Bejegyzések

Csináld, teljes erőbedobással … DE!

/in , , , /by

Vannak álmaid, céljaid, elképzeléseid, amelyeket szeretnél elérni, megvalósítani?
Év eleje lévén most éppen időszerű erről írni, hiszen sokan gyakran kivárják az új évet, hogy célokat tűzzenek ki, fogadalmakat tegyenek és/vagy felvázoljanak egy utat az álmaik megvalósítása felé.

Mint mindig, igen, tudom, mindannyian különbözőek vagyunk és másként viselkedünk, másként csinálunk, máshogy értelmezünk dolgokat.
Ez egy általános, bárkiben kialakulható érzésről szól, függetlenül attól, hogyan kategorizálod (álom, cél, elhatározás, bármi) az alapjait a magad számára.
Például én nem szeretem/használom a ’gól’ szót, mert valahogy azonnal a sportra asszociálok, és mint ilyen, nekem egyből 50%-os esélyt hordoz magában a kudarcra, arra, hogy nem sikerül.
Álmaim viszont voltak és vannak.

Tehát függetlenül attól, hogy hívod, melyik kategóriába sorolod, gondolom van egy/néhány/több dolog, amit el szeretnél érni/felépíteni/meg akarsz szerezni magadnak ebben az életben.
Abban is biztos vagyok, hogy találkoztál már valamilyen motiváló mondással, mint: ’ne add fel’, ’soha ne add fel’, ’kövesd az álmaidat’, ’már majdnem a célnál vagy’, ’mindjárt eléred az áttörést’, ’mindig hajnal előtt van a legsötétebb’ és hasonlóak.

Ezekkel együtt azt is hallhatjuk, hogy ne legyen B-tervünk, mert az kifogná a szelet az A-tervből, mert ha van, akkor tudjuk, hogy ott egy B-terv, mint egy védőháló, és ennek okán elkényelmesednénk.

A kérdésem az, hogy érezted-e már valaha, hogy csapdába ejtett egy álmod, célod, elhatározásod?
Én már igen.
És elmondhatom, szarnak, ijesztőnek, reménytelennek éreztem, és sokat kivett belőlem, hogy túléljem, hogy tovább lépjek onnan.

Miután az az álmom megszületett, mindent beleadtam, amit csak tudtam, hogy megvalósítsam.
Úgy, ahogy kell, amikor tényleg el akarsz jutni valahova, nagyon el akarsz érni valamit.
Tanultam, rengeteget dolgoztam, sok különböző opciót találtam és számtalan lehetőséget kihasználtam, amelyek összhangban tűnőek voltak az álmom elérésével.
Ezeken túl, mindez rengeteg munkát igényelt magamon, mélyre kellett túrnom, ki kellett ásnom a szarokat, rendezni a gondolataimat, érzéseimet, mint például a korlátozó hiedelmeimet, rossz mintákat és alapvetően abba kellett hagynom önmagam akadályozását.
És az sem elfelejtendő, hogy a fent említettekre baromi sok pénzt költöttem.

Mindeközben folyamatosan skandáltam magamban megerősítéseket, motivációs idézeteket, és kitartottam … mindaddig míg anyagilag tönkrementem, lelkileg kimerültem, érzelmileg összetörtem.

Mi történt? Hogy történt? Miért történt?
Egy percig sem volt B tervem.
Egy percre sem csekkoltam a realitásokat.

Csak egy álmom volt, amivel teljes összhangban éreztem magam, ami magától értetődőnek, a legjobb és az egyetlen útnak tűnt.
Mindezek ellenére eljutottam arra a pontra, hogy kénytelen voltam irányt váltani.
Hatalmas harc volt bennem, hiszen minden sejtem ellene volt, ráadásul valahányszor kényszerítettem magam, hogy döntsek, hogy megteszem ezt a lépést, azonnal belefutottam, láttam, hallottam valami olyasmit, amit jelnek értelmeztem, hogy mégse tegyem.
Egy óriási, fájdalmas, lélekölő felfordulás volt.

Végül el kellett engednem azt a ragaszkodást, más irányba kellett indulnom, ki kellett ásnom magam abból a sötét gödörből, és rá kellett jönnöm (utólag, néhány évvel később), hogy ez volt a legjobb módja annak, hogy minden a legjobban alakuljon.

Most, hogy valakinek valami jót tegyek, azt kell mondanom, erősen javaslom, hogy az álmaid hajszolása, célod elérése, elhatározáshoz való ragaszkodásod kezdetén igenis készíts egy B tervet, írd le és tedd el egy biztonságos helyre, és csak ezután indulj el és koncentrálj álmaid valóra váltására.
Abban az esetben, ha a folyamat során túlléped az ésszerű időhatárokat, vagy a pénzbeli lehetőségeidet, vagy az őrület határára kerülsz, vagy úgy érzed, hogy az érzelmi jólléted veszélyben van, akkor vedd elő a B-terved, és azzal haladj tovább, legalábbis egy időre!

