Szöges ellentét
Azta … micsoda különbség!!!
Mindenféle szándékosság nélkül egyszer csak belebotlottam egy tévésorozatba, ami teljesen ellentétes benyomást tett rám, mint a Pillion című film, amiről az előző bejegyzésemben írtam.
Néhány dolog megegyezik ebben a két produkcióban.
Például: “a színészek zseniálisak voltak. Bármit is írtak a karaktereikhez, kihozták belőle a legtöbbet. Csodálatos, nagyon kifejező, megható.
Az operatőri munka, a világítás, a jelmezek, a kellékek, a hangulat nagyszerű volt.”
De ennél a tévésorozatnál a dicséret folytatódik.
A rendező tökéletesen értette, mit akar ábrázolni, és abszolút briliánsan, hihetően és emberségesen vezette a szereplőgárdát.
Egyik színész sem mutatott egyetlen pillanatra sem kényelmetlenséget, pedig ez a sorozat forró, igen csak fizikai, tele szexszel, és többrétegű, érzelmekkel.
A történet hihető és lehet hozzá kapcsolódni, függetlenül attól, hogy melyik csapatban játszik az ember.
Mélyen emberi. A beilleszkedés kérdéseivel, a megfelelési vággyal, a belső vívódásokkal, a titkok őrzésével, a lopott pillanatokkal, az elvárásokkal való küzdelemmel, az ügyetlen érintésekkel, a fájdalommal, a vágyakozással, a barátságokkal, a szerelemmel, minden annyira igazán emberi.
A két pár mind a négy karaktere folyamatosan fejlődik a sorozat során. Van egy kiindulópont, mindannyian sok mindenen mennek keresztül, és útközben változnak, fejlődnek, megbékélnek dolgokkal, önmagukkal, miközben a saját személyes szabadságukért küzdenek.
A mellékszereplők is zseniálisak. Majd minden szülő szerethetően kapcsolódik a gyerekeivel, a barátok valódi támogató hálózatot kínálnak, a csapattársak pedig őrültek, ahogy az várható is tőlük.
Mindegyikük rokonszenves, mindegyikük valóságosnak tűnik, valószínűleg mindenki be tud helyettesíteni egy vagy több karaktert a saját életében lévő emberekkel; vagy azon tűnődik, milyen lenne, ha az életében lennének ilyen karakterek.
Mégsem merül el egy meseszerűségben, mert ahogy az életben is mindig, a „csúnya” karakterek és a nem annyira kívánatos események is jelen vannak, és szintén remekül vannak ábrázolva.
Mind a 6 epizód érzelmileg erősen telített.
És amikor szexről van szó, ott van a kommunikáció, az intimitás, a beleegyezés és a folyamatos egymásra figyelés.
Nagyszerűen sikerült!
Hatalmas tisztelet a sok „tanítani kellene” pillanatért.
Az első és az utolsó epizód sugárzása között a nézettsége a tízszeresére nőtt, és azóta is napról napra gyorsan növekszik világszerte.
Nem volt egy szó szerinti egyik napról a másikra jött szenzáció, de nagyon gyorsan, heteken belül, popkulturális ikon státuszba katapultált.
Sokan teszik fel a kérdést, hogy miért, hogyan történt ez?
Beszélgetős műsorok, cikkek, podcastok, pszichológusok, közösségi médiák tartalom készítői, mindenki, mindenhol beszél róla, elemzi.
Beleértve engem is itt és most.
A válaszom, vagy ha úgy tetszik, elemzésem az, hogy az érzelmeket, az intimitást, a szexualitást és a szexet olyan természetes módon ábrázolja, ahogyan sokan csak vágynak rá, illetve mindezt hiányolják a saját életükből.
Nem beszélve arról, hogy mindezt sallangok és mindenféle misztifikáció nélkül, nyers őszinteséggel mutatja be.
A „nem tudom”, a „nem vagyok biztos”, a „tudom mit akarok, és ki is mondom”, a „félek” mind jelen vannak toxikusság nélkül, elmejátékok, ostoba tréfák vagy bármilyen bántó baromság nélkül.
Azt ábrázolja, amit mindannyian kívánunk magunknak.
Valódi, őszinte, bátor kommunikáció; a határok megtalálásának és kiterjesztésének biztonságos módjai; gondoskodó kapcsolatok mély, játékos, szerető intimitással; és forró, erotikus, kielégítő szex.
Nem is beszélve azokról a gyönyörű testekről, azokról az irreálisan tökéletesen kerek fenekekről 😉
Ez a sorozat többek között azt bizonyítja, hogy a toxikusság, a kiközösítés és a gyűlölet nem emberi alapbeállítások.
Mindegyik tanult, és mindegyik átkozott és ostoba.
Mert férfiak, ex-hokisok, heteroszexuális férjek és barátok, A-listás színészek, heteroszexuális nők, fehér-, sárga-, barna-, fekete-bőrű emberek, értelmiségiek és melósok is mind rajongójává váltak.
Mert a vágy nem szexuális irányultság vagy bőrszín függő, hanem emberi.
Mert a vágyakozás nem szexuális irányultság vagy bőrszín függő, hanem emberi.
Mert az érzelmek nem szexuális irányultság vagy bőrszín függőek, hanem emberiek.
Mert a fájdalom nem szexuális irányultság vagy bőrszín függő, hanem emberi.
Mert a szex nem szexuális irányultság vagy bőrszín függő, hanem emberi.
Mert a barátság nem szexuális irányultság vagy bőrszín függő, hanem emberi.
Mert a szerelem nem szexuális irányultság vagy bőrszín függő, hanem emberi.
Szóval ha még nem tetted, menj, nézd meg ezt a sorozatot, hadd segítsen megtalálni a legigazibb verziódat, hadd segítsen megérteni, hogy a világnak sok színe van, és mindegyik gyönyörű, és hogy mindannyian élhetünk egymás mellett harmóniában, és hogy te is megérdemled a szerelmet, csak légy önmagad.
Mert: „Te is megérdemled a napsütést!”
Heated Rivalry, rendezte Jacob Tierney
főszereplők: Connor Storrie, Hudson Williams, Francois Arnaud, Robbie Graham-Kuntz
