Tradíciók, hagyományos módok

Az utóbbi időben jó néhány olyan ünnepséggel találkoztam, amiről fogalmam sem volt, hogy miről szól, és amikor megkérdeztem, mik azok, miért olyanok, amilyenek, azt a választ kaptam, hogy mert hagyomány.

A hagyomány szó jelentése a cambridge-i szótárban: „egy hiedelem, elv vagy cselekvési mód, amelyet egy adott társadalomban vagy csoportban az emberek hosszú ideje követnek, vagy e hiedelmek, stb. mindegyike a társadalomban vagy csoportban”.

Hagyományőrzés szerintem nagyszerű dolog, ha tudjuk, honnan ered, mi a jelentése, miért olyan, amilyen a felépítése, és pozitív hatása van-e az emberekre.
Ha nem, akkor ideje újra átgondolni, hogy valóban meg akarjuk-e tartani, és ha igen, milyen formában.

Ezentúl azt is gondolom, hogy vannak olyan hagyományok, amelyek egyszerűen elavultak.
Például most éltem át egy parádét, aminek része a tűz használata.
Megkérdeztem néhány helyi lakost, hogy miért a tűz, fogalmuk sem volt, csak annyi, hogy ez hagyomány.
Azt hiszem, hogy néhány száz évvel ezelőtt, amikor ez az ünneplés elkezdődött, az emberek fáklyákkal vonultak, esetleg máglyát raktak, vagy ilyesmi.
Lehet nem másért, mint hogy legyen valami fény az estében/éjszakában.

Manapság a város szűk utcáin zenélve vonulnak, táncolnak, és úgy a menetben, mint a nézők közt egyaránt vannak gyerekek és felnőttek is.
És olyan őrült pirotechnikai eszközöket használnak, amelyek olyanok, mint egy óriási, pörgő csillagszóró.

Az üzlettulajdonosok ma késő délután védőréteggel fedték le a kirakataikat, a lakástulajdonosok pedig becsukták az ajtókat és ablakokat, hogy ne legyen tűzkár.
Az emberek között vonulnak a tűzoltók tűzoltó készülékkel a kezükben, a mentősök pedig elsősegélynyújtó táskáikkal arra az esetre, ha baj történne.
Sokak ruhájában apró lyukak keletkeznek a szálló szikráktól, és azt hallottam, hogy évente többen kerülnek kórházba, mert súlyos sérüléseket szenvednek a tüzes játékok miatt.

Ez valami különleges néznivaló? Igen.
Biztonságos? Egyáltalán nem.
Tiszta? Abszolút az ellentéte.
De a műsornak folytatódnia kell, mert ez a hagyomány.

És tudod mit?
A mai világban sok mindennel kapcsolatban érzek nagyon hasonlóan.
Ugyan elavultak, de a társadalom megtartja őket, mert ez a hagyományos módszer, mert már régóta így vannak.

Mint a nemi szerepek.
Hogy csak egy férfi és egy nő lehet egy pár.
Hogy a nő dolga a szülés.
Hogy a férfi a családfő.
Hogy tanulj, dolgozz, tedd, amit mondanak, ne kérdezz, szépen játssz, menj nyugdíjba.
Hogy legyen családod, ne lógj ki a sorból, legyél jó szomszéd.
És így tovább.

Szerencsére egyre többen vannak egyre több területen olyanok, akik megtörik a mintát, kinyitják a szájukat, megszólalnak, bátran vezetik a változásokat.
És ez a kulcs!
A világ változik!

Többet tudunk, mást tudunk, mint a Római Birodalom vagy a középkor vagy akár a múlt század emberei.
Mások az erőforrásaink, más az élettartamunk, mások az egészségügyi ellátási lehetőségeink, mások az életkörülményeink.

Ma már azt is sokan értik, hogy mindannyian emberek vagyunk, de mindannyian mások vagyunk, de sok a hasonlóság is bennünk.

Tény, hogy minden egyes ember akkor teljesít a legjobban élete minden területén, amikor hiteles énjéből működhet.
Amikor az lehet, aki lenni akar. A biológiai nem nem határozza meg a tehetséget, a tudás mennyiségét, a kreativitást, sem az értéket.
Amikor valaki azt szeretheti, akit akar, azzal élvezheti a szexet, akivel akarja. Az ember választása, amely más lehet, mint a következő személyé, senki más dolga, csak az övé.
Amikor valaki dönthet, hogy lesz vagy nem lesz családja, a saját választása szerint. Ebbe senki nem szólhat bele, csak az érintett személy, pár.

Legyen szó tehát akár ünneplésről, akár társadalmi elvárásról, a hagyományok mindaddig fontos részei lehetnek az életnek, amíg az embereket szolgálják, amíg biztonságosak, emberiek és értéket hordoznak.
Ha ez nem így van, akkor meg kell vizsgálni a hagyományokat, a hagyományos gondolkodást, és eldönteni, hogy részben kell-e újra gondolni, vagy esetleg teljesen el kell engedni azokat.

A múltból muszáj tanulnunk, de nem vonszolhatjuk magunkkal a jelen hátrányára.