A régi időkben a női és férfi szerepek egyértelműek voltak: a nők otthon, vigyáztak a tűzre, ételt készítettek, gyereket neveltek; a férfiak kint a világban, háborúztak, pénzt kerestek, birtokoltak minden döntési jogot, biztosították családjuk megélhetését.
A nők voltak a követők, az alárendeltek, a férfiak a vezetők, a dominánsak.
Vagy legalábbis ezt halljuk manapság.
De ez csak egy nagyon általános elmélet, amely kegyesen megfeledkezik a számtalan női vezetőről és a jövőt megváltoztató nagy elmékről, mint Nefertiti, Kleopátra, Nagy Katalin császárnő, Mária Terézia császárnő, Madame Curie, hogy csak néhányat említsek.
Szintén nem értékeli a számtalan „névtelen” boszorkány, gyógyító, bába hatását, akik ott voltak, hogy segítsék a rájuk támaszkodó közösségeiket.
Plusz van egy másik örökké létező „jelenség”, az arctalan, névtelen nők, akik csendben befolyásolják, vagy akár a háttérből irányítják, támogatják a férfit, hogy ő lehessen a látható és ismert uralkodó.
Annyira arrogánsak és ítélkezőek vagyunk, amikor visszatekintünk a történelemben és kijelentjük (bármiről), ez így volt.
Azt nem ismerjük alaposan, mi zajlik most körülöttünk, nemhogy a történelem bármely korábbi időszakában.
Néhány írásos és/vagy képi bizonyítékunk van bizonyos eseményekről annak a szempontjából, aki készíthette ezeket a dokumentumokat.
Pontosan úgy, mint ma a médiában.
Ahogy én látom, a férfi és női szerepek sosem voltak fekete-fehérek. Mindig is szimbiózis volt és most is az.
Igaz, voltak és vannak általánosan elfogadott és fenntartott jellemzők, és manapság azt is igaznak tartom, hogy ezek elmosódnak, és könnyebben lehet választani és élni személyesen választott módokon, mint korábbi korokban.
Ugyanakkor ez a lehetőség sok zűrzavart, feszültséget is hozott.
Sokkal több lehetőséget adott a nőknek, de nem sokkal többet a férfiaknak.
Gondoljunk csak bele: a nők szavazhatnak, egyedülálló életet élhetnek, nadrágot hordahatnak, dolgozhatnak, részt vehetnek a politikában, dönthetnek úgy, hogy nem vállalnak gyereket, utazhatnak, bármilyen hobbiba kezdhetnek … tehát egy nő egyedül is vezetheti, élheti és hozhat döntéseket az életéről.
Mi van a férfiakkal? Nem sok változott számukra … még mindig megvan minden joguk, ami mindig is megvolt.
Csak most vannak nők is, akikkel meg kell osztaniuk az „üzletet”.
Alapvetően egy olyan világban élünk (legalábbis annak nagy részében), ahol bárki az lehet és azt tehet, amit akar.
És mindez nagy terhet ró az intim kapcsolatokra.
Ez a szabadság, amelyet elképesztő és megőrzendő értéknek tartok, jelenleg gyakran zavarba ejtő, mivel már nincsenek egyértelmű iránymutatások.
Elég nehéz lett megtanulni, kitalálni, hogyan kell viszonyulni a másikhoz egy intim kapcsolatban vagy igazából bármilyen kapcsolatban.
Szexuális zaklatás, nők jogai, egyenlő bánásmód és fizetés, mit akarnak a nők, hogyan gondolkodnak a férfiak, a férfiak démonizálása – ezen témák köré hatalmas vállalkozások épültek, amelyek rengeteg pénzt hoznak létrehozóiknak, de nem feltétlenül adják meg a választ a választ keresőknek.
Én például utálom azt a túlzottan jelenlévő jelenséget, hogy ahhoz, hogy valaki jól érezze magát, a másikat hibássá kell tennie.
Ez nem így működik, szerintem csak még több feszültséget, stresszt, tiszteletlenséget, frusztrációt hoz.
Megoldásként, kezdésnek, ha lenne ehhez hatalmam, visszahoznám és terjeszteném a sajnos egyre ritkábban fellelhető józan észt!
A legnagyobb és legáltalánosabb józan ész által tudható rész az lenne, ha mindenki tudomásul venné a tényt, hogy az emberiség kihal, hacsak a nők és a férfiak nem működnek együtt.
A kizárólag nők vagy férfiak által lakott világ lehetetlen, embertelen.
Szívesen terjeszteném azt az elméletet is, miszerint az általunk ismert civilizáció körülbelül 6000 éves, és az emberiség modern formája körülbelül 200 000 évvel ezelőtt alakult ki, ami azt jelenti, hogy a mi női vagy férfi génjeink mostanra már meglehetősen hosszú ideje kódoltak.
Tehát, amikor „eget rengető” változások következnek be … nos, azokhoz több mint 10, 50 vagy akár 100 év is kell, hogy azok beívódjanak.
A férfi a vadász, a családfenntartó, a védelmező – ha akarod, ha nem, ezek még mindig ott vannak minden férfi génjeiben.
A nő az otthon melege, a gondozó, az érzelmes – igen, jól sejted, ezek ott vannak minden nő génjeiben.
Természetesen mások vagyunk, természetesen más háttérrel, más végzettséggel, más mindennel rendelkezünk, de a mély kódolás még mindig ott van, még mindig mindegyikünkben felbukkan.
És ez az, amiért a klasszikus értékeket tanítanám, azokat, amelyek kiállták a korok viharait, és mindig működőképesnek bizonyultak.
Mint a férfiaknak a lovagiasság, az őszinteség, a megbízhatóság; a tisztesség mindenkinek; a kedvesség, a törődés a nőknek.
Nem, attól nem leszel kevésbé férfi, ha birtoklod ezeket az értékeket és ezek szerint élsz, sőt, éppen ellenkezőleg. Ezek tényleg mutatnák az erődet és a benned rejlő kívánatos úriembert, ha kinyitnád a nő előtt az ajtókat, segítenéd fel-/levenni a kabátját, esernyőt tartanál fölé, amikor esik, vinnéd a nehezebb csomagjait, csak hogy néhányat említsek.
Nem, attól nem leszel kevésbé független, erős nő, ha például mosolyogva és megköszönve fogadnád a férfi lovagias cselekedeteit, ha néha a segítségét kérnéd, ha észrevennéd, hogy milyen dolgokat kedvel és néha meglepnéd azokkal.
Egyszerűen fogalmazva, ha megértjük azt az örök igazságot, hogy a nők nők, a férfiak pedig férfiak, és bár a szabadságot és a választási lehetőségeket mind személyes, mind közösségi szinten élvezni kell, néhány alap dolog kőbe van vésve.
Élvezd azt, aki vagy, tojd le mindazt, amiről azt gondolod, hogy mások elvárnak tőled, légy hiteles, emeld fel a fejed és mutasd meg a világnak, itt van, ilyen és ez vagyok, kedvelhetsz, támogathatsz vagy elfordulhatsz tőlem, de van egy dolog, amit többé nem tehetsz, már nem tudod elérni, hogy újra cserben hagyjam magam!
És ez az a pillanat, amikor megváltozik a világod, amikor megtalálod azt az intim kapcsolatot a tökéletes partnereddel, amelyet mindig is kerestél, amikor minden kapcsolatod letisztul, azok, akik használtak, csak a saját hasznuk okán voltak a közeledben, azok eltűnnek, amikor a tiszteletet, amit önmagad és mások iránt tanúsítasz, visszakapod másoktól.
Ekkor válik végre valóssá az életed!
