Az ünnep / fájdalom szezonja

/in , , , , , /by

December van, az év legünnepibbnek titulált hónapja.
TV-csatornák, az internet, rádióállomások sugároznak, mutatnak töméntelen mennyiségű karácsonyi filmeket, zenéket, hirdetéseket, kapcsolódó könnyfakasztó történeteket és jótékonysági eseményeket, az üzletek, éttermek, bárok, falvak és városok teljesen fel vannak díszítve … kizárt, hogy valaki ne vegye észre, hogy a visszaszámlálás folyamatban van.
Dől a karácsony mindenkire minden lehetséges, sőt néha lehetetlen helyekről is.

Így nem csoda, hogy néhány napja elkövettem azt a hibát, hogy megnéztem néhány karácsonyi filmet.
Na basszus!

Körülbelül 20 perc után először szomorú, aztán dühös voltam, végül majd szétvetett az ideg.
A kíváncsiságom rávett, hogy megnézzek még néhány filmet, hogy megbizonyosodjak arról, hogy ez csak egyszeri eset-e.
Ennek eredményeként azt mondhatom, hogy úgy tűnik sok kreatív és produkciós szakember vagy eredendően, vagy az idők során váltak azzá, gondatlan, érzéketlen és tudatlan a jelenkori mentális egészségügyi problémákkal kapcsolatban.

Az első filmben, amit megnéztem, egy fiatal nő hazamegy karácsonyra, miután szakított a barátjával, egy pihentető, semmittevős, sok öngondoskodással teli tartózkodást tervezve. Abban a percben, ahogy a szülői ház bejárati ajtajához ér, elkezdődik a lelki bántalmazás, a nyomásgyakorlás, az agresszív illeszkedj be, tedd, amit mások elvárnak féle baromság. Nemcsak a saját szüleitől, hanem az összes közelebbi-távolabbi szomszédtól is.
A következőben egy nőt ejt a barátja egy borzasztóan ellenszenves beszéddel, majd karácsony előtt véletlenül újra találkoznak, és a pasi mesterfokú seggfejként viselkedik, feltételezi, hogy az, hogy a nő nem nagyon reagál rá (a döbbenete miatt) az igent jelent, így elkezdi tervezni a közös életüket, megpróbál szexet kezdeményezni vele (meg egy másik lánnyal is a városkából), többször is, összességében úgy viselkedik, mint egy kanos, arrogáns, tökéletes példája a mérgező férfiasságnak.
Egy másikban a kommunikáció teljes kudarca és elképesztő mennyiségű feltételezés zavarja össze a főszereplők életét.
Megint egy másikban egy anya/menedzser irányítja a lányát, hogy az úgy tegyen és olyan legyen, ahogyan azt ő a legjobbnak látja, leginkább a hírnévért és pénzért, szembe menve a felnőtt lánya egyértelműen kifejezett kívánságaival.

Ennyit bírtam, és sajnos mindez bizonyossá tett abban, hogy ez egy sok filmben jelenlévő tendencia.
Filmekben, amelyek hatalmas, gyakran több, mint egészséges hatással vannak az emberekre.

Amikor az ember bekuckózik egy kis kikapcsolódásra, egy könnyed, romantikus, karácsonyi ünnepi szórakozásra vágyva, akkor az utolsó dolog, amire szüksége van, az az, hogy valaki belenyomja az arcát a sok szarba, amivel esetleg egész évben harcol.
Az erőltetés, a nyomásgyakorlás, a meghallás hiánya, a lelki bántalmazás, a lekicsinylés, a zaklatás, az életúti választásokkal kapcsolatos állandó megkérdőjelezés komoly, valós problémák, amelyekkel milliók küzdenek nap mint nap.
Ezek olyan témák, szerintem, amelyeknek nincs helye semmilyen szórakoztató, ünnepi filmben.

Mindenkinek, aki esetleg birkózik az említett problémák valamelyikével, kérlek tudd, hogy jó vagy, nem egy romhalmaz, hogy jogod van ahhoz, hogy az legyél, aki és ahogy lenni akarsz, és senkinek, sem közeli sem távoli családtagnak, sem partnernek, sem gyereknek, sem szomszédnak, sem főnöknek, sem kollégának, sem politikusnak, sem „társadalomnak”, egyszerűen senkinek nincs semmi joga ezt elvitatni tőled.
Azt is tudd, hogy segítséget kérni és igénybe venni az egy abszolút bátor, és sok helyzetben életmentő dolog. Fordulj valakihez, akiben úgy érzed, megbízol. Kérlek!

És ami ezt az ünnepet, vagy bármikor, bármelyik más ünnepet illeti, jogod van távol tartani magad azoktól az emberektől, összejövetelektől és/vagy helyzetektől, amelyekről úgy érzed, hogy stresszt okoznak neked, ahol úgy érzed, fel kell adnod önmagad ahhoz, hogy elfogadjanak.

És ne feledkezzünk meg arról a rengeteg emberről sem, akik különböző okok miatt nem kedvelik, vagy éppen szomorúan élik meg az év ezen időszakát.
Az okok mások számára lényegtelenek, hacsak az illető nem akarja ezeket megosztani, de többek között ezen okok között szerepel, hogy van, akinek egyszerűen nem számít a karácsony, vannak, akik rossz emlékekkel, például egy szakítással, munkahely/ház/megélhetés elvesztésével kapcsolják össze, vagy egy szeretett személy halálával, egy gyermekkori traumával, vagy éppen magányosabbnak érzik magukat, mint az év bármely más időszakában.
Mindezek az érzések érvényesek!
Ismétlem, senkinek nincs joga lehúzni senkit azért, mert az illető esetleg másképp érez.
Az egyik legőrültebb és valójában a legbántóbb, amit egy ilyen embernek mondhatsz, hogy „Na de karácsony van”. A válaszuk az lesz, hogy „Pontosan!”.

Minden, amit karácsonyra, és általában minden ünnepre szeretnék, hogy mindenki úgy ünnepeljen, ahogy akar, és hagyjon másokat is, hogy ünnepelhessenek, ahogy nekik tetszik.
Told túl a díszítést, vegyél részt minden kapcsolódó ünnepi programban, ünnepelj nagyban, otthon, vagy otthontól távol, egyedül vagy másokkal, vagy egyáltalán ne ünnepelj, vagy bármi, ami a kettő között van, mindegy, mind rendben van.
Ahogy te csinálod, az nem jobb vagy rosszabb, csak más.