Igaz, mindig jobb megpróbálni és nem elérni, mint meg sem próbálni.
Az is igaz, hogy van második (akár harmadik, negyedik…) esély az életben.

Szóval szerintem jobb, ha van egy B-terved, és szükség esetén arra váltasz, mintsem, hogy egy brutális, kimerítő káoszba, egy szörnyű, fullasztó rémálomba sodord magad.

Légy jó magadhoz!
Ne menjen tönkre a tökéletes álom hajszolásában, ne fulladj bele a gólok elérésért folytatott harcba, hanem időben ébredj rá, hogy a valóság, az élet, úgy ahogy van, mindig jobb, még ha nem is mindig tökéles.

Vég és kezdet, régi és új

/in , , , , , , /by

Egy nem túl könnyű év végéhez közeledünk.
Bármit is hiszel, bárkinek is hiszel, akárhány meg (nem) válaszolt kérdésed van, bármi mellett is döntöttél, akárhány beszélgetésben vettél részt, vagy hallottál, bármennyire is féltél vagy bármennyit is sírtál, bármennyire (nem) törődtél, bárhogy is élted meg ezt az elmúlt évet, azt hiszem, elfáradtál.

Most, hogy itt az ünnepi időszak, fontosnak tartom, hogy emlékeztesd magad: először magaddal kell törődnöd!
Tudod, még a repülőgép biztonsági infójában is azt mondják, hogy először tedd fel a saját oxigénmaszkodat, vagy hogy üres kamrából nem tudsz adni, vagy … érted miről beszélek.

Szóval, ha a karácsony (vagy bármilyen más ünnep) a kedvenced, akkor hajrá, őrülj meg, élvezd ki.
Ha nem, akkor ne kényszerítsd magad, hogy belemerülj.
Ha a főzés, sütés, a nagy lakomák a kedvenceid, akkor csapj bele.
Ha nem, akkor válaszd azt a vajas pirítóst, amit annyira szeretsz.
Ha a családdal és barátokkal szeretnéd tölteni az ünnepeket, akkor tedd azt.
Ha inkább vagy magadban, akkor legyél.

Semmilyen ünnepi tevékenység semelyik ünnep kapcsán sem kötelező!
Tégy úgy, ahogy neked tetszik, vagy legalábbis úgy, ahogy az adott körülményeid között neked a legjobban megfelel.

Továbbá, amikor találkozni fogsz, és időt tölteni családtagokkal, ismerősökkel, általában olyan emberekkel, akikkel amúgy egész évben nem töltesz sok időt együtt, ügyelj arra, hogy óvatosan navigálj a kommunikáció viharos vizein.
A félreértések esélye könnyen az egekbe szökhet.
A nyugodt, kellemes időtöltés érdekében érdemes bizonyos témákat mellőzni.
Vagy legalább ne vonj le elhamarkodott következtetéseket, és ne kezdj vitákba.
Kérdezz, válaszolj érthetően, indokold meg, ha kell.
Senkinek a véleménye sem szent. Csak egy vélemény. És mint ilyen, egyesek helyesnek fogják tartani, míg mások esetleg helytelennek látják.

Készüljünk fel egy viharos év lezárására, amiben voltak igencsak nehéz energiák, fájdalmak, őrült sztorik.

Ígérjük meg magunknak, és tartsuk is be, hogy jövőre jobban fogjuk csinálni.
Hogy többet fogunk hallgatni.
Hogy igyekszünk jobban megérteni.
Hogy nyitottabbak leszünk.
Hogy befogadóbbak leszünk.
Többet fogunk megbocsájtani.
Többet fogunk törődni.
Hogy több együttérzést fogunk tanúsítani.
Hogy még jobban megnyitjuk a szívünket.
Hogy többet fogunk szeretni – magunkat és másokat.

Hogy mindenkit hagyunk létezni.

Vidám Mindent és Egészséges, Boldog Mindiget neked!

Miért vagyunk beleragadva még mindig?

/in , , /by

„Oszd meg és uralkodj” – ezt a mondást II. macedón Fülöpnek tulajdonítják, aki ie. 382-336 között élt.
A Wikipédia ezt a mondást így magyarázza: „Ennek a technikának az a célja, hogy segítse az uralkodót a különböző érdekű alattvalók, populációk és frakciók kontrolálásában, akik együttesen képesek lehetnének szembe szállni uralmával.”

II. Fülöp, biztos, hogy rátapintott valamire, hiszen ezt a stratégiát azóta is alkalmazzák, már több mint 2300 éve, és széles körben elterjedt még napjainkban is.

Csak néhány a végtelen listából, amelyek ebből a koncepcióból táplálkoznak:
vallási fanatizmus
rasszizmus
fasizmus
szexizmus
életkor miatti diszkrimináció
… és a listán a legújabb az oltottsági megkülönböztetés.

Milyen szomorú, hogy az emberek nem ismerik fel, hogy a fentiek egyike sem az emberi természet része, hanem mind bizonyos érdekeket szolgálandó lett megkreálva.

Milyen szomorú, hogy az emberek még mindig nem veszik észre, hogy az ilyen stratégiák soha nem az ő érdeküket szolgálják, hanem a hatalmon lévőkét.
A hatalmon lévőkét, akik minimum hatalmon akarnak maradni, de többnyire még több hatalmat, még több pénzt akarnak.
A hatalmon lévőkét, akik nem igazán törődnek a tömegekkel.
A hatalmon lévőkét, akik minden rendelkezésükre álló eszközt felhasználnak arra, hogy ékeket verjenek embercsoportok közé.
Mindezt azért, mert nagyon is tisztában vannak azzal, hogy ha az emberek egyszer ráébrednének/felismernék saját erejüket, ami az egységben rejlik, akkor nem tűrnék tovább a felülről jövő baromságokat.
Azaz, hogy akkor ki lennének hajítva a hatalmi pozícióikból.

Amikor valakinek nem tetszik valami, nem ért egyet valamivel, akkor ahelyett, hogy megpróbálna körülnézni, minden lehetséges oldalról információkat gyűjteni, nyitott maradni a vitákra, másfajta élettapasztalatokra, a túlnyomó többség elfogadja, amit megetetnek vele, a történetnek csak az egyik oldalát nézi, vagy egyszerűen a régi jó kifogással él, hogy ezt mondja a társadalom, vagy hogy ilyen a társadalom.

Ugyan már!
A ’társadalom’ nem jelent mást, mint emberek tömegét.

Függetlenül attól, hogy melyik kisebb vagy nagyobb társadalom tagja vagy, a társadalmat alkotók legtöbbje idegen számodra.
És ami azt illeti, egyiküknek sincs több joga semmihez, mint neked!

Tehát, ha van valami, amit helytelennek, igazságtalanságnak minősítesz, és tenni akarsz valamit, hogy jóvá legyen, akkor nincs más dolgod, mint kinyitni az elméd, a szíved és a szád, és elkezdeni kimondani az igazadat.

És mindeközben maradj nyitott mások és az ő igazságuk felé.
Légy tisztelettudó, hogy tiszteletet kapj.
Tegyél fel kérdéseket, hogy válaszokat kapj.
Válaszolj a hozzád intézett kérdésekre.
Soha ne felejtsd el, hogy egyet érteni, hogy nem értetek egyet, az is egy erőteljes lehetőség!

Minél hamarabb kezdenek el az emberek többet cselekedni ezen irányvonalak mentén, annál hamarabb jön létre a szélesebb körű megértés és egyetértés, és annál hamarabb lehet a hatalommal visszaélőket elhallgattatni, elzárni és kizárni.

És ez két emberrel (család, barátok, partnerek, kollégák, szomszédok, …) kezdődik, akik elbeszélgetnek valamiről, bármiről.

Kezdj el az ’élni és élni hagyni’ elv alapján élni!
Egy koncepció/kifejezés, amely 1622-ből származik, és a hollandoknak köszönhetjük.

Itt az ideje, hogy felismerjük a nyílt, őszinte kommunikáció és a tisztelet erejét, hogy a különbözőség senkit nem tesz automatikusan rosszá, hogy alapból mindannyian különbözőek vagyunk, hogy mindannyian egyediek vagyunk, és mindannyiunknak azonos joga van az élethez, a teljes és boldog élethez ezen a Földön.

Túl sokáig játszottuk az ő játékukat.
Kezdjük el a mienket!
Legyünk jobbak, csináljuk szeretettel!

Belekezdünk?!?!

Teljesen önmagaddá válni

/in , , , , , , /by

Nők.
Férfiak.
Szerepek.
Szokások.
Megteheted.
Nem teheted.
Megengedett.
Nem megengedett.
Megcsinálod és megdicsérnek érte.
Megcsinálod, és azt mondják, hogy ez nem neked való.
Kellene.
Nem kellene.
Ugyan már csinálod, néhányan mégis azt mondják, nem vagy képes megcsinálni.

Hosszú hajúnak lenni, és szeretni, ha valaki játszik vele; sírni; érzelmeket kimutatni; virágot kapni; leülni a WC-re; táncolni; autószerelőként dolgozni; színeket viselni; ápolni a bőröd; táskát használni; sört főzni; sminkelni; varrni; kötni; édes italokat inni; ölelni; élvezni és jónak lenni a barkácsolásban; ölelve lenni; horgolni; bokszolni; randevúra hívva lenni; manikűröztetni; pedikűröztetni; bókot kapni; szexet kezdeményezni; kézkrémet használni; egy hosszú, kényeztető fürdőt venni; gyertyákat gyújtani; csokoládét kapni; bármilyen okból otthon maradni a gyermekeddel; szivarozni; … a lista végtelen.

Ha azon kapod magad, hogy a felsoroltak bármelyikét kizárólag nőkre, vagy kizárólag férfiakra vonatkoztatod, akkor azt javaslom, komolyan szánj egy kis időt magadra, és gondold át, mi késztet arra, hogy azt hidd, amit hiszel.
Valószínűleg ezt soha nem gondoltad át, csak átvetted, amit a környezeted mondott, projektált, mutatott, nyomott.
Szóval itt az ideje, hogy magad gondolkodj és dönts.

Abban az esetben, ha egyike vagy azoknak, akikre valaha is hatással volt a posztom elején felsorolt ​​kijelentések bármelyike, vagy bármely más hasonló kijelentés, és ezek miatt elcsüggedtél, úgy érezted, hogy lekezeltek, lekicsinyeltek, bántottak, összezavartak, akkor meg kell tanulnod figyelmen kívül hagyni ezeket, és az ezekhez hasonló reakciókat.
Függetlenül attól, hogy ki mondja őket.

Megengedett, hogy önmagad legyél. Sőt, arra bíztatlak, éld meg önmagad teljes verzióját. A te életed a tiéd, hogy te alakítsd.
Amikor rólad van szó, akkor mások csak a véleményüket mondhatják el, amiről dönthetsz úgy, hogy nem hallgatsz rá, de nincs joguk megtagadni, tiltani vagy korlátozni téged a saját választásaidban. Hacsak nem járulsz hozzá.

Egyre többen és többen vannak a világon, akik felismerik, hogy az életnek annyi alakja és formája van, ahányan a Földön vagyunk.
Az embernek nem létezik, és soha nem is létezett két teljesen egyforma változata.
Találd meg a saját bandádat, találd meg a saját őrületedet, válassz támogató környezetet.

Légy tisztábban azzal, ki és hogyan akarsz lenni, engedd meg magadnak, hogy teljes mértékben önmagaddá válj, nyújts be igényt önmagadra, érezz, ahogy érezni szeretnél, valósítsd meg magad olyannak, amilyen lenni szeretnél.

Tanuld meg az élni és élni hagyni művészetét!
Élvezd az életet!

Érzelmek áramlása

/in , , , , , /by

Értenünk kell a minket körülvevő világot, legyen az munka, üzleti vagy magánélet.
Ha nem értjük, akkor frusztráltak, ingerültek leszünk, értetlenkedünk, és igyekszünk a lehető leghamarabb értésre szert tenni.
A legjobb esetben kérdezünk, kérünk. Értelmezést, más magyarázatot, valami olyasmit, amihez jobban tudunk viszonyulni.
Amikor nem kérdezünk, akkor magunk végezzük el a munkát. Valami fajta kutatást végzünk, mondjuk utána olvasunk a dolognak, vagy megpróbálunk választ/értelmet találni magunkban.

A modern művészet azonban egészen más.
Lehet, de nem muszáj megértenünk a művészt.
Tapasztalataim szerint megengedett, és még bátorított is, hogy a magunk módján értelmezzük a művet.
Egy festményt, egy szobrot, egy zeneművet vagy egy balettet.

Múlt héten lehetőségem volt megnézni egy modern balettelőadást egy tekintélyes európai operaházban.
Őszintén szólva, fogalmam sem volt (most már tudom, utána olvastam), hogy mit akart kifejezni a koreográfus.
Csak annyit tudtam, hogy érzelmek tömkelege futott végig bennem az előadás nézése közben, és azóta is!

A harminc-valahány táncos a színpadon egyszerűen elképesztő volt.
Egyes jeleneteknél közel voltam ahhoz, hogy teljesen meggyőzöttnek érezzem magam, hogy a táncosok nem is emberek, hanem valamiféle földönkívüliek, mivel a mozdulataik mágikusan rendkívüliek voltak.
Elképzelhetetlen, hogy egy „normális” ember azt gondolná, hogy ez fizikailag lehetséges.

Egész este folyamatosan jöttek az érzelmek. Egyik a másik után, a következő ellentétes az előzővel, és én nem bántam, nem akartam megakadályozni, hogy jöjjenek, és nem is harcoltam semelyik ellen sem.

És a legjobb része, szerintem, pontosan ez.
Megengedett bármilyen és minden érzés, az embernek lehet saját „értelmezése” a műalkotásról, és ahhoz senkinek semmi köze nincs.
Dönthetsz úgy, hogy megosztod azt valakivel, de semmilyen kötelezettséged nincs ez ügyben, és nem kell „megvédened” az értelmezésedet, ha esetleg bárkinek a tiedtől eltérő gondolatai lennének.

Amikor modern művészetről van szó, akkor ami számít, az az általa neked szerzett élmény.
Legyen akár inspiráló, szórakoztató, szemet felnyitó, vagy akár bizonyos szempontból felzaklató, mindenképpen gazdagít téged, és nem kell szabályokat betartanod, elvárásokhoz illeszkedned, csak befogadnod a magad módján.

Ugyanúgy, ahogy az életben, a párkapcsolatokban.
Az érzelmeid a tieid, hogy megéld őket, érvényesek, és senkinek sem tartozol magyarázattal, hogy miért és hogyan érzed azt, amit érzel.
A te megélésed, a te műsorod, a te művészeted, a te életed.

Illúzió – eszköz vagy puszta hazugság

/in , , , /by

Ezt most láttam egy közösségi oldalon:
„Mitől lesz kívánatos, a kívánatos?
Attól, hogy a nő pénzt, időt és fáradságot nem kímélve, sőt sokszor még fájdalmat is elviselve igyekszik a lehető legcsábítóbb módon bemutatni előnyeit, és minimalizálni a hátrányait.
Minden nőnek vannak hátrányai, de a férfinak nem kell tudnia róla. A nők tudják, hogyan kell elterelni a figyelmet a hátrányaikról.
Mivel a férfiakat soha nem érdekli az igazság, nem ez hozza őket lázba, hanem az illúzió, amit látnak.
Az azonban a nőn múlik, milyen látvány tárul a férfiak elé. Az okos nő illúziót kelt.”

NEEEM, ez annyira kibaszott rossz, annyira sok szinten!

Először is, a kívánatos nem olyan, mint a matematika, ahol a 2+2 mindig 4.
Hogy mit tart valaki kívánatosnak, az egy személyes preferencia, ami azt jelenti, hogy ez mindannyiunk számára egyedi.

És miért csak a nőkről beszél?
Nagy hiba azt hinni, hogy a férfiak nem akarnak kívánatosak lenni! De, akarnak.

Természetesen mindannyian szeretnénk a legjobb formánkat mutatni egy első randevún vagy egy különleges alkalomkor, de egy kapcsolat építéséhez, működéséhez és fenntartásához az őszinteség elengedhetetlen.
Az őszinteség pedig azt jelenti, hogy mi, nők és férfiak egyaránt, felvállaljuk a hátrányainkat is.

Arról nem is beszélve, hogy egy „illúziót” – amit én inkább hazugságnak nevezek – lehetetlen folyamatosan, a hét minden napján, 24 órában fenntartani.
Illetve hol lenne a személy ebben az illúzióban? A személy hiteles, valódi, nyers igazságára gondolok.
Mondom: sehol! Rejtett lenne, vagy még rosszabb, még csak fel sem lenne fedezve, nem lenne elismerve. Ez csak amolyan torzszülemény lenne.

Ráadásul ez sértő a férfiakra nézve.
„Soha nem érdekli az igazság”?!? Hogy lehet így általánosítani a férfiakat?
Úgy értem, persze, ha az ember csak egy egyéjszakás kalandra, némi szexuális kielégülésre vágyik, akkor igen, elhiszem, nem kell a teljes igazság, csak egymás legjobbja, ami ünnepi tűzijátékká teszi azt az éjszakát.
De ugye ebben az esetben ez vonatkozna a nőkre ÉS a férfiakra egyaránt!

Azt is érdemes megjegyezni, hogy a férfiak nem egyszerű, buta, agyatlan faszok.
Sajnállak, ha ez az egyetlen típus, akivel valaha (családban, iskolában, munkában, kapcsolatokban stb.) tapasztalatod volt.
A férfiaknak van agyuk, és használják is, így a kezdeti éhség után átlátnának egy ilyen „illúzión”.
Amikor csak szexet akarnak, valószínűleg nem bánják, de ha kapcsolatot keresnek, akkor az is valószínű, hogy kiszállnának és máshol keresnének tovább.
Természetesen, itt érett férfiakról beszélek, nem éhes fiúkról.

Végső pontosításként pedig álljon itt az illúzió szó hivatalos meghatározása:
– egy érzékszervi tapasztalat helytelen vagy félreértelmezett észlelésének esete
– megtévesztő megjelenés vagy benyomás
– hamis elképzelés vagy hiedelem

Szóval kérlek, ne dőlj be ilyen sekélyes „életbölcseleteknek”!
Ez hamis, leegyszerűsítő és bántó.
Használd az eszed, támaszkodj a bölcsességedre és légy önmagad! Teljesen!

A segítségkérésről

/in , , , , /by

Amikor kicsik vagyunk, automatikusan elfogadjuk a szülők, nagyszülők, testvérek segítségét.
Természetesen, hiszen egyetlen csecsemő sem élne túl anélkül, hogy táplálékot, fedelet a feje fölé és védelmet kapna.
Arról nem beszélve, hogy senki sem tanulna semmit az élet csínyjáról-bínjáról, ha a felnőttek nem mutatnák meg, nem tanítanák, nem mondanák el nekik.
Ez mind természetes.

Amikor egy kicsit nagyobbak leszünk, de még mindig a gyerekkorban, átesünk egy olyan szakaszon, amikor nem akarunk segítséget kérni, meg akarjuk mutatni, hogy ezt vagy azt teljesen egyedül is meg tudjuk csinálni.
Büszkén mutatjuk meg, hogy meg tudjuk kötni a cipőfűzőnket, hogy tudunk rajzolni, vagy hogy fel tudunk öltözni.

Ez a szakasz általában párhuzamosan zajlik azzal, hogy még mindig elfogadunk, sőt, kifejezetten kérünk segítséget más dolgokban, amiket még nem tanultunk meg, vagy bizonytalanok vagyunk velük kapcsolatban.

Aztán iskolások leszünk, és ott beindul egy negatív spirál … „ne kérj segítséget, meg tudod csinálni egyedül”, „csináld egyedül”, „ez nem csapatprojekt”, „ne segíts neki, meg kell tanulnia”.
Mindezt azzal a „jó” szándékkal, hogy önálló emberré válj, ne hagyatkozz segítségre, ne zavarj másokat.

Munkakörnyezetbe kerülve ez úgy folytatódik, hogy kigúnyolnak (hogy lehetsz ebben a pozícióban, ha ezt sem tudod), nem kapsz előléptetést (nem vagy elég független), elutasítanak (nem az én dolgom, hogy segítsek neked), amikor segítséget kérsz.

Sajnos sok emberben ez a kondicionálás odáig fajul, hogy félnek segítséget kérni, szégyellik magukat, amikor úgy érzik, hogy jól jönne nekik egy kis segítséget.
Ez az ember életének minden területére hatással lesz, hiszen az agy nem választja el, hogy a munkában nem szabad segítséget kérni, de párkapcsolati helyzetekben lehet.
És így jön létre egy újabb fekete lyuk, amiben az ember beleeshet, és olyan mélyre zuhanhat, hogy évekre, évtizedekre tönkre teheti az életét.

Ahhoz, hogy egészséges, kiegyensúlyozott, boldog életet élhessünk, azzal kell kezdenünk, hogy el kell felejtenünk mindazokat a kondicionálásokat, amelyeket gyerekkorunkban és fiatal felnőttkorunkban kaptunk.

Segítséget kérni, ha bármilyen okból szükségét érzed, az teljesen rendben van, megengedett, a legjobb, amit tehetsz.

Értelmesen segíteni valakinek, amikor annak szüksége van rá, az egy csodálatos érzés.

A segítséget nem szabad senkire ráeröltetni, mivel a segítség csak akkor működik igazán, ha kérik, és őszinte, önzetlen hozzáállással adják.

Ne higgy el mást, a segítség elérhető, a segítség körülötted van.
Gyűjtsd össze a bátorságodat, és kérd!
Add meg magadnak az esélyt a fellélegzésre, a stressz elengedésére, hogy egy külső nézőpontot kaphass, ahonnan tisztán láthatod a helyzetedet és megoldást találhatsz, és így tovább léphess egy jobb, boldogabb, kiegyensúlyozottabb „én” és élet felé.

Vélemény – néhány mítosz tisztázása

/in , , , /by

Többnyire mindenki nagylelkű a vélemény adásban, megosztásban, mondásban, sőt a másokra való ráerőszakolásában is, függetlenül attól, hogy kérték-e vagy sem.
Gyakran, egyesek saját fontosságukról való teljes meggyőződésük okán teszik mindezt.

A vélemény, definíció szerint, egy olyan ítélet, nézőpont vagy kijelentés, amely nem perdöntő.
Egy valamiről kialakított nézet vagy ítélet, amely nem feltétlenül tényeken vagy ismereteken alapul.

És ezt mindig észben kell tartanod, ha bármiről egy véleményt kapsz, hogy az nem az egyetemes, megkérdőjelezhetetlen igazság.
Ami azt jelenti, hogy nincs okod elkeseredni, ha olyat hallasz, amivel nem tudsz azonosulni, amit nem érzel számodra megfelelőnek.

Jogod van és megengedett, hogy saját véleményed legyen, hogy az a másik véleményétől eltérő, vagy akár ellentétes legyen, sőt, hogy akár egyáltalán ne legyen véleményed.
Jogod van és megengedett, hogy egy véleményt elfogadj, hogy egy vélemény szerint cselekedj, vagy hogy ne érts vele egyet, sőt akár teljesen figyelmen kívül is hagyhatod.
A paletta 360°-os, és rajtad múlik, mit teszel, hogyan kezelsz egy véleményt.

Amit viszont nem tehetsz meg saját magad, önbecsülésed, önbizalmad érdekében, hogy hagyd, hogy bárki „uralkodjon” feletted a véleményével.
Miért?
Mert ha hagyod, hogy ez megtörténjen, akkor alapvetően megengeded, hogy valaki más „vezesse” az életedet.
Az pedig távolról sem egészséges, távol áll a konstruktívtól, távol a boldogtól és nem is fenntartható.

Valamint az összes fent említett okok miatt, ha bármiről megosztod a véleményedet bárkivel, csak tegyél róla, hogy pozitív, segítő szándékkal fogalmazd azt meg; hogy amikor kimondod, nem várod, hogy azt elfogadják, és készen állsz egy esetleges ellenvéleményre.

Ha a véleménycsere így történik, akkor jó úton haladsz az értelmes, tartalmas beszélgetések felé.

Az én véleményem szerint! 🙂

Tévhitek egy szóról

/in /by

A születés pillanatától kezdődik az ember kondicionálása.
Ez azt jelenti, hogy a fiatal felnőttbe, akivé válsz, minden bele van vésve, legyen az jó, rossz, a személyére illő vagy sem.

Egy dolog a sok közül, amit nem tanítanak vagy „reklámoznak”, az az, hogy csak mert anyád, apád, családod valamilyen, az nem jelenti azt, hogy te pontosan vagy egyáltalán olyan vagy, mint ők.
Csak azért, mert ők egyféleképpen látják a világot, értelmezik az eseményeket, állnak hozzá történésekhez, még nem jelenti azt, hogy azokat neked vakon követned kell.

Igen, miközben felnövünk, mindannyiunkra hatással van a családunk, az iskoláink, a közvetlen környezetünk.
Igen, többnyire arra tanítanak minket, hogy kövessük a példát.
Igen, a felnőttek, jó esetben, a legjobb tudásuk és értelmezésük szerint tanítják, mutatják meg a világot a gyerekeknek.
Igen, vannak „társadalmi normák”, amelyek a világ többségét befolyásolják.
Igen, a lányoknak általában azt tanítják, hogy ne mondjanak nemet, mert az nem udvarias, mert az kellemetlenül érintheti a férfiakat, az idősebbeket, a feljebbvalókat.
Igen, a fiúknak általában azt mondják, hogy ne mondjanak nemet, mert az kellemetlenséget okozhat az idősebbeknek, a feljebbvalóknak, ugyanakkor arra is tanítják őket, hogy ne fogadjanak el nemet válaszként, ha „valakivé” válni akarnak.

Ez a rendszer elavult, rohadt és túl sok embernek okoz fájdalmat.

A ’nem’ az egy érvényes, törvényes, szükséges szó mindenki szókincsében.

Meg kell tanulnod, hogyan és mikor kell használnod, valamint, hogy el kell fogadnod, amikor hallod.

Amint „kikerülsz a nagyvilágba”, bárhol is legyen az a késő tinédzser korodtól kezdve – szakmát tanulva, egyetemre járva, vagy már dolgozva –, mindenféle emberrel fogsz találkozni, akik sok különbözőféle háttérrel és kondicionálással léteznek.
Ez az az idő, amikortól többet láthatsz, tapasztalhatsz és érthetsz meg az életből, mint amit a zártabb „otthoni” közösségedben tapasztaltál.
Ez az az idő, amikortól kezdve ráébredhetsz, hogy vannak más lehetőségek is, amelyek jobban tetszenek és megfelelőbbek a számodra.
Ez az az idő, amikortól kezdve rá kell jönnöd, hogy ahhoz, hogy éld a saját életedet, csináld a neked tetsző dolgokat, hogy kövesd az álmaidat, néha nemet kell mondanod.

Ja, és mellékesen megjegyzem, még ha idősebb is vagy, akármilyen idős is, soha nem késő megtanulni nemet mondani és egy nemet elfogadni!

Sokak számára ez egy életet megváltoztató jelenség.

Amikor ráébredsz, arra, hogy mondhatsz nemet arra, hogy a szüleid nyomdokaiba lépj, mert te más irányban haladva látod az életedet.
Amikor megérted, lehet nemet mondani a főnököknek, a feljebbvalóknak.
Amikor megérted, kötelező nemet mondanod, amikor úgy érzed és a nemet el kell fogadnod bármilyen szexuális helyzetben.
Amikor megérted, jogod van nemet mondani mindenkinek, minden körülmények között, amikor úgy érzed, hogy ez a számodra megfelelő válasz.

Bármi, amit tanultál, az törölhető.
Bármi, amit tanítottak neked, azt felülvizsgálhatod, jogod van magtartani, vagy dönthetsz úgy, hogy elfelejted, mert nem egyezik veled, az értékrendeddel, a világnézeteddel.

Az élet egy örökké változó, fejlődő folyam.
Ahogy te is.

Megvan a lehetőséged, a képességed és az eszközeid, hogy folyamatosan fejlődj, hogy egyre jobb legyél, és egyre inkább önmagaddá válj.

És az egyik ilyen eszköz a „nem” szó.
Használd, amikor szükségesnek érzed.
Használd bölcsen.

Nem tudás – tévedés – bűn

/in , , /by

Az ember gyakran beleesik a feltételezés csapdájába.
Feltételezzük, hogy ugyanazt értjük egy bizonyos kifejezés alatt.
Feltételezzük, hogy ugyanazok az elképzeléseink, korlátaink, határaink, etikai normáink vannak.

Ne bántsd magad, sem a partnered, sem a kapcsolataidat.
Ne feltételezz!
Alig néhányan gondolatolvasók, ezért ne várd el a partneredtől, hogy tudja, mit gondolsz.
Ez a szokás félreértésekbe, vitákba, veszekedésekbe, szívfájdalmakba sodorhat, és legyünk őszinték, a legtöbb egyszerűen kikerülhető lenne, ha szokásoddá válna a beszélgetés, kérdezés, megbeszélés, kommunikálás a feltételezés helyett.

Ahogy a bűnöknél is.
Melyek azok a dolgok, amelyek nem elfogadhatóak a számodra?
Mikor válik egy ismételt tévedés bűnné?
Mit tartasz bűnnek?
Meddig vagy hajlandó kitolni a határaidat?

Igen, ismét ott tartunk, hogy mindenekelőtt önmagadat kell ismerned ahhoz, hogy ezeket meg tudd osztani a (jövendőbeli) pároddal.

Számodra elfogadható, ha valaki késik? Mekkora késés az elfogadható? Milyen gyakran? Milyen körülmények között?
Mit teszel? Elfogadod? Balhézol? Szakítasz miatta?

Anyum megoldása az volt, hogy miután rájött, hogy mindig, kivétel nélkül, 15 percet késett az embere, onnan kezdve 15 perccel korábbi időpontot mondott neki, mint ahogy találkozni akart vele, vagy mint amikor valahova érkezniük kellett, így lényegében elérte, hogy az ember pontos legyen … és működött.
Számára ez nem volt ok a balhéra. Rájött, hogy valami furcsán elvarázsolt van a partnere „rendszerében”, és talált egy megoldást, amely mindkettőjük számára bevált.
Soha többé nem volt ez probléma.

Persze ez egy kisebb fajsúlyú példa.
Vannak komolyabbak, amelyeket figyelembe kell venni.

Mint például a hazugságok.
Együtt tudsz élni a hazugságokkal?
Elfogadod a kegyes hazugságokat?
Mindketten egyformán értelmezitek, hogy mi a kegyes hazugság?
A titkokat hazugságnak tekinted?

Mit szólsz a megcsaláshoz?
Egy másik nőre/férfira nézni/mosolyogni az már megcsalás?
Egy szexi beszélgetés annak számít?
Vagy mindent elfogadsz, amíg fizikai kontaktra nem kerül sor?
Vagy mindent elnézel, míg nincsenek benne érzelmek?

Hol vannak a határaid?
Melyek azok a vonalak, amelyeken belül mindezt tartani kell?

Nem, ez nem nyilvánvaló.
Nem, ez nem magától értetődő.
Nem, ezek nem mindenkinél ugyanazok.
Az embereknek az értelmezése, korlátaik, kereteik, amelyek között biztonságban és kényelmesen érzik magukat, különbözőek.

Két (vagy akárhány) ember akkor működik együtt jól, ha mindketten (mindannyian) értik, hogy nincs mód arra, hogy minden lehetséges forgatókönyvet megvitassanak egy kapcsolat kialakulása előtt.
Amikor mindketten hajlandóak folyamatosan megosztani az igenjeiket és nemeiket.
Amikor mindkettő mozgásteret enged a lehetséges hibáknak.
Amikor mindketten hajlandóak és készek meghallani a másikat, és folyamatában korrigálni a dolgokat.
Amikor mindkettőnek megvannak a határai, és tiszteletben tartják a másikéit.

Tehát ismét az önismeretre és a folyamatos őszinte kommunikációra van szükség, hiszen a kapcsolat minden aspektusáról beszélni kell, meg kell vitatni, meg kell állapodni róluk, ha jól működő, kiegyensúlyozott, boldog kapcsolatot akarsz.