, megkeseredett lény gyorsan hozzászól, hogy „hát, ez nem igazán mutogatnivaló” vagy „igen, jó próbálkozás, de inkább ültess ezt meg azt amaz helyett, azt meg hagyd magasabbra nőni, a másikat pedig jobban meg kell metszeni” ‘, vagy ‘aha, ja, akár, de nézd csak az én fotóimat’.

Gondolom érted miről beszélek, igaz!?

Bármit is csinálsz, alkotsz, mutatsz meg az interneten, tudnod kell, hogy mindig lesznek azok a megkeseredett, rosszindulatú lények, akik megpróbálnak lehúzni, megalázni, értéktelennek beállítani, és néhányuk igazán gusztustalan fogja ezt tenni.
Mindegyiknek lesz tanácsa számodra, függetlenül attól, hogy kérted-e vagy sem.
És azok a tanácsok egymásnak ellentmondóak lesznek.

A megkeseredett, rosszindulatú lények olyan emberek, akikről fogalmad sincs, hogy kik ők.
Pontosan ugyanúgy, mint a társadalom esetében.
Az „internet népe” kifejezés és a „társadalom” szó egyaránt olyan emberek tömegére utal, akikről fogalmad sincs, kik ők, és nekik fogalmuk sincs, és nem is érdekli, hogy te ki vagy.
A megkeseredett, rosszindulatú lények egy része még arra sem hajlandó, hogy megmutassa magát, csak arctalan „szellem” az interneten.

Ezek a kommentelő, tanácsokat osztogató rosszindulatú, megkeseredett lények egyáltalán nem szabad, hogy érdekeljenek téged.
Olyan emberekről van szó, akiknek sekély az életük, nem sok teljesítményt tudnak felmutatni, szűklátókörűek, nincs bátorságuk önmagukat, a saját életüket rendezni, ezért csak támadnak és másokat hibáztatnak.
Ne figyelj rájuk.
Nincs szükséged az ő, illetve senki jóváhagyására, hogy önmagad legyél.

Ha meg akarod mutatni valamilyen eredményedet, bármi legyen is az, bármi, ami fontos számodra, csak tedd meg!

Az „internet népének” fogalma sincs, hogy te ki is vagy, hogy milyen háborúkat vívsz, hogy milyen életet élsz.
Semmilyen módon sincs joguk kritizálni téged.

Hogy megvédd magát ezektől a negatív hatásoktól, ha bármivel kapcsolatban kérdésed van, ne őket kérdezd, hanem keress egy szakembert, akiben megbízol, és kérdezd meg őt.

Légy önmagad, légy kedves és válogasd meg, hogy kire hallgatsz!