Légy kedves, légy megértő, engedd meg az embereknek, hogy legyenek, terjeszd a szeretetet.
És ha bármilyen okból nem tudod megtenni ezeket, akkor csak fogd be a szád, és hagyj mindenkit élni.

Toxikus hatások

/in , , , , , /by

November 19-e a Nemzetközi Férfinap.

Megünnepelted? Vettél ajándékot életed fontos férfiainak?
Tudtukra adtad, hogy büszke vagy rájuk, szereted őket, gondolsz rájuk?

Nem?
Nem is tudtad, hogy létezik ez a nap?
Vagy tudtad, de úgy gondoltad, hogy ez semmi különös, semmi fontos?

Bármelyik is a helyzet, ez egyértelműen kettős mércét mutat.

Miért?

Egyrészt azért, mert a Nemzetközi Férfinapot 58 országban, míg a Nemzetközi Nőnapot világszerte jegyzik.
Másodszor pedig azért, mert ha nem köszöntenek, ünnepelnek téged a Nemzetközi Nőnapon legalább némi virággal, akkor nyűgös leszel, lehangolódsz, nyafogsz miatta.

Nyugi, nem, ez a poszt nem a nők vagy a férfiak lejáratásáról szól.
Éppen ellenkezőleg.

Egy életünkben jelenlévő tendenciáról szól, amely minden közösségi média platformon erősen érvényesül, és egyértelműen mérgező.

Hogy miről beszélek?

Arról, hogy nők azon dolgoznak, hogy jogaikban egyenlővé váljanak a férfiakkal, de mindezt rossz eszközzel és hozzáállással.
Nem úgy, mint a feminizmus valós szándéka:
„A feminizmus, vagyis a nemek politikai, gazdasági, személyes és társadalmi egyenlőségét összefogó eszmerendszer. A feminizmus magában foglalja azt az álláspontot, hogy a társadalom a férfi nézőpontot helyezi előtérbe, és ezekben a társadalmakban a nőkkel igazságtalanul bánnak. Ennek megváltoztatására tett erőfeszítések közé tartozik a nemi sztereotípiák elleni küzdelem, valamint olyan oktatási, szakmai és interperszonális lehetőségek és eredmények megteremtése a nők számára, amelyek megegyeznek a férfiakéval.”

Ezt 100%-ban támogatom.
A nők és a férfiak (és bármely önmagát másképp meghatározó gender) egyenlőek.
Egyik vagy másik nem nélkül a világ megszűnne létezni jelenlegi formájában.

Amit egyáltalán nem tudok támogatni, az a fent említett tendencia.
Amikor nők úgy próbálnak felemelni más nőket, hogy közben lekicsinylik, becsmérlik a férfiakat, amikor azt prédikálják, hogy a nők jobbak a férfiaknál, amikor azt hirdetik, hogy az érzelmeit kimutató férfi gyenge, a síró férfi egy vesztes.
Amikor pontosan ugyanazt csinálják, mint a (jogosan) mérgezőnek titulált férfiak.

Míg ugyanakkor más nők aggódnak, hogy nem tudnak kapcsolódni a férfiakhoz, mivel azok zárkózottak, nincsenek (nem mutatnak) érzelmeik.
Míg a világméretű statisztikák azt mutatják, hogy az öngyilkosságot elkövető férfiak száma körülbelül kétszerese a nők számának.

Igen, teljesen tisztában vagyok vele, hogy a történelem során a világ legtöbb részén a férfiaké volt minden hatalom, a nőket pedig elnyomták.
Igen, abszolút tisztában vagyok vele, hogy ez ma is így van a világ bizonyos részein.
Igen, egyetértek, ezen változtatni kell.
Igen, támogatom ezeket a változásokat.

DE

Nem, nem tudom támogatni, hogy lenézzük a mai férfiakat az elődeik által elkövetett hibák és bűnök miatt.
Nem, nem tartom célravezetőnek, hogy azok miatt a férfiak miatt, akik még mindig azon dolgoznak, hogy a nők feletti előnyt megtartsák, ezért egyesek általánosítanak és ocsmányul beszéljenek minden férfiról.
Nem, nem értek egyet azzal, hogy ha most a nők válnának a vezető nemmé, az csak jót hozna.
Nem, én határozottan ellenzem, hogy bármely nemet a másik fölé emeljünk.

Igen, hölgyeim, tanuljatok meg biztonsággal önmagatok lenni, ne engedjétek, hogy bárki megmondja, hogy hogyan kéne kinéznetek, öltöznetek, hogy mit tanuljatok, milyen munkát kéne végeznetek.
Igen, hölgyeim, kérem, tudjátok, hogy minden jog a tiétek a testetek felett, merjetek kiállni magatokért, ha bárki mást mondana.
Igen, te választhatod meg, hogy hogyan szeretnéd élni az életedet, hogy mit akarsz és mit nem akarsz benne.

DE

Nem, a magabiztosságod nem származhat abból, hogy általánosságban belerúgsz a férfiakba.
Nem, a jogaidért folytatott harcod nem hozhat pozitív eredményt, ha cserébe azt javaslod, hogy bizonyos jogokat el kell venni a férfiaktól.
Nem, az, hogy felismered és boldogan alkalmazod a jogaidat, hogy megválaszthatod magadnak a kívánt életet, nem jelentheti azt, hogy pontosan ugyanazt teszed a férfiakkal, mint a férfiak a történelem során a nőkkel.

A valóság az, hogy pont annyi mérgező nő van körülöttünk, mint mérgező férfi.
Azok a nők, akik mindig találnak hibát nem csak a férfiakban, de más nőkben is, azok, akik mindig készek kritizálni másokat azért, hogy hogyan nevelik a gyerekeiket, hogy hogyan és mit főznek vagy sütnek, hogy mit tartanak fontosnak az életben és mit nem, hogy miért dolgoznak, hogy miért nem dolgoznak, hogy miért fogytak le gyorsan a szülés után, hogy miért nem fogytak le x idő után, hogy miért fektetnek be saját önfejlesztésükbe, hogy miért nem, hogy miért alapítanak saját vállalkozást, hogy miért nem, hogy miért nincs gyerekük, hogy miért van 5, hogy miért merik felvenni azt a ruhát, hogy miért nem bátrabbak, hogy miért sminkelnek, hogy miért nem, hogy miért van tetoválásuk, hogy miért nincs, … vég nélkül találnak kritizálni valót nőkben és férfiakban egyaránt.

Valljuk be, a mérgező férfiasság létezik, és mára már van mérgező nőiesség is, ami ugyanolyan káros.
Ahelyett, hogy segítene a megoldások felé, csak még több problémát, fájdalmat okoz.

Egy dolgot meg kell értened, ha egy nő, egy férfi, egy földönkívüli, bárki kritizál téged anélkül, hogy ismerne, ismerné az egész történetedet, az nem jelent semmit!
Azok a lények csak a saját frusztrációikat tükrözik rád.

Szóval kérlek, ha veszel, csinálsz, választasz, eldöntesz bármit magadnak, ne úgy tedd, hogy közben kritizálsz, lenyomsz másokat (férfiakat).
Nincs rá szükség.
Semmi hasznot nem hoz.

Amikor mindannyian ráébredünk, hogy az emberek között csak egyetlen különbség van, és az nem a nemük, vallásuk, bőrszínük vagy bármi más, hanem az, hogy jó vagy rossz emberek-e, akkor építhetünk egy világot, ami egy boldog hely lesz mindenkinek.

Egyenlőség, partnerség és emberi jogok – mindenkinek meg kell értenie, hogy ezek mit jelentenek és hogy ezek minden egyes embernek járnak.
Ez az, ami egy boldog, szeretetteljes, kiegyensúlyozott élethez vezethet mindenki számára.

Beszéljünk a szexről

/in , , , /by

Miközben azon agyaltam, hogy ezt a posztot szex-vel kapcsolatosan kéne írnom, de még nem tudtam, hogy pontosan miről, egyszer csak a Facebook szolgáltatta a ‘megoldást’.

Egy csoport adminja feldobta: ‘Azt hiszem beszélni kéne kicsit arról, hogy mi nők mikor, kivel és miért szexelünk. Ez lesz a mai téma, ha lesz időm írni róla, jó lesz mert majd elvitatkozgatunk rajta előre látom’

Ez a két mondat elég volt ahhoz, hogy beinduljon a komment cunami.
Mindenkinek volt valami mondandója, kinek viccesen, kinek komolyan.

Mire elém került a poszt, több mint 60 megjegyzés volt hozzáfűzve (mostanra több, mint 250).
Elkezdtem őket olvasgatni és azt láttam, hogy sokan javasolták, hogy az a bizonyos megírásra váró poszt inkább egy zárt csoportba kerüljön, semmint a nyilvánosba.

Erre muszáj volt reagálnom. Ezt írtam:
’Milyen fura … (majdnem) mindenki csinálja, de már a felvetés után, az írás nélkül, többen a zárt/védett közegekbe terelnék a témát. Miért nem tudunk nyíltan beszélni a szexről? Költői a kérdés, többet tudok róla, mint amit jól esne tudni.’

Természetesen jöttek válaszok.

Az egyik, hogy nem a téma titkos, de mivel ebben a csoportban lehetnek ismerősök, így az, hogy ki mit ír visszakerülhet a családba, illetve, hogy a szomszédasszonynak sincs köze az ő hálószobájában történtekhez.

Aztán, hogy a férj nincs a Facebookon, így tőle biztos nem kell tartania, ha bármi intimet teregetne is ki.
De szerinte van olyan, ami otthon is tabu esetleg.
Meg olyan is van, hogy a nő másra vágyik, mint a férfi és fordítva (van ilyen ismerőse).
Viszont ettől még lehet jó a hálószobai élet, mert mondjuk egyikük nem akarja következő fokozatra emelni a szexet.
Meg hogy szex nélkül is lehet jó egy kapcsolat (ilyen barátja is van).
Szerethet valaki úgy is egy másik embert, és élhet békésen, boldogan, hogy a szexnél nem tudnak közös halmazt alkotni.
Lehet olyan korkülönbség, ami miatt az egyikük libidója már nem elégíti ki a másikat, de ettől még boldogok, viszont ezt kiteregetni nem szeretnék.
És még sok más.
És amennyiben mindkét fél olvassa az oldalt, de az egyik nem beszélne róla, a másikuk igen, akkor sem lenne fair a nyilvánosság.

Meg hogy beszélni/írni nyíltan azért nem egyenlő azzal, hogy az összes ismerős lássa.

És mindezt úgy írta mindenki, hogy maga az írás még meg sem született, azaz egyikünknek sem volt semmi fogalma arról, hogy az admin mire gondolt a belengetett témával kapcsolatban.

Persze a nekem címzett kommenteket nem hagytam, nem hagyhattam válasz nélkül.
Merthogy brutális az összkép.

Felnőtt emberek, akik ugyan szexelnek, de az azzal kapcsolatos véleményüket nem vállalják (az ismerősök ne lássák), az szerintem kétségbeejtő.
Azzal egyetértek, hogy sem a szomszédasszonynak, sem senkinek semmi köze ahhoz, hogy ki, mit, kivel és hogyan csinál (amíg felnőttkorú, beleegyező partnerekről van szó), de egy nyílt, őszinte beszélgetésből, véleménycseréből akár tanulhatnának is, fejlődhetnének általa, nyílhatna a látószögük, bárkiről legyen is szó.

Az, hogy valaki attól tart, hogy a szexről alkotott véleménye, az azzal kapcsolatos gondolatai visszajuthatnak a partneréhez, házastársához, az számomra megkérdőjelezi annak az egész kapcsolatnak a mélységét, hitelességét.

A többi felsorolt jelenség – kivéve, ha két aszexuális ember párkapcsolatáról van szó – pedig általában önbecsapás.
Ezek azok a dolgok, amiket az emberek a kényelmességük, gyávaságuk, önértékelési problémáik, stb. okán rövidebb-hosszabb ideig mondogatnak maguknak, azok a langyos víz helyzetek, amikbe beleragadnak.

Mindaddig, amíg annyira szarul nem érzik már magukat, hogy valamilyen segítséget nem keresnek, és rá nem jönnek, hogy lehet jobb, hogy van joguk a jobbhoz, hogy nekik is jár a jobb.
Együtt vagy külön, de van és lehet.

Ne várd meg ezt a pontot, amint a párbeszédek elmaradnak, nem működnek, amint eljutsz arra a pontra, hogy tudod, hogy valami nem jó neked abban a kapcsolatban és kettesben nem tudjátok megoldani, rögtön keress segítséget, akár egy coach-ot, akár egy terapeutát, de ne tartsd magad hazugságban, ne szenvedj feleslegesen.

Túl rövid az élet ahhoz, hogy ne add meg magadnak a lehetőséget a jobbra, a boldogabbra!

Tradíciók, hagyományos módok

/in , , , /by

Az utóbbi időben jó néhány olyan ünnepséggel találkoztam, amiről fogalmam sem volt, hogy miről szól, és amikor megkérdeztem, mik azok, miért olyanok, amilyenek, azt a választ kaptam, hogy mert hagyomány.

A hagyomány szó jelentése a cambridge-i szótárban: „egy hiedelem, elv vagy cselekvési mód, amelyet egy adott társadalomban vagy csoportban az emberek hosszú ideje követnek, vagy e hiedelmek, stb. mindegyike a társadalomban vagy csoportban”.

Hagyományőrzés szerintem nagyszerű dolog, ha tudjuk, honnan ered, mi a jelentése, miért olyan, amilyen a felépítése, és pozitív hatása van-e az emberekre.
Ha nem, akkor ideje újra átgondolni, hogy valóban meg akarjuk-e tartani, és ha igen, milyen formában.

Ezentúl azt is gondolom, hogy vannak olyan hagyományok, amelyek egyszerűen elavultak.
Például most éltem át egy parádét, aminek része a tűz használata.
Megkérdeztem néhány helyi lakost, hogy miért a tűz, fogalmuk sem volt, csak annyi, hogy ez hagyomány.
Azt hiszem, hogy néhány száz évvel ezelőtt, amikor ez az ünneplés elkezdődött, az emberek fáklyákkal vonultak, esetleg máglyát raktak, vagy ilyesmi.
Lehet nem másért, mint hogy legyen valami fény az estében/éjszakában.

Manapság a város szűk utcáin zenélve vonulnak, táncolnak, és úgy a menetben, mint a nézők közt egyaránt vannak gyerekek és felnőttek is.
És olyan őrült pirotechnikai eszközöket használnak, amelyek olyanok, mint egy óriási, pörgő csillagszóró.

Az üzlettulajdonosok ma késő délután védőréteggel fedték le a kirakataikat, a lakástulajdonosok pedig becsukták az ajtókat és ablakokat, hogy ne legyen tűzkár.
Az emberek között vonulnak a tűzoltók tűzoltó készülékkel a kezükben, a mentősök pedig elsősegélynyújtó táskáikkal arra az esetre, ha baj történne.
Sokak ruhájában apró lyukak keletkeznek a szálló szikráktól, és azt hallottam, hogy évente többen kerülnek kórházba, mert súlyos sérüléseket szenvednek a tüzes játékok miatt.

Ez valami különleges néznivaló? Igen.
Biztonságos? Egyáltalán nem.
Tiszta? Abszolút az ellentéte.
De a műsornak folytatódnia kell, mert ez a hagyomány.

És tudod mit?
A mai világban sok mindennel kapcsolatban érzek nagyon hasonlóan.
Ugyan elavultak, de a társadalom megtartja őket, mert ez a hagyományos módszer, mert már régóta így vannak.

Mint a nemi szerepek.
Hogy csak egy férfi és egy nő lehet egy pár.
Hogy a nő dolga a szülés.
Hogy a férfi a családfő.
Hogy tanulj, dolgozz, tedd, amit mondanak, ne kérdezz, szépen játssz, menj nyugdíjba.
Hogy legyen családod, ne lógj ki a sorból, legyél jó szomszéd.
És így tovább.

Szerencsére egyre többen vannak egyre több területen olyanok, akik megtörik a mintát, kinyitják a szájukat, megszólalnak, bátran vezetik a változásokat.
És ez a kulcs!
A világ változik!

Többet tudunk, mást tudunk, mint a Római Birodalom vagy a középkor vagy akár a múlt század emberei.
Mások az erőforrásaink, más az élettartamunk, mások az egészségügyi ellátási lehetőségeink, mások az életkörülményeink.

Ma már azt is sokan értik, hogy mindannyian emberek vagyunk, de mindannyian mások vagyunk, de sok a hasonlóság is bennünk.

Tény, hogy minden egyes ember akkor teljesít a legjobban élete minden területén, amikor hiteles énjéből működhet.
Amikor az lehet, aki lenni akar. A biológiai nem nem határozza meg a tehetséget, a tudás mennyiségét, a kreativitást, sem az értéket.
Amikor valaki azt szeretheti, akit akar, azzal élvezheti a szexet, akivel akarja. Az ember választása, amely más lehet, mint a következő személyé, senki más dolga, csak az övé.
Amikor valaki dönthet, hogy lesz vagy nem lesz családja, a saját választása szerint. Ebbe senki nem szólhat bele, csak az érintett személy, pár.

Legyen szó tehát akár ünneplésről, akár társadalmi elvárásról, a hagyományok mindaddig fontos részei lehetnek az életnek, amíg az embereket szolgálják, amíg biztonságosak, emberiek és értéket hordoznak.
Ha ez nem így van, akkor meg kell vizsgálni a hagyományokat, a hagyományos gondolkodást, és eldönteni, hogy részben kell-e újra gondolni, vagy esetleg teljesen el kell engedni azokat.

A múltból muszáj tanulnunk, de nem vonszolhatjuk magunkkal a jelen hátrányára.

Bosszúsan és dühöngve

/in , , , /by

A szexualitás minden ember része.
A szex a legtöbb ember által gyakorolt ​​tevékenység.

Nyilvánvaló, hogy világszerte sok probléma van ezekkel a területekkel, amelyek a meg nem értésben, a nem tudásban, a támogatás hiányában, az önismeret, az önelfogadás és az önbizalom hiányában gyökereznek.
Természetesen ezekben az esetekben is, mint mindenben, az oktatás a megoldás.
Nagyon valószínű, hogy óriási előrelépés lenne a jövő generációi számára az ilyen kérdések megoldásában, ha a tinédzserek nyíltan tanulhatnának róluk.
Sajnos még mindig nincs (vagy csak néhány országban) az iskolai tantervbe integrált oktatás ezekről.
A felnőttek számára sem könnyű megtalálni a módját, hogyan tanuljanak, ha szükségét érzik.

Ugyanakkor sokan vagyunk coach-ok, trénerek, pszichológusok, terapeuták szerte a világon, akik látjuk ezeket a problémákat, és hajlandóak vagyunk/szívesen vállalnák a beszélgetés/tanítás/segítés feladatát.
És természetesen a kínált szolgáltatásainkon belül pontosan ezt is tesszük.

Ehhez szeretnénk megmutatni magunkat, hirdetni, megkönnyíteni, hogy az emberek megtaláljanak minket.
Szeretnénk jól láthatóak lenni, hogy segíthessünk mindazoknak, akik rászorulnak, akik készek és hajlandók fejlődni, tanulni, megoldani bizonyos problémákat.
És ez az, ahol mindannyiunkkal ki van baszva!

Az interneten, legyen szó a közösségi média platformokról vagy azon kívül, „boszorkányüldözés” folyik.
A „szex” szót nem lehet úgy leírni, ahogy van. Kreatív írással kell előállni (s e x, s@x, …), ha beszélni akarunk róla.
A mondandónkat illusztráló fotók nem mutathatnak túl sok bőrt, és nem lehetnek kifejezetten szexuálisak, a meghatározások szerint.
Amikor azt írjuk, hogy „szexuális nevelés”, a láthatóságunk korlátozásával büntetnek bennünket.
Minden helyzetben, amikor meg akarunk magyarázni valamit, kénytelenek vagyunk „virágnyelvet” használni, ami bonyolultabbá, kevésbé hatékonnyá teszi a dolgokat.
Érted már, miről beszélek.

Mindezt azért, mert a +szex” szót démonizálták azzal, hogy minden tevékenységet a maszturbációtól a beleegyező felnőttek szeretkezéséig, a nemi erőszaktól a gyerekek szexuális kizsákmányolásáig ez alá az egy szó alá gyűjtöttek össze.

Igen, tudom, Web és sötét web.
Igen, tudom, mesterséges intelligencia.
Igen, tudom, hogy sok magyarázat és kifogás létezik.

Őszintén szólva, már nem érdekel.

Tele a hócipőm, hogy mi, akik segíteni akarunk, hogy mi, akik könnyebbé akarjuk tenni, hogy az emberek megértő, nem ítélkező füleket találhassanak, hogy mi, akik esetleges életmentő támogatást tudunk adni, be vagyunk szorítva a saját kis világainkba, és így csak puszta szerencse, ha ránk találnak.

Dühös vagyok, mert a rendszereket létrehozóknak nem volt ismerete a témáról, nem volt hajlandóságuk a megfelelő kategorizálásra, nem értették tetteik következményeit, és ezért a károk folyamatosak.
Ők alakítják a maguk javára a rendszert, és az értékek őrzőjeként, a világ megmentőjeként tüntetik fel magukat.
Azt mondják, hogy fegyelmezni kell bennünket, hogy megvédik a gyerekeket a rossz befolyásunktól, az általunk kommunikált helytelen tartalmaktól … ugyanakkor hagyják, hogy valódi förmedvények legyenek jelen az interneten.

Amikor azt mondom, hogy a szex jó, a szerelem az szerelem, és segíthetek abban, hogy jól érezd magad a bőrödben, akkor nagyon ellenőrizni kell engem, sőt bizonyos szolgáltatásokhoz való hozzáférésemet is meg kell tagadni, korlátozni kell a láthatóságomat, stb.

Szóval igen, elegem van ebből a képmutatásból és a képmutatókból, akik ugyanazt a követ fújják.

És nem érdekel, ha néhány hatalmon lévő megpróbálja visszafordítani a dolgokat, hogy úgy legyenek, ahogy az 1950-es években voltak, ha az internet folyamatosan újabb korlátozásokkal rukkol elő, én akkor sem fogom be a számat!
Továbbra is prédikálom, talán még hangosabban is, mindenkinek, aki hallani akarja, hogy a szex csodálatos, hogy a szex beleegyező felnőttek között történjen, hogy senki másnak nincs semmi köze hozzá, hogy hogyan és kivel éled a szexuális életedet, amíg felnőtt korú, beleegyező partnerek között történik, hogy nincs alkotmányosan rossz vagy helyes módja a szexnek, hogy a szex egészséges, hogy a szex szórakoztató.
Hogy a te életed a tiéd, a tiéd, hogy éld.
Hogy a kapcsolatodnak téged és a partnere(i)det kell kielégítse, és senki mást.
Hogy a tested a tiéd, és azt teszel vele, amit akarsz.

Vedd kezedbe az életed, ne add fel, ne add be a derekad!

Élj, nevess, szeress

Elmejátékok – a legjobb fajta

/in , , , /by

Figyelmeztetés: NEM prűdeknek szól!

A szex nem pusztán fizikai tevékenység. Úgy értem, a nagyszerű szex nem az.

Minden az agyban kezdődik.

Hogy mire gondolok?

Nos, egy szeretetteljes, egészséges, kiegyensúlyozott kapcsolatban a partnerek meg akarják ismerni egymást, olyan dolgokat akarnak csinálni, ami a másiknak tetszik, amit a másik kedvel. Nyilván nem csak a szexben.

Szexben is.

Plusz az emberek változnak, a tetszéseik és nem tetszéseik, a hangulataik, az igényeik és szükségleteik is változnak.

Mindez természetes, mindez normális.

Ahogy az ember többet tanul az életről, ahogy egyre több tapasztalatot szerez és így tovább, mindezek elkerülhetetlenné teszik a változásokat.

Nem mindig van úgy, hogy az egyik egyszerűen kijelenti ki, hogy most ez vagy az megváltozott, hogy az érdeklődése más irányba mozdult, hanem amikor a másik odafigyel, akkor észre tud venni jeleket a partnertől és tud kérdezni, ezek alapján cselekedni.

Tehát visszatérve a mai témához, a szexhez:

ha egy filmet nézel, és valami felkelti az érdeklődésedet, amikor meghallasz egy beszélgetést és van benne valami, ami felkelti a kíváncsiságodat, ha bármilyen verbális vagy vizuális inger kíváncsivá tesz, és elkezdesz játszani a gondolattal, hogy hogyan lehetne az adott dolgot belevinni a szexuális életedbe, akkor az elmejáték máris elkezdődött.

És amikor készen állsz ezt megosztani a pároddal, mondjuk este, vacsora után egy pohár italt kortyolgatva, elkezded elmesélni az egész történetet, hogyan, honnan jön ez, mi az, ami izgat benne, hogy hajlandó lennél ezt belevinni a szexuális életetekbe, legalább egy próbára … most elmejátékot játszol a partnereddel.

Nem csinálsz semmit, „csak” szexis csevegést folytatsz … és amikor a partnerednek is tetszik az ötlet, akkor az ő gondolatai is elkalandoznak körülötte.

Legyen szórakoztató és izgalmas, így még ha mindketten hajlandóak vagytok is kipróbálni, ne azon az estén tegyétek, hagyjátok, hogy mindkettőtök agyának, képzeletének legyen némi „játékideje”.

Amikor végül eljuttok oda, hogy tényleg kipróbáljátok, mindketten izgatottak, kíváncsiak és lelkesek lesztek.

Vagy amikor éppen szex után vagytok, akkor a partnered fülébe súghatod, mit fogsz csinálni legközelebb, amikor szexeltek.

Minden energia

/in , , , , , , /by

Minden energia.
Ez tudomány, ez tény.

Nikola Tesla és Albert Einstein is megfogalmazta ezt, és amikor tudományról van szó, ők elég megbízható forrásoknak számítanak 😉

Spirituális szinten is sok különböző szinten beszélnek az energiáról.
Mint például most, egy nagyon intenzív esemény zajlik; július 26-tól augusztus 12-ig erős energiamozgás van, mely időszaknak a csúcspontja ma, augusztus 8-a, az Oroszlánkapu portál megnyílása.
(Ha érdekelnek a részletek, ő szerintem jól magyarázza: https://www.facebook.com/ArcturianCodes )

Minden energia, ami azt jelenti, hogy a természet is, mi is, és minden kapcsolatunk is energiával töltött, rezgése van.

Bizonyára hallottál már olyan emberekről (vagy akár közéjük is tartozol), akikre hatással vannak a holdciklusok, például minden teliholdkor felborul az alvási rendjük, vagy akik azt állítják, hogy minden gondjuk és ráncuk kisimul, amint a tengernél vannak, vagy azok, akik szeretnek esőben sétálni, mert ettől mindig jobban érzik magukat.

Ami az embereket illeti, ismét, biztosan hallottál, vagy személyesen is találkoztál olyanokkal, akik után mindig kimerültnek érzed magad, vagy éppen ellenkezőleg, boldognak és feltöltődöttnek, vagy amikor a társaságukban vagy, akkor valami megmagyarázhatatlan idegességet, feszültséget érzel, és így tovább.

Hatással van ránk a természetből, állatokból, más emberektől érkező energia, és természetesen mi is befolyásolunk másokat a mi energiáinkkal.

Valahányszor problémát, vitát, negativitást tapasztalsz, egy dolog, amit megtehetsz, hogy ellenőrzöd a saját energiádat.
Mit sugárzol?
Lehet, hogy amit tapasztalsz, az a tiéd visszatükröződése?
Lehet egy kicsit el kell mozdulnod egy nyugodtabb, pozitívabb állapot felé.

Nem, nem támogatom a „hurrá-optimizmust”, nem, nem javaslom semmilyen valódi, saját érzés vagy energia megtagadását.

Amit viszont javaslok, az az, hogy nézz magadba, hogy amit abban a pillanatban sugárzol, az valóban a tiéd-e, vagy esetleg valakitől/valamitől átvetted, és most azt mutatod.

Mint amikor nyűgös, negatív vagy dühös vagy, ez tényleg azért van, mert így érzel, vagy esetleg egy korábbi interakcióból „ragadt” rád, és most ebből az energiából jössz, és így még több dologgal, emberrel rontod el a helyzetet.

Mert ez olyan láncreakciószerű.

Amikor könnyed, boldog, nyugodt energiával baktatsz a világban, akkor valószínű, hogy az emberek, akikkel kapcsolatba kerülsz, a te pozitív energiáidból töltődnek, találkozhatsz másokkal, akik hasonló energiaszinten vannak mint te, vagy akár magasabbon.

Amikor viszont rájössz, hogy bármilyen jó hangulatban is vagy, bizonyos emberek mindig lehúznak … nos, erre az egyszerű gyógymód az, hogy kerülöd az ilyen emberekkel való érintkezést.

Persze ha egy ilyen típusú emberrel szoros, fontos kapcsolatban vagy, akkor érdemes beszélgetést kezdeményezned, megkérdezni, hogy mi jár a fejében, a lelkében.
Lehet, hogy szívesen él a lehetőséggel, és megosztja veled, mi zajlik benne, de az is lehet, hogy nem is érzékelte, hogy egy sötét felhőként létezik.

Amikor párkapcsolatban vagy, kifizetődő, ha tisztában vagy önmagaddal is.

Könnyebbé teszi az életet, hitelesebbé és gördülékenyebbé teszi az egészet.

Amikor úgy kapcsolódsz, kommunikálsz, szeretsz, szexelsz, hogy a saját energiáidat, érzéseidet, valódi énedet sugározod, akkor minden egy csodálatos, magasabb szintre kerül.

Mindenképpen, minden szinten megéri a munkát az energiád tisztán tartása, a tudatos létezés, a magas rezgésű, könnyű energiáid ismerése, tudása és védelme.

Légy kedves, szeress, rezegj magasan!

Ébredés vagy bukás

/in , , /by

Amikor az Egyesült Államok legfelsőbb bírósága a nők saját testük feletti teljes kontrolja ellen dönt,
amikor Európában háború dúl,
amikor a tálibok ismét elfoglalták Afganisztánt,
amikor Magyarországon a kormány középkori igazgatási struktúrák visszaállítását tervezi,
amikor az egész világ épp csak próbál felépülni két évnyi súlyos fájdalomból, máris más, hasonló baromságokkal fenyegetik,
amikor a politikát és a vallásokat szándékosan használják fel az emberek megosztására, egymás ellen fordítására,
amikor a médiamunkások elfelejtették a hivatásukat, és szinte kizárólag csak a legjobban fizető „ügyfelet” szolgálják ki,
amikor több pénz és hatalom érdekében cégóriások gyilkolják a Földet,
amikor a betegeknek (gyerekek és felnőttek egyaránt) és a szegénységben élőknek pénzügyi segítséget kell kérniük a lakosságtól a túléléshez, mert a kormányok nem végzik jól a dolgukat,
amikor a kulturális események közfinanszírozásra szorulnak, mert különben nem valósulhatnának meg,
amikor …,

Ahogy én látom, a megválasztott vezetőkből többnyire csak baromság jön.
Gyors tempóban és kíméletlenül veszik el az emberek nehezen megkeresett pénzét különböző adókként, kitalálnak, beiktatnak és rákényszerítenek olyan szabályokat és törvényeket az emberekre, amikkel kapcsolatban „elfelejtenek” konzultálni az adott terület szakembereivel, és egyre gyakrabban és egyre többük viselkedik úgy, mintha minden kapcsolatot elveszítettek volna a valósággal.

Alapvetően nagyon úgy tűnik számomra, hogy a világ csak azért működik még, mert az emberek sokkal többet tesznek és sokkal többel járulnak hozzá, mint amit „normálisnak” lehetne nevezni.
Sokszor még az is felmerül bennem, hogy ugyan mit csinál egy kormány, mi a haszna az embereknek abból, hogy van, hogy fizetnek érte, hogy legyen.

Szóval, meggyőződésem, hogy ha valaki bármit is jó irányba akar változtatni, akkor az egyetlen út az egyénen keresztül lehetséges.
Amire gondolok, hogy ha valaki egy jobb, barátságosabb, élhetőbb világban akar élni, akkor önmagával kell kezdenie!
Nehéz munkának hangzik, de a valóságban nem kell annak lennie.
Bármilyen apró kedves, jó dolog, amit teszel, pozitív hullámot indít el, ami messzebbre gyűrűzhet, mint azt valaha is gondoltad volna.
Egy mosoly, egy kedves szó, igazán nyitott fülek, egy bók, egy segítő kéz, egy átgondolt apró kis ajándék – mind-mind képesek jobbá tenni egy ember napját.
És akkor az a személy esetleg folytatja a kedvesség terjesztését, mivel jobb lesz a hangulata, és esetleg tovább akarja azt adni, és így tovább, és így tovább.
Remélhetőleg, a nem túl távoli jövőben, egyszer eljutunk oda, hogy a kedves, gondoskodó, törődő emberek lesznek többségben és átveszik a világ irányítását.
Amikor az emberiség ráébred és megérti, hogy az úgynevezett kisemberek tömegeinek együtt sokkal nagyobb hatalma van, mint a piramis csúcsán lévő keveseknek, és végre megérti, hogy amikor mi itt lent elkezdünk együtt mozogni, akkor azok a nem annyira kedveltek ott a tetején el fognak bukni!

Bármilyen más lehetőség, mint például az, hogy nem leszünk kedvesebbek, nem vállalunk személyes felelősséget, nem ismerjük fel és nem kezdjük el használni az egység erejét az élet jobbá tételére, nem fékezzük meg a túláradó egot és kapzsiságot, az mind egy csúnya, fájdalmas, élhetetlen világhoz vezet, vagy legrosszabb esetben akár az általunk ismert világ végéhez.
Nézd meg a történelmet, minden (maja, görög, római, azték, inka stb.) civilizáció, függetlenül attól, hogy milyen nagy volt, végül elbukott!
Nem lenne itt az ideje tanulni végre valamit a múltból?!?
Minden ott van. A nagyság, a bukások, az okok, a következmények.

Szóval röviden, basszus ébresztő, emberek!

Lehet jobb, tehetünk jobbat és lehetünk jobbak.
Légy kedves, terjeszd a szeretetét és élvezd az életet!

A választás hatalma

/in , , , , /by

Az ember mindig választhat, hogy igazat mond vagy hazudik.
Bármit is mondasz egy adott helyzetben, annak következményei vannak.
Néha ezek csak téged érintenek, néha néhány, néha sok embert.
A felelősség azonban teljes mértékben a tiéd.

Amikor embereket veszítesz el, miközben őszinte vagy, és kimondod az igazadat, akkor ők nem a te embereid voltak.
Ha a hazugságaid okán alakul ki egy társaság körülötted, akkor ingoványos talajra építkezel, és biztosan eljön az idő, amikor minden ledől és a romok maguk alá temetnek.
Sem egy csinos arc, sem egy vaskos bankszámla, se szülők, se ügyvédek, se barátok, semmi és senki nem ment meg ettől.
Az igazság mindig megtalálja a módját, hogy a felszínre kerüljön.

Igen, mindez akkor jutott eszembe, amikor láttam egy közelmúltbeli bírósági ügy néhány részletét.

És akkor ezt a nyomvonalat követve …
Lehet, hogy ez egy népszerűtlen vélemény (nem érdekel), de belefáradtam és elegem van, hogy látok, hallok történeteket, helyzeteket, olyan emberekkel dolgozom, akik szenvedtek, szenvednek ilyen „társadalmi” baromságoktól.

Amiről beszélek: bizonyos tulajdonságokat férfiakhoz, másokat nőkhöz kapcsoltak, és azt állítják, hogy azokat a férfiak vagy a nők teszik.
A nemek közötti egyenlőségért, a szexuális visszaélések megállításáért vívott harcban valahogy a ló egyik oldaláról átesünk a másik oldalára.
Látszólag az embereknek komoly nehézségei vannak a ló hátán maradni, egyensúlyban.

Igen, vannak férfiak, akik azt hiszik, hogy a nők alárendeltek.
Igen, teljes seggfejekként viselkednek, lekezelik a nőket, leereszkedően el/megmagyarázzák az életet a nőknek, abban a hitben élnek, hogy egy nővel való szex az ő, és csakis az ő döntésük, hogy mikor és hogyan történik, akik azt hiszik, hogy a nőknek mindenhez az ő engedélyükre van szükségük, és így tovább.

De ebben a kiegyensúlyozatlan társadalomban ezt nem ismerik fel? vagy nem hiszik el?, hogy vannak nők, akik pontosan ugyanígy viszonyulnak a férfiakhoz, akik igazi mocskok, akik csak pénzautomataként gondolnak a férfiakra, akik játszmáznak a férfiakkal, akik a férfiakat használják fel saját életük előmozdítására, akik a szexet arra használják, hogy megszerezzék azt, amit akarnak, akik teljesen elveszítik a maradék eszüket is, ha egy férfi nem követi teljes mértékben a követeléseiket.

A valóság az, hogy nemtől függetlenül az ember vagy tisztességes, vagy nem.
Vagy jó ember, vagy nem.
Hisztérikus, öntelt, hataloméhes, kóros hazudozó, bántalmazó, kibírhatatlan, rossz energiát kibocsájtó, egyszerűen visszataszító lehet éppúgy férfi, mint nő.
Ez nem nemtől függ, ez személyiség.

Persze, lehet velem nem egyetérteni, tagadni a fentieket, mondhatod, hogy „igen, de több férfi ilyen, és több nő amolyan” vagy bármi.
Egyik sem változtat azon, amit én tapasztalok, látok és amivel a munkám során szembesülök.
Ez az én igazságom.

Mindannyiunk élete, és így a világ is sokkal jobb hely lenne, ha nemre, bőrszínre, vallásra, szexuális preferenciákra, anyagi helyzetre vagy bármi másra való tekintet nélkül egyenlő félként fogadnánk el egymást, és tiszta szándékokkal fordulnánk egymás felé.

Bárhol is tartasz az életedben, amíg van pulzusod, addig soha nem késő felismerni, hogy valamiben jobbá válhatsz.

Ennek az életnek nevezett tapasztalásnak a végén mindannyian porrá válunk.
Senki sem lesz megkímélve a végtől, ebben nem számít sem hatalom, sem hit, sem pénz.
Az egyetlen különbség az, hogy bizonyos esetekben csak felsóhajtunk és azt mondjuk, hogy „végre”, más esetekben pedig azt, hogy „micsoda veszteség”.

Tehát!
Igen vagy nem.
Hazudni vagy nem.
Seggfejség vagy nem.
Tisztesség vagy nem.
Elfogadás vagy nem.
Szeretni vagy nem.

…

Minden választás.

Az élet során mindig minden választás kérdése.
Minden választás.
Ez a te életed, ami azt jelenti ez a te döntésed.
Ragadd meg és élj ezzel az erővel.
Birtokold!

Visszaszerezni az exet

/in , , /by

„Hogyan szerezhetem vissza az exemet?” – kérdezte tőlem egy barátom, és ez a kérdés egy hosszú beszélgetéshez és számára némi csodás lelki gyógyuláshoz vezetett.

Ez a tapasztalat arra késztetett, hogy jobban elgondolkozzam ezen a jelenségen.
Amire kíváncsi vagyok: mi késztet arra, hogy vissza akarod kapni a volt párodat?
Úgy értem, csak néhány hete, néhány hónapja szakítottatok.
Mi változott?
Miből gondolod, hogy ezúttal másképp lesz?
Mitől éri meg neked és az exednek, hogy újra próbálkozzatok?

Biztos volt okai a szakításnak.
Mérlegelted az előnyöket és hátrányokat, majd döntöttél.
Elváltatok, és mindketten a magatok útján kezdtétek feldolgozni a történteket, és esetleg talán már gyógyulni is kezdtetek.
És most újra össze akarsz jönni vele!?

Te voltál a szakítás kizárólagos oka?
Te voltál az, akivel szakítottak?
Megértetted és elfogadtad mindazokat a hiányosságokat, amelyeket az exed a szakítás okaként felsorolt?
Ezalatt a rövid idő alatt rájöttél, hogy minden tökéletesen igaz volt veled kapcsolatban, és ezért belemerültél a dolgokba, rendezted, megváltoztattad, meggyógyítottad mindet?
És mindeközben világossá vált számodra az is, hogy pontosan az exed az, akit és amilyennek szeretnéd a párodat?
Ez alatt a rövid idő alatt sikerült mindezt megtenned?

Ha így van, akkor mi tartott vissza attól, hogy ezekből bármit is megtegyél míg a kapcsolatban voltatok?

Ha te voltál, aki szakítottál a pároddal, akkor mi változott meg benned, hogy újra szeretnéd kezdeni?
Miből hiszed, hogy a partnered hajlandó volt elvégezni a munkát, és mindent megtett azért, hogy rendezze magát, és szeretne újra együtt lenni veled?

Ha a szakítás közös megegyezéssel történt, akkor a kérdéseim a fentiek kombinációja.

Bármikor felvetődik benned az újrakezdés gondolata, mielőtt bármit is tennél, gondold át az indítékaidat.
Miért szeretnéd visszakapni ezt a kapcsolatot?
A kényelem miatt?
Rutin?
Éppen magányosnak érzed magad?
Nem akarsz valaki mással a nulláról kezdeni?
Beletörődés?
Önbizalomhiány, hogy nem fogsz jobbat találni, ezért úgy döntöttél, hogy a kevesebbel is beéred?
Félsz attól a gondolattól, hogy esetleg sokkal jobban jár az exed valaki mással?
Féltékenység?
Valami beteges bosszú?
Rájöttél, hogy elrontottad, elhamarkodott döntést hoztál, és most szeretnéd ezt kijavítani?

Valójában mi az, ami miatt fontolóra veszed a „visszafelé” haladást?

Légy őszinte magadhoz!
Lehet, ez fájdalmas, kényelmetlen, de mindenképpen ezzel teszed a legjobbat magaddal.
Az élet előre haladás, a hátrafelé mozgás ritkán szolgál bárkit is.

U.I.
Mindig tartsd észben, hogy az, hogy te vissza akarod kapni az exedet, az nem jelenti azt, hogy a volt partnered is vissza akar kapni téged.
És ezt el kell fogadnod, tiszteletben kell tartanod